Született május másodikán – Harminc éve, 1990-ben ült össze az első szabad magyar Országgyűlés

2020. május 02.

Címkék: kommunizmus, 1990, rendszerváltoztatás, szabadság, Országgyűlés, Csodák éve

Tallai Gábor

író, a Terror Háza Múzeum programigazgatója

„A történetírás, ha mégoly józan is, és mégoly jóakarattal
igyekszik is a tárgyilagosságra, mindig költészet marad.”
HERMANN HESSE
„Filológiai módszerrel csodákat nem lehet cáfolni, hiszen éppúgy hitelesített beszámolók
adatolják őket, akárcsak a háborúkat és a békekötéseket.”
BENEDETTO CROCE

Hogy a kommunizmus erőszakra épül, a kommunisták is tudták. Egyik legőszintébb alkotásuk, a Vasfüggöny például sohasem hazudott, azt üzente: „Itt maradtok, ha beledöglötök is!”. Szellemi építményüket ugyanakkor a kiválasztottnak minősített munkásosztály szabadságvágya folyamatosan erodálta, ezért komoly erőfeszítésekre, sok munkára volt szükség fenntartásához. Ha valakik, a kommunisták pontosan tudták, hogy a tudat határozza meg a létet, nem pedig fordítva, ahogy Marx tanította. Harminc évvel a kelet-európai antikommunista forradalmak után egymást követik a szebbnél szebb évfordulók, ma éppen az első szabadon választott magyar Országgyűlés megalakulásának napjára emlékezhetünk. Abban is sok munka van, hogy ez az évforduló csekélyebb súllyal szerepel a köztudatban, mint illene. Mivel a szabadság természete erősen hajaz a palackból kiszabadult szellemére, aggódnunk mégsem kell.

Teljes cikk

A mi kutyánk kölyke: ifj. Rajk László

2020. április 26.

Címkék: Orbán Viktor, demokratikus ellenzék, szembenézés, 1989. június 16., élcsapat

Schmidt Mária

történész

Rajk László: A tér tágassága (életútinterjú). Tények és tanúk. Magvető, Budapest, 2019

"A kulturális és mentalitásbeli szakadék
olyan mély és olyan régi gyökerű,
hogy végső soron nem áthidalható.
Ez már a hetvenes évek legelején is érezhető volt." (278. o.)

A magát Haraszti Miklós nyelvi leleményével „demokratikus ellenzékként” meghatározó csoportra jellemző kiválasztottság-tudat, elitizmus, kéz a kézben járt azzal a kivételezett helyzetükkel, amit a Kádár-rendszer biztosított a számukra. Kiváltságaiknak nem volt se szeri, se száma.  Érdekükben, ügyeikben szüleik, rokonaik be-bejártak a Kádár-titkárságra vagy a Fehér Házba Aczélhoz, később utódjához, a Művelődési Minisztérium vezetőihez stb. ezt-azt kérni, ezt-azt elintéztetni. Mindegyikük budai elitlakásban nevelkedett és kapott egyet, így vagy úgy, felnőtté válva. Esetleg akkora dunai panorámás sarokrezidenciája volt, ahol 100 ember részvételével lehetett bulit, konferenciát rendezni. 1963-tól évente, esetenként évekre kiutazhattak Nyugatra. Ösztöndíjjal, egyetemre, dolgozni, látogatni, mikor hova, ki, mikor. Akkor, amikor az 1956-os forradalmárok egy része még börtönben ült, akkor, amikor a legtöbb útlevélkérelemre az a szabványválasz érkezett, hogy „kiutazása közérdeket sért.”  Ezért írja a Kádár-rendszer egyik leginkább privilegizált egyenlője: ifj. Rajk László most megjelent életútinterjú-kötetében hogy: „A nyolcvanas években azzal vádolták a demokratikus ellenzéket, sőt voltaképpen mind a mai napig, minden oldalról, hogy ők azért tehették azt, amit tettek, mert a párt a «mi kutyánk kölykének» tekintette őket. Nekik meg volt engedve, velük elnézőek voltak.” (69. o.) Ifjú Rajk László a kivégzett kommunista bel-, majd külügyminiszter Rajk László azonos nevű fia volt, akinek különleges kivételezettségét maga Kádár János szavatolta.

Teljes cikk

Az Egészségügyi Világszervezet lejáratja az egészségügyet

2020. április 23.

Címkék: WHO, COVID-19, alkoholfogyasztás, társadalmi egészség

Frank Füredi

szociológus, publicista

A WHO sok bírálója szerint a koronavírus-járványra adott válasz volt az utolsó csepp a pohárban. Nehéz leküzdeni azt a benyomást, hogy a WHO vezetése sokkal nagyobb erővel igyekezett fedezni a járvány kínai félrekezelését, mintsem azon fáradozott volna, hogy az emberéletek védelmére mozgósítsa erőforrásait. A mai válsághelyzetben az Egészségügyi Világszervezettel kapcsolatban elsősorban az aggasztja a megfigyelőket, hogy szemlátomást készséggel alakul át a kínai állam propagandanyúlványává. Pedig akadna más, fontosabb ok is, éspedig az, hogy politikai elképzelési sokkal inkább életünk megváltozását célozzák, semmint a globális egészség ügyét.

Teljes cikk

Kit nem sújt a járvány? A fehér heteró férfiakat

2020. április 17.

Címkék: identitás, kultúrharc, transznemű aktivisták, fehér járvány, feministák

Frank Füredi

szociológus, publicista

Az identitásban utazó vállalkozókat még a világméretű vírusjárvány sem rettentette el attól, hogy hírverést csapjanak az Ügynek, amit szolgálnak. Megtehetnék éppenséggel, hogy összefognak másokkal a közös ügyért, a világjárvány ellen, de nem: ők a maguk céljaira igyekeznek kihasználni a koronavírus-pandémiát.

Valaha az oly halálos veszedelem, mint amilyen a mostani ragály, arra ösztönözte az egymással versengő érdekcsoportokat és pártokat, hogy félretegyék nézeteltéréseiket és támogassák egymást a közös ellenséggel szemben. Hát ma nem így működik a világ. Az identitás-kereskedők között gyakori az olyan, aki egyszerűen nem képes ellenállni a kísértésnek, hogy a világjárványból olyan ügyet fabrikáljon, amelynek az ő csoportja áll a középpontjában.

Teljes cikk

Szeretetbeszéd

2020. április 14.

Címkék: gyűlöletbeszéd, emberi méltóság, járvány, keresztény tanítás

B. Varga Judit

történész-muzeológus

 

„Te nagy konyhádba helyzéd embered,

S elnézed néki, hogy kontárkodik,

Kotyvaszt, s magát Istennek képzeli.”

Lucifer az Úrnak

(Madách: Az ember tragédiája I. szín)

 

 

 

Megtörtént. 2020 húsvéthétfőjén. Valóban feltámadt.

Az országúti ferencesek voltak olyan bátrak, hogy az Oltáriszentséget kivigyék a magyar főváros legforgalmasabb budai körútjára. Mentek egy kört a Mechwart ligeten át, megállva és megáldva a padokon üldögélő napfürdőzőket is, s meg- lepve őket nem kicsit. Templomközösségük hívei, a szintén bátor hitvallók és az arrafelé lakók álltak a járdákon, kapualjakban, a téren. Térdhajtás, keresztvetés az Úr előtt. A minisztertől a szolgálatot teljesítő rendőrig. Minden spontán, őszinte. Nem politikai vagy egyéb hivatalos rendezvény. Semjén Zsolt térdel a betonon a feleségével, hétköznapi ruhában. Húsvét üzenete nem más, mint egyértelműsíteni: kié az utolsó szó.

Teljes cikk

Mi is zajlik Magyarországon

2020. április 04.

Címkék: véleményszabadság, koronavírus-törvény, rémhírterjesztés, demokratikus biztosíték

Francesco Giubilei

publicista, kiadó, a beneventoi egyetem tanára

Sokat gondolkodtam, mielőtt nekiálltam volna, hogy leírjam, mi is zajlik manapság Magyarországon; igyekeztem tájékozódni a magyarországi médiából – kormánypártiból és ellenzékiből egyaránt –, hogy tárgyilagos képet alkothassak magamnak a magyar kormány intézkedéseiről, de sok olaszországi cikket is elolvastam. A magyar parlamentben kétharmados többséggel elfogadott „koronavírus-törvény” kommentálása közben igyekszem a tényekre szorítkozni. Mint Kovács Zoltán nemzetközi tájékoztatásért felelős államtitkár kifejtette, „Az új törvény meghosszabbítja a veszélyhelyzetet és további rendkívüli intézkedésekre hatalmazza fel a kormányt a lakosság védelmében a koronavírus-járvány terjedésével szemben”. A törvény a parlamentnek abból az akaratából született, hogy lehetővé tegye „a kormánynak a COVID-19 világjárvány megelőzéséhez és kezeléséhez szükséges valamennyi intézkedés meghozatalát”.

Ebből nem következik, hogy Orbán korlátlan hatalomra tett szert, ahogy egyesek írják Olaszországban, mert „a kormány kizárólag a járvány negatív hatásainak megelőzése, gyógyítása és leküzdése érdekében gyakorolhatja ezeket a különleges jogköröket”, továbbá továbbra is köteles beszámolnia minderről a parlamentnek.

Teljes cikk

Magyarország a bűnbak szerepében

2020. április 01.

Címkék: diktatúra, demokrácia, Orbán-kormány, koronavírus, lejáratás

Frank Füredi

szociológus, publicista

A koronavírus-járvány egyik kellemetlen következménye, hogy a kormányok világszerte különleges jogrendet vezettek be. A végrehajtó hatalom Nagy-Britanniától Spanyolországon és az Egyesült Államokon át egészen Indiáig különleges felhatalmazást kapott, hogy megbirkózzék a járvánnyal. A járványhelyzet miatt számos államban, így Nagy-Britanniában, Kanadában nem ülésezik a parlament.

A „rendkívüli jogrend” kifejezés hallatán joggal ébred aggodalom mindenkiben, aki a demokratikus közélet elkötelezett híve. A parlament nagy érték, minthogy az a funkciója, hogy hangot adjon a démosz törekvéseinek. Ha működését felfüggesztik, teljes joggal vethetők fel kérdések és aggályok e döntés indokoltságával kapcsolatban. Csakhogy ahelyett, hogy komoly vitát kezdeményezne arról, milyen hosszú távú következményekkel járhat a parlamentek működésének felfüggesztése és a rendeleti kormányzás, a nyugati politikai és médiaelit egyes csoportjai arra összpontosították energiáikat, hogy elítéljék a magyar kormányt, amiért állítólag diktatúrát készül bevezetni.

Teljes cikk

Sértés

2020. március 29.

Címkék: Németország, koronavírus, Stasi, Lenin-gomba, Lenin-szobor

B. Varga Judit

történész-muzeológus

A tizenhat éves Miriam Webert tíz napon keresztül minden este tíztől hajnali négyig kihallgatták. Amikor visszavitték a cellájába, két óra elteltével felkeltették. Az őr dolga az volt, hogy figyelje, hogy napközben se aludjon. Ha mégis elszunyókált, döngetni kezdte az ajtót. Történt mindez Lipcsében, a Stasi két méter széles, három méter hosszú cellájában. Hogy miért? Mert az újévet már a szabad világban akarta tölteni. Hallotta a szilveszteri tűzijáték ropogását, amikor gyereklányként, magát sebezhetetlennek érezve, átmászott a Fal szögesdrótján. A tenyerén a forradásnyomokat idős asszonyként is hordozta. Már látta a nyugati részt, a kivilágított utcákat, a nyugati őröket, a Springer Press épületét, amikor megszólaltak a szirénák. Először a berlini Stasi-központba vitték, utána következett a lipcsei alvásmegvonás. A tizenegyedik estén Miriam „mindent” bevallott. A három napig tartó tárgyalás végén a bíró azt mondta: a 725-ös számú fiatalkorú elítélt cselekedetével kirobbanthatta volna a harmadik világháborút. Mindannyian őrültek voltak, és börtönbe zárták Miriamot.

Ma ezeknek az őrülteknek az eszmetársai Leninnek szándékoznak szobrot emelni az egyesült Németország nyugati felén, ahol Marx már megkapta a magáét (https://latoszogblog.hu/blog/az_unio_europai_ertekeirol). Hogy ez mennyire sérti az amúgy is lenézett ossikat, a fejlettebeket nem érdekli.

Teljes cikk

Nagyon súlyos ez a világjárvány – de létünkben nem fenyeget

2020. március 24.

Címkék: közösség, fejlődés, koronavírus, történelmi katasztrófák

Frank Füredi

szociológus, publicista

A katasztrófáknak megvan az a rossz szokásuk, hogy a semmiből törnek elő. Készületlenül érik hát a közösségeket, és az emberek nemigen értik, hova is tegyenek egy-egy olyan sorscsapást, mint amilyen a Covid-19 nevű.  Az emberéleteket szemlátomást értelmetlenül fenyegető veszély mögött értelmet keresve a teológusok és a filozófusok rendületlenül vállalkoznak az oly nagyon vágyott magyarázatok előállítására. Manapság tudósokhoz, szakértőkhöz folyamodunk segítségért, az ő adataikra és modelljeikre támaszkodva igyekszünk kiigazodni a globális Covid-19 járványon. Csakhogy a katasztrófáknak az emberek végsősoron olyan jelentést szoktak tulajdonítani, amely csak nagyritkán támaszkodik pusztán a tudományra. Sokkal nagyobb szerepet játszanak benne a közös értékek és szokások.

Teljes cikk

Új század, új világ

2020. március 19.

Címkék: Európai Unió, nemzetállam, Trump, neoliberális élcsapat

Schmidt Mária

történész

A 21. század nem a 20. század folytatása, ahogy a 20. század is új játékszabályokat alakított ki a 19. század örökségére alapozva. Más erőviszonyok, más értékrend, más korszellem, más prioritások, más gondok, más megoldási javaslatok, más technológiai, technikai környezet, más világlátás formálta önálló arculatúvá.

A tizenkilencedik század az első világháború kirobbantásával ért véget, a huszadik valamikor ennek vége felé, a húszas évekkel kezdődött és a szovjet birodalom összeomlásáig tartott, ami egyben a hidegháború végét és a bipoláris világ felbomlását is eredményezte.

Az új, a 21. század, 2008-ban a világgazdaság megtorpanásával jelentkezett be és tette egyértelművé, hogy olyan kihívásokkal kell szembenéznünk, melyekre újfajta válaszokat kell találnunk. A baj csak az, hogy a nyugati világ vezetőinek egy jelentős része minden erejével ragaszkodik a 20. században kialakított status quo megőrzéséhez. Továbbra is a régi, elavult, más feladatokra, más erőviszonyokra szabott intézményrendszer megőrzésére összpontosít, mert abban az illúzióban ringatja magát, ha ők nem is alkalmazkodnak a megváltozott világhoz, majd a világ igazodik hozzájuk.

Teljes cikk