„Az az ember, aki az igazságról tesz tanúbizonyságot, szabad ember, még ha rabságban kénytelen is élni.
A kereszténynek kötelessége kiállni az igazságért még akkor is, ha ezért nagy árat kell fizetnie.
Nem elégedhet meg azzal, hogy elítéli a rosszat, a hazugságot,
a gyávaságot, a rabszolgává alacsonyítást, a gyűlöletet, az erőszakot.
Harcolnia és védelmeznie kell az igazságot és a szabadságot, a jót, és a szeretetet.
Popiełuszko atya utolsó szentmiséjén, 1984. október 19.
               
  „Az igazság védelmében
 és a szeretet szolgálatában
 az üldöztetés és a börtön
 nem szégyen, hanem dicsőség.”
                                          Márton Áron gyulafehérvári püspök

 

A lelkészek. A lelkészek, az írók, a diákok, az értelmiségiek, a munkások. A nép. Az egyes emberek, amikor néppé forrasztja őket a közös akarat. A szabadság akarata. Az elszánás, hogy véget vessenek a már régóta tűrhetetlenné vált zsarnokságnak, hogy saját kezükbe vegyék sorsukat. Ahogy harminc évvel ezelőtt tették Európa keleti felén.

1989 sorsfordító év volt. Nyár elején, Budapesten, a magyarok eltemették Nagy Imrét. A többszázezres gyászoló tömeg előtt a fiatal Orbán Viktor a megszálló szovjet csapatok kivonulását, szabad és demokratikus választásokat követelt. Pekingben a Tienanmen téren a pártvezetők tankokat vetettek be a szabadságért tüntető diákokkal szemben. A Mennyei béke terét fiatalok vére áztatta. Romániai magyarok és románok tízezrei hagyták el szülőföldjüket.