szolidaritás” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 2

Igazságot akartunk, és jogállamot kaptunk

2015. december 16.

Schmidt Mária

történész

Több mint egy évtizeddel ezelőtt találkoztam először Karol Sauerland nevével. Akkor jelent meg ugyanis könyve a Harminc ezüst, besúgások és árulások. Ez a téma akkoriban és azóta is a rendszerváltoztatás utáni közbeszéd egyik neuralgikus, máig megoldatlan kérdéskörét veszi górcső alá. Sauerland ugyanis lengyel. Tapasztalatai, reflexiói nagyon is hasonlóak ahhoz, amiken mi is keresztülmentünk, amik minket is formáltak. Válaszokra várnak ők is, mi is. Közös múltunk olyan közös tapasztalatokkal vértezett fel bennünket, amelyek markánsan megkülönböztetnek minket Európának attól a felétől, amelyet a szerencse megkímélt a szovjet megszállás és a vele együtt járó kommunista diktatúra tapasztalataitól.

Teljes cikk

A Vasember emlékére

2017. október 07.

Szabó Ákos

történész

Immáron egy éve, hogy a lengyel filmes új hullám doyenje, a leghíresebb lengyel rendező itt hagyta a földi létet, a film lepergett, a gép nem forog tovább. Andrzej Wajda mozgalmas kilencven évvel a háta mögött egy esztendeje, 2016. október 9-én megtért a Teremtőhöz.

„A munkásokból álló őrség felismert a kapuban és a tárgyalóterembe vezetett, ahol egy hajógyári munkás ezekkel a szavakkal fordult hozzám:

− Rólunk csináljon filmet…

− Milyen filmet? − kérdeztem.

− A vasembert! − vágta rá gondolkodás nélkül.

Sohasem készítettem filmet megrendelésre, de ezt a felszólítást nem engedhettem el a fülem mellett. A Márványemberre gondoltam, amelynek cselekménye ennek a hajógyárnak a kapujában ért véget. Jó kezdőkép az új filmhez.” (Andrzej Wajda: A film és más hívságok, Osiris kiadó, Budapest, 2002. 215. o.)

A katonatiszti családból származó Wajda 1926. március 6-án látta meg a napvilágot az északkelet-lengyelországi Suwałkiban. Gyermekkorát az alapvető kisvárosi élmények mellett (mozizás tátott szájjal, futballozás a barátokkal, körmenetek) egyértelműen meghatározta édesapja, Jakub Wajda százados tragikus elvesztése 1939-ben. A Lengyel Hadsereg katonájaként ő is azok közé a tisztek közé tartozott, akiket a szovjetek által megszállt területen a Vörös Hadsereg lefegyverzett, és vagonokba zárva a Katyń városkája melletti erdőbe hurcolt. 1940 tavaszán az NKVD emberei módszeresen, emberről emberre váltva tarkón lőttek mintegy húszezer lengyel hazafit, köztük Jakub Wajda századost is.

Teljes cikk