A Brexit-kór fenomenológiája

2019. október 07.

Címkék: politika, betegség, társadalom, brexit, egészségügy, psziché

Frank Füredi

szociológus, publicista

Ki szeretné egy politikai küzdelem vesztes oldalán találni magát? Egészen a legutóbbi időkig egy-egy politikai vereség után az emberek csalódottnak, bosszúsnak, tehetetlennek vagy dühösnek érezték magukat. Most azt hallják, hogy az ilyesmibe a szó szoros értelmében bele szokás betegedni.

Az orvosi szakma egy része úgy véli ugyanis, hogy az embereket nem csak bosszantja, ha olyasmi történik, ami nincs ínyükre. Az állítják, hogy az olyan események, mint amilyen a Brexit, szorongást idéznek elő és megbetegítenek.

A minap maga a British Medical Journal számolt be arról, hogy egy páciens pszichotikus zavarait talán a Brexit okozta. Az írás „A Brexit nyomán hirtelen súlyosbodó akut átmeneti pszichotikus rendellenesség” címet viseli és úgy fogalmaz, hogy: „a politikai események jelentős pszichikai stresszt okozhatnak”[1]. A beszámoló szerint egy negyvenéves férfi pszichiátriai állapota gyors romlásnak indult a Brexit-népszavazás eredményének kihirdetése után.

Teljes cikk

Keresztes hadjárat a férfiasságért

2019. október 04.

Címkék: USA, Kennedy, könyvismertető, maszkulinitás, társadalmi válság

Fekete Rajmund

történész

„Szexi elnök volt...”
Hugh Hefner

 

John F. Kennedy elnökségére sok amerikai máig úgy tekint, mint egy korszakra, ami képes volt inspirálni, felrázni Amerikát és új irányokat mutatni. Abban mindenki egyetért, hogy az elnök korai halála megakadályozta, hogy személye elhasználódjon a politikában, így a körülötte kialakult kultuszt csak tovább erősítette a Dallasban bekövetkezett merénylet, királyoknak kijáró temetése és feleségének fáradhatatlan munkája a legenda építésében, amelynek valójában semmi és senki sem tudott ártani több mint fél évszázad távlatából sem.

Amíg Mark White (lásd: „JFK: egy amerikai ikon születése”) olvasmányos és rendkívül informatív kötete kizárólag a szimbólumokra és az azok közti összefüggésekre fókuszál az Amerikai Egyesült Államok 35. elnökét illetően, addig Steven Watts az ötvenes évek Amerikájának társadalmi válságára adott reakciójaként mutatja be a Kennedy-jelenséget. A Henry Ford, Walt Disney és Hugh Hefner önéletrajzát is jegyző szerző könyvében csupán érintőlegesen foglalkozik Kennedy politikájával, sokkal inkább kíváncsi arra a környezetre és azokra az emberekre, akik az elnököt körülvették.

A tizenegy fejezet kiválóan érzékelteti azokat a bonyolult és sokrétű kapcsolódási pontokat, amelyek formálták, alakították és táplálták John F. Kennedy politikai képét, aki megtestesítette „a lendületet, a határozottságot, a hősiességet, az egyéni kezdeményezést, a gyakorlatias észjárást és a szexuális vonzerőt” (77. o.).

Teljes cikk

Az anyaság és a terhesség nemtelenítése

2019. szeptember 30.

Címkék: identitás, anyaság, gendersemlegesség, nemváltás, nemiség

Frank Füredi

szociológus, publicista

Meghökkenten olvasom, hogy egy Freddy McConnell nevű transznemű férfi, aki megtartotta belső nemi szerveit, nem tudta elérni a bíróságon, hogy gyermekének apja lehessen. McConnell nőnek született, és mint ősi idők óta általában a nők, ő is gyermeket tudott világra hozni, mivelhogy nem távolította el méhét és petefészkeit. A bíróság az ítélet indoklásában kimondta: az anyaság a terhességben és a gyermek világra hozásában nyeri el értelmét, és aki ezeket a feltételeket teljesíti, azt a születési bizonyítványban anyának kell bejegyezni.

 Hogy miért lepett meg ez az ítélet? 

Korántsem azért, mintha nem értenek egyet a bírósággal. Azért sem, mintha a híve lennék az egyre terjedő felfogásnak, amely szerint a gyermekszülés és az anyaság nem feltétlenül fedi egymást a biológiai nőiséggel. Azért hökkentett meg a bíróság ítélete, mert itt nyugaton, társadalmainkon egy olyan kultúra lett úrrá, amelyben hatalmas a zűrzavar a nemiség dolgában, s amely enyhén szólva is hajlamos kétségbe vonni, hogy nő és férfi között létezik biológiai különbség.

Teljes cikk

Fölszarvazott emberiség

2019. szeptember 27.

Címkék: Mindszenty József, könyvajánló, Szolzsenyicin-levél, Kommunista arcélek

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Sztálin az ország első temetkezési vállalkozója. Szívósan gyűlöl és kitartóan bosszúálló. Könyörtelen ragadozó és rettenetes agyafúrt, de nem okos. Kielégíthetetlen a hatalomszomja. Hruscsov a vérszomjas, a kíméletes, a hízelgő, a nyugatos, az utazó, az imperialista, az igazmondó, a goromba, a szónok, az udvarképes, a békeharcos. Kádár az érthetetlen talány. Megszállott? Pár hónap alatt átgázolt barátain, fogoly- és minisztertársain…. Kemény szavak, nyers igazságok. Egy félrabságra kényszerült magyar főpap jelzői. Ösztönös és erős mondatok.

Kicsit furcsa érzés kerített hatalmába, amikor az első, Mindszenty József által nem a nyilvánosságnak szánt, a követségi magányban önmaga lekötésére, tájékozottságának szinten tartására, a világ folyásának tanulmányozása végett lejegyzett sorait először és elsőként tette közzé a Szépmíves (Mindszenty József: 1956 – Írások a hagyatékból. 2016). Zavart, hogy nem is titkolják, Mindszenty atya nem kívánta megjelentetni a forradalom leverésével, a megtorlásokkal, az „ellenzékieskedő kommunista” Nagy Imrével és Kádárral, az ő méltánylóival kapcsolatos gondolatait. Ennek ellenére vagy éppen ezért újabb hasonló „forrásközléssel” jelent meg a kiadó a bíboros kéz- és gépiratait őrző alapítvány hozzájárulásával. Valóban izgalmas, éleslátással, szókimondással bíró, a „félrab” szerzőjük nem mindennapi tájékozottságáról tanúskodó bátor szövegek, kisesszék ezek.

Teljes cikk

Klímaszorongás

2019. szeptember 19.

Címkék: média, gyerekek, szülők, klímakatasztrófa, lelki egészség

Frank Füredi

szociológus, publicista

Egy kis riogatás arról, mivel jár a riogatás.


Újabban megállíthatatlanul terjed a klímaszorongás, s egyik gyermek a másik után esik áldozatául. Nincs abban semmi meglepő, ha négy-ötéves gyerekek, akiket naponta etetnek végítélet-történetekkel, a klímariadalom hálójába gabalyodnak. Ha egyszer szabad volt reszketve szoronganiuk, amiért már az ajtón kopogtat az Armageddon, miért is ne játszaná el annyi gyermek szívvel–lélekkel, hogy ő az emberiség bűneinek áldozata, kivált, ha az idősebbek ezt a szerepet osztották rá.

Ahogy már lenni szokott, a média és a szórakoztatóipar jár az élen: tőlük értesül a nagyközönség az olyan aggodalomtól gyötört gyermek alakjáról, akit nagyon is érthetően kerít hatalmába a földi élet elpusztulásától való rettegés. Ezt a nem is oly régóta teremtett, betegesen szorongó szereplőtípust jól jeleníti meg egy jellemzően önmagát lejárató sorozat az HBO-n, az Eufória. Főszereplője azt tudatja a nézővel, hogy semmi értelme leszoknia a káros szenvedélyéről, mert „hamarosan itt a világvége, pedig még le se érettségiztem!”.

Teljes cikk

A szeretet követei

2019. szeptember 13.

Címkék: kereszténység, kommunizmus, Mindszenty József, Vasfüggöny, II. János Pál pápa

Schmidt Mária

történész

Milyen volt a kereszténység a szocializmusban és működött-e az egyház nemzetösszetartó szerepe?

 

„A rossz elleni küzdelemben mindig Istené a végső győzelem.”

Szent II. János Pál

 

A XXI. század elejére Európa nyugati fele egy olyan posztkeresztény, posztnemzeti, posztnemi, poszttörténelmi korszakba lépett, amely ugyanúgy az identitások újraértelmezésére tesz kísérletet, mint száz évvel korábban a kommunizmus. A kommunista ideológia is új identitást, új típusú szovjet embert ígért, magát az egyetlen, igaz hit letéteményeseként tüntette fel. Hivatkozási alapja a történelmi szükségszerűség volt, amely a marxista tanítást alapul véve azt hirdette, hogy a világ egy egyenes vonalú fejlődési pályát fut be, a fejletlentől a legfejlettebbig, azaz az ősközösségtől a kommunizmusig, ami nem más, mint a megvalósult földi menyország. És miután a szocializmus, amit az oroszok hetven, mi közel fél évszázadig építeni kényszerültünk, a kommunizmus előtti utolsó állomás volt, állításuk szerint karnyújtásnyira voltunk a tökéletes társadalomtól.

Teljes cikk

John Locke és az új intolerancia

2019. szeptember 09.

Címkék: liberalizmus, szólásszabadság, vallásszabadság, pápisták

Frank Füredi

szociológus, publicista

Locke egy eddig ismeretlen kéziratának felfedezése kapcsán érdemes elgondolkoznunk a tolerancia jelentőségén.

John Locke-ot, a híres 17. századi filozófust gyakran nevezik a modern liberalizmus atyjának. Nemrég előkerült eddig ismeretlen művében, a Miért is tűrjük a pápistákat, akárcsak mindenki mást” (1667 ̶ 1668) még liberálisabbnak és toleránsabbnak mutatkozik, mint hihettük. A szöveg évszázadok óta hevert észrevétlen a levéltárban, mígnem Locke kutatója, J.C. Walmsley ráakadt. Mint kiderült, a korábbi közfelfogással ellentétben, miszerint Locke sosem érvelt volna amellett, hogy a katolikusokat is tolerálni kell, ebből a mindezidáig ismeretlen dokumentumból kiderül, hogy éppenséggel nagyon is fogadókész volt erre a gondolatra, sőt, megfontolás tárgyává tette a mellette szóló érveket.

Locke eddig ismeretlen kézirata

Teljes cikk

Lengyelország lerohanásának mai tanulsága

2019. szeptember 05.

Címkék: szuverenitás, nemzetállam, 80. évforduló, fasiszta, London polgármestere, idegengyűlölő

Frank Füredi

szociológus, publicista

A második világháború az elmúlt évtizedekben afféle képzeletbeli szentéllyé lényegült át, amelyben a minden rendű és rangú helyezkedők alaposan kipanaszkodhatják magukat a régi rossz időkről és felmutathatják erkölcsi erényeiket.

Most, amikor politikai vezetők és médiaszemélyiségek hada emlékezik meg Lengyelország lerohanásának és vele a második világháború kirobbanásának 80. évfordulójáról, érdemes felfigyelni rá, mennyivel több fecsegés övezi a korabeli tragikus eseményeket, mint még tizenöt, harminc vagy akár ötven éve. Furcsamód minél távolabb kerülünk 1939. szeptember 1-jétől, Lengyelország lerohanásának napjától, az évforduló a jelek szerint annál gyakrabban ad alkalmat közéleti vitákra Európában.

A második világháború iszonyú eseményei, kiváltképp pedig a holokauszt egyfajta futball-labda szerepét töltik be, amelyet szüntelen továbbadnak egymásnak a helyezkedő közéleti szereplők, hogy kimutassák milyen erkölcsösek, s mennyire mélyen érinti őket az emberi szenvedés. Az évforduló ezenkívül politikai előnyszerzésre és az ellenfelek lejáratására is alkalmat ad. Számoljuk csak össze, hányszor hasonlítanak mindenféle közszereplőket Hitlerhez. Vagy hányszor mondják bármiről, ami nincs ínyükre, hogy „pont olyan, mint a harmincas években”. A médiában, de általában a közéletben is sokan a legnagyobb könnyedséggel neveznek fasisztának vagy egyenesen nácinak bárkit, aki nem ért velük egyet. Elég, ha valaki a Brexitre szavazott vagy aggodalmának adott hangot az Európába irányuló tömeges bevándorlás láttán, és máris egykönnyen minősítik szélsőjobboldali idegengyűlölő alaknak.

Teljes cikk

Nagyszerű Britannia, hová lettél?

2019. augusztus 28.

Címkék: multikulturalizmus, haza, Anglia, bálványimádás, hedonizmus

B. Varga Judit

történész-muzeológus

A hihetetlen, de igaz érzése kerített hatalmába, amikor másfél hete megjártam nagyszerű Angliát. London sokkolt a 12 évvel ezelőtti önmagához képest (Férjemet a 23 évvel ezelőttihez képest), nagykamasz fiam csak annyit mondott a visszaúton: most már érti kedvenc filmjét, a Gran Torinót, hogy Clint Eastwoodnak miből is volt elege…

Angolhon: nem nagy, már nem remek, nem is kiváló, legkevésbé nagyszerű. Ellenben zsúfolt, túl színes, túl megértő, túlságosan polkorrekt, túl megengedő, túl szexi, túl…, túl mindenen. Sok egy napra (is). És hol vannak az angolok? A sok kormos kémény már nem füstölög, a kastélyok, parkok már kevésbé idillikusak, mért legelők, ahogy kövér nyájak sincsenek (Skóciában még láttunk nyolc éve), Babits eltévedne... Sokkoló büszkeség, kaotikus városkép, talpalatnyi hely hiánya, gendersemleges mosdók, rossz utak, gaz, kóró, szemét, gondozatlan előkertek, rendezetlen porták – a fővárosban és vidéken egyaránt.

Teljes cikk

Ellenszer

2019. augusztus 23.

Címkék: USA, jobboldal, neoliberalizmus, neokonzervativizmus, antikapitalisták

Békés Márton

történész

A harminc éve hegemón helyzetben lévő neoliberális „washingtoni konszenzus” lebomlása lehetőséget ad arra, hogy a jobboldal megerősítse pozícióját, mint a globalizáció veszteseinek képviselője. Ehhez természetes eszmei partnerének, a konzervativizmusnak fel kell fedeznie gazdag szociálkonzervatív hagyományát.

 

„Kibontakozott az a két nagy áramlat, mely

már évek óta küzd a Magyarország felett való

uralomért. Ezen áramlatok egyike a

nemzetközi pénzuralom etablírozására való

törekvés. A másik áramlat pedig a nemzetközi

pénzuralmi törekvésekkel szembeni egészséges

és hazafias ellenáramlat.”

Asbóth János (1897)

 

A „washingtoni konszenzus” ára

 

A ’80-as évek hidegháborúban győztes nyugati neokonzervatív hulláma  a ’90-es években eltérítve folytatódott, és neoliberális konszenzussá vált. Míg a hidegháború végi neokonzervativizmus az elnehezedő jóléti állam korrekcióját, antikommunista meggyőződést, a nemzeti kohézió megerősítését és az 1945-öt követően hosszan érvényesülő baloldali kurzus után a jobboldal visszatérését jelentette, addig a neoliberalizmus a „történelem végi” individualista fogyasztó materializmust és a piaci fundamentalizmus korlátlan érvényesítését. Előbbi azért deregulált és privatizált, hogy a hidegháborús nyugati győzelem társadalmi és gazdasági feltételeit szélesítse, utóbbi viszont azért, hogy a globalizáció monetáris alapjait lerakja, a szabadkereskedelmet elősegítse és a nemzetállamok ezzel szembeni ellenállását korlátozza.

Teljes cikk