„A jogalkotó a bíróság kezébe buzogányt adott,

és mi ezt nádpálcává akarjuk faragni? – Nem ezért kaptuk!”

Domokos József, a Legfelsőbb Bíróság elnöke 1957 márciusában

 

Az 1956-os forradalom és szabadságharc két hétnyi szabadságáért hét év megtorlás elszenvedésével fizetett a magyar nép. Az október végi és november elejei forradalmi napokat 1956 végétől az 1963-as amnesztiáig tartó megtorlás követte – azaz minden egyes szabad napért fél év terror járt. A megtorlás első, 1956 végétől 1957 tavaszáig tartó ad hoc szakaszát a leszámolás rendszeressé tétele követte 1959 tavaszáig, illetve e legsűrűbb időszakot követően egészen 1961 nyaráig, ameddig a halálos ítéletek meghozatala tartott. A folyamat történészek által elfogadott végpontja az 1963 tavaszi (részleges) közkegyelem. Soha olyan mértékű politikai retorzióra nem került sor Magyarországon, mint amit a Kádár-rendszer – szovjet csapatokra és tanácsadókra támaszkodva – hajtott végre. Összehasonlításképpen: 1849-ben Haynau 120 főt végeztetett ki és 1200-an kerültek börtönbe – az akkor területileg háromszor nagyobb országban! Ezt tükrözte a rendszerváltoztatás egyik népszerű, a Republikánus Kör által készített transzparensének „történelmi eredményhirdetése”, amely egyenesen így szólt: HAYNAU 108 † < KÁDÁR 453 †.