„Versek nem kellenek” Proletárdiktatúra és irodalmi emlékezet

2019. augusztus 21.

Címkék: Nagy Imre, szoborállítás, Tokaji Írótábor, Kosztolányi, Kassák, Kun Béla, Babits

L. Simon László

A napokban egy beszélgetésben a vitapartnerem azt vetette fel, hogy egy olyan kurzus, amely önmaga politikai legitimációját részben az ’56-os forradalomból vezeti le, vajon áthelyeztetheti-e Nagy Imre szobrát a nemzet fővárosának egyik szimbolikus teréről a város egy másik pontjára (a Kossuth tér közeléből egy attól távolabbi helyre). A kérdés már részben a legutóbbi tusnádi szabadegyetemen is szóba került, mikor az emlékezetpolitikai vitában magam feszegettem, vajon miért is kavart olyan nagy hullámokat Nagy Imre szobrának áthelyezése, s hogy mindez városépítészeti probléma-e, vagy inkább identitás- és emlékezetpolitikai kérdés. Nyilván az utóbbi, mert az alkotás elszállításáról szóló polémia nem tájépítészeti és városrendezési jellegű volt, hanem annak mentén rajzolódtak ki a törésvonalak, hogy miként viszonyulunk Nagy Imre életútjához, munkásságához és politikai örökségéhez. Egykori kulák dédszülők leszármazottjaként könnyen csábítana az a megközelítés, hogy Nagy Imre munkásságából a padláslesöprésekért felelős moszkovita kommunista politikus parasztságot eláruló szerepét és kegyetlenségét emeljem ki, az elmúlt évtized politikusi munkája viszont megtanított arra, hogy a tetteinkért, a döntéseinkért, a kompromisszumainkért és a sokszor indokolatlan hallgatásainkért történő felelősségvállalás, illetve sorsfordító pillanatokban az áldozatokkal, sőt az önfeláldozással együtt járó helyes út választása talán a legnehezebb dolog.

Teljes cikk

Társadalmi tanítás és keresztény demokrácia

2019. augusztus 20.

Címkék: demokrácia, kereszténység, liberalizmus, szabadság, Orbán-beszéd

Horváth Pál

teológus, vallástörténész

Tusnádfürdő üzenete a keresztény magyar államot megalapító szent király ünnepén is aktuális.

A magyar miniszterelnöknek a közelmúltban Tusnádfürdőn tartott beszédében olyan fogalmak, mint a demokrácia, a szabadság, a liberalizmus és a kereszténység viszonya is szóba kerültek, amelyek visszatérő témái nem csupán a politikai közbeszédnek, de a katolikus társadalomteológiának is. Orbán Viktor hazánk, sőt a nyugati világ kívánatos jövőjeként egy olyan lelki, eszmei és politikai irányvonal követéséről beszélt, amelyet szabadulni akarva korábbi illiberális demokrácia szóhasználatának sokak, hisztérikus ideológiai megmondóemberek és médiaguruk számára negatív kicsengésétől, a liberális demokrácia alternatívájaként keresztény demokráciának nevezett.

A keresztény demokrácia mint társadalmi modell sem a miniszterelnök, sem a társadalomteológia értelmezésében nem azonos a kereszténydemokrácia bő száz esztendeje egy politikai közösséget, pártcsaládot jelölő fogalmával, még ha az utóbbi az előbbi eszméi mentén igyekszik is értelmezni önmagát. Hiszen a mai politika világában a magukat kereszténynek nevező mozgalmak is sodródhattak távol attól az értékrendtől, amelyet a keresztény hit, hagyomány és kultúra hordoz hitelesen. Orbán Viktor ezért is emlékeztetett arra, VI. Pál pápa bő fél évszázados elemzését is idézve, hogy a közelmúltig a nyugati kultúra alapértékének számító demokrácia értelmezésében három, egymással rivális alternatíva létezett, a kereszténydemokrata, a szociáldemokrata és a liberális demokrata interpretáció.

Teljes cikk

Az igazi lúzerek

2019. augusztus 14.

Címkék: liberalizmus, rasszizmus, gyűlöletbeszéd, meritokrácia, egyetemek, fehér heterók

Schmidt Mária

történész

A meritokrácia

Konfuciusz (i. e. 551–479) szerint a kormányzásban a legrátermettebbeknek kell dolgozniuk, ezért őket tehetség és képesség alapján kell kiválasztani. Iránymutatása szerint a közhivatalok betöltéséről Kínában, majd ezt követően Indiában is alkalmassági vizsgák döntöttek, nem a származás. Ehhez az elvhez Kína többé-kevésbé még a kommunista időszak alatt is ragaszkodott, és most is kitart mellette. A nyugatiak csak a modern korban mozdultak el a származás alapján történő hivatalviselés gyakorlatától. Bár mindig voltak olyanok, akik alacsony sorból felemelkedve jutottak fontos és felelős tisztségekig (Colbert XIV. Lajos alatt), a gyakorlat az volt, hogy a hivatalokat a nemesség számára tartották fenn.

Az USA-ban a képesség alapján történő előmenetel, vagyis a meritokrácia elve az államalapítás kezdete óta érvényesült, annál is inkább, mert a bevándorlókból benépesített ország saját születési nemességgel akkor még nem rendelkezett. Tény ugyanakkor, hogy a huszadik század derekára ott is előtérbe kerültek a gazdasági és politikusi dinasztiák, amelyek az USA politikai berendezkedését egyfajta arisztokratikus köztársasághoz közelítették. Ez sem kezdte ki azonban a teljesítményközpontú felemelkedés elvét, ami egészen a XXI. század beköszöntéig az amerikai álom, az amerikai siker legfőbb biztosítéka maradt.

Teljes cikk

JFK: egy amerikai ikon születése

2019. augusztus 10.

Címkék: USA, merénylet, Kennedy, popkultúra, könyvismertető

Fekete Rajmund

történész

 „Az idő igaz, s eldönti, mi nem az.”
Petőfi Sándor

 

„Olyan kilenc vagy tíz éves lehettem, amikor apám elvitt a Dealey Plazához, ahol Kennedyt meggyilkolták. Claire, egy nagy ember halt meg ezen a helyen – mondta [...] emlékszem, hogy szomorú voltam. És dühös. Igazságtalannak tűnt. Sírni kezdtem...” – válaszolja Claire Underwood a House of Cards című nagysikerű Netflix-sorozatban a CNN újságírójának azon kérdésére, hogy mi volt gyermekkora legmeghatározóbb élménye.

Több mint fél évszázada már, hogy 1963. november 22-én 12 óra 30 perkor halálos merénylet áldozata lett John F. Kennedy, az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke. Mégis mind a mai napig az egyik legsikeresebb amerikai elnökként tartják számon (lásd a C-SPAN felmérését), akiről már életében hollywoodi filmet forgattak, és mind a máig megkerülhetetlen tényezője mind a popkultúrának, mind a politikának. De vajon mi ennek az oka? Volt még egy olyan vezető a történelemben, aki akkora pozitív hatást gyakorolt az emberekre, mint John F. Kennedy? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Mark White a „Kennedy: A Cultural History of an American Icon” című kötetében.

Teljes cikk

Amerikából jöttem…

2019. augusztus 07.

Címkék: korrupció, finn demokrácia, magyar privatizáció, magyar akadémikus

Schmidt Mária

történész

Azt állítja egy egykori finn diplomata, hogy Magyarország az Unió legkorruptabb országai közé tartozik. Nyomában Kertész János hálózatkutató, az MTA tagja, a CEU oktatója, a finn Aalto Egyetem vendégoktatója (tényleg így írta alá) is felhorkant a magyar közállapotok, így a korrupció ellen is, mert „a politika behatolt az élet minden területére”. Elég lírai, nem? Majd így folytatja: „Az ügyészségtől az adóhivatalig, az Állami Számvevőszéktől a Nemzeti Bankig fontos és eredetileg független intézmények lettek a központi hatalom szolgálatába állítva. Ennek eredményeképp a korrupció előzőleg nem ismert dimenzióba nőtt, a hatalomközeli emberek meggazdagodásának varázslatos sebessége és mértéke sokkoló... A választások szabadnak tűnnek, de az egyenlő esélyek elve súlyosan sérül, párt- és kormányforrások keverednek a kormányzópártok kampányában. Itt az idő, hogy az EU levonja a következtetéseket, és befejezze ennek az autoriter és korrupt rezsimnek a finanszírozását.” Soha nem volt különösen jó véleményem azokról, akik saját hazájuk ellen fordulva, olyan külföldi, ismeretlen érdekkörökhöz tartozó személyek mögé sorakoznak fel, akik magyarellenes kirohanásokat engedtek meg maguknak.

Teljes cikk

Az anyaságellenesség kora

2019. augusztus 05.

Címkék: gyermeknevelés, anyaság, emberellenes kultúra, születésellenesség, emberi szellem

Frank Füredi

szociológus, publicista

Más, ha valaki nem akar gyereket, és megint más, ha valakinek meggyőződése, hogy az anyaságban és a gyerekvállalásban eleve van valami rossz.

Az emberek mindig is hoztak döntéseket arról, legyen-e gyerekük, mekkora legyen a családjuk. Az ilyen döntés személyes természetű, nem pedig elvi állásfoglalás az anyaság megítéléséről és a gyermekek új nemzedékének világra hozásáról. Ma a társadalom jelentős része nem pusztán személyes ügynek állítja be azt a döntését, hogy nem kíván gyermeket, hanem egyúttal politikai állásfoglalásnak is tekinti. Ez a mizantróp ideológia ellenérzéseket kelt azok iránt, akik gyermeket akarnak, ezzel párhuzamosan egyre terjed az a nézet, amelynek képviselői negatív fényben tüntetik fel az anyaság élményét. A születésellenes ideológiát két eltérő, ám gyakran mégiscsak egymáshoz közel álló alapállásból szokták hangoztatni. Az első úgy hangzik, hogy a szülés és a gyermeknevelés alapvetően negatív élmény, amelynek egészségügyi kockázatára előre figyelmeztetni kellene a szülőket. A gyermekvállalás ellenfelei másfelől azzal érvelnek, hogy gyermeket világra hozni felelőtlenség, mert az újszülöttek veszélyeztetik a környezetet.

Teljes cikk

Hosszú árnyék

2019. augusztus 02.

Címkék: rendszerváltoztatás, Horn Gyula, Fenyő János, Gyárfás Tamás

Kormos Valéria

újságíró

Vannak bűntények, gyilkosságok, amelyekből egy forgatókönyvíró húszrészes filmsorozatot kreálna, s amelyek némely eleme felér a Keresztapa zseniális mozijának egy-egy jelenetével. Nekünk is van ilyen valós történetünk, bár tudnánk nélkülözni. Például az, hogy 1998. február 11-én délután csúcsforgalmi időben, a budapesti Margit utcában egy járókelő felkiált, nézd csak, lövik a Mercit! A profi bérgyilkos semmi esélyt nem adott az autóban ülő személynek a túlélésre. Az áldozat Fenyő János volt, az egykori fotográfus, a gyilkosság idején egy hazai sajtóbirodalom tulajdonosa, aki a nyolcvanas évek közepén röpke időt töltött az Egyesült Államokban, majd ott „megvilágosodva”, a rendszerváltoztatással járó gazdasági kuszaság vonzására, visszatért eredeti terepére. Saját szavai szerint ezer dollárral kezdte, ebből, no meg a helyzetből és helyismeretéből, sajátos képességeivel nyolc év alatt 15 milliárd forintnyi vagyonra tett szert.

Teljes cikk

Egy beszéd hatása

2019. július 29.

Címkék: Orbán Viktor, Tusnádfürdő, kereszténydemokrácia, szekuláris humanizmus

B. Varga Judit

történész-muzeológus

 

„A jó demokrata bízik az emberek megjavíthatóságában,

a diktatúra mindig az emberek romlottságára épít.”

Barankovics István

 

Hazánk miniszterelnökének idei tusnádfürdői beszéde sokkal inkább megérintett katolikus hívőként „élőben” a közszolgálati rádión keresztül, mint a 2014-es korszakváltó illiberális szónoklat, amelyet valóban élőben hallgathattam. Az „Isten saját képmására teremtette az embert” (Ter 1,27), azaz mindenkit ennyire nyílt felvállalása szokatlan és példátlan korunkban egy politikus szájából. Legalább olyan bátorságra vall, mint a „Ruszkik haza” 1956-ban és a szovjet csapatok kivonásának követelése 1989-ben. Utóbbiról éppen Németh Miklós miniszterelnöktől tudjuk, hogy Orbán Viktor nem tudhatott arról (ahogy a Cserhalmi György színészt felkészítő ellenzékiek sem), hogy ő és Gorbacsov már tárgyaltak a csapatkivonásokról, ugyanis a szovjet pártfőtitkár az 1989. március 3-ai megbeszélésen titoktartást kért erre vonatkozóan. (Oplatka, 2014, 188. o.) Ahogy az esemény, a helyszín és az időpont meghatározó volt akkor is, 30 éve, úgy most is az. A ma már a kritikusai által is elismert politikusi tehetsége, érzéke miatt tudta és tudja a magyar kormányfő, hogy mikor és hol kell kimondani a történelmi jelentőségű szavakat.

Teljes cikk

Árral szemben

2019. július 19.

Címkék: liberalizmus, globalizáció, legitimáció, kultúrharc, hadviselés

Fekete Rajmund

történész

„Nyomás, gyerünk tovább
Elérjük célunk, csak gyerünk tovább
Új útra kelünk, csak megyünk tovább
Nem adjuk, fel csak megyünk tovább”

AMD: Gyerünk tovább

 

„A hazai új jobboldal által célként kitűzött szellemi fordulat [...] aligha kivitelezhető. Ehhez ugyanis eszmei viták megnyerésére, értékhierarchiák és reputációs rangsorok átformálására – ehhez pedig koherens, számottevő meggyőző erővel és belső integritással rendelkező intellektuális teljesítményre van szükség.”

Olvashattuk pár hónappal ezelőtt Körösényi András és Mándi Tibor „Miért nem vagyunk »új jobboldaliak«?” címmel írott esszéjükben. Erre (is) cáfolt rá a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatójaként, valamint a Kommentár folyóirat főszerkesztőjeként dolgozó Békés Márton legújabb, „Fordul a szél” címmel megjelent kötete (illetve Schmidt Mária, Szájer József, Karácsony András, Megadja Gábor vagy éppen Máthé Áron könyve).

Békés legújabb munkája a 2017-es „Gerillaháború – A fegyveres felkelés elmélete és gyakorlata” című tanulmányának a folytatása, melynek alapját a 2017 és 2019 között jobboldali fórumokon (Figyelő, Látószög blog, Kommentár, Mandiner) megjelent írások adják. A 90. Ünnepi Könyvhéten megjelent kötet ékes bizonyítéka annak, hogy a szerző nem fél hangot adni markáns véleményének és olyan témákat is előszeretettel – pontosabban fogalmazva: bátran – vesz elő, ami mások számára megingathatatlan totemoszlopként rögzültek. Legyen szó liberális demokráciáról, hatvannyolcasokról, „civil” szervezetekről, nyílt társadalomról, globalizációról, kultúrharcról, hadviselésről, háborúról és békéről vagy éppen a radikális iszlámról.

Teljes cikk

A globális kultúrharc, avagy miért van igaza Putyinnak, és miért nincs

2019. július 12.

Címkék: Oroszország, liberalizmus, populizmus, Financial Times, kultúrharc, tradíció

Frank Füredi

szociológus, publicista

Vlagyimir Putyin alaposan megbotránkoztatta a fősodorhoz tartozó nyugati médiát a Financial Timesnak a G20-ak legutóbbi értekezletén adott interjújával. Oroszország elnöke a büszke kultúrharcos köpönyegét öltötte magára és „túlhaladottnak” minősítette a nyugati társadalmunkban uralkodó ideológiát. A nyugati liberalizmus – mondotta – kifáradt, elaggott, „idejétmúlt” ideológia, s „összeütközésbe került a lakosság túlnyomó többségének érdekeivel”. Külön is kitért „a továbbiakban már tarthatatlan” multikulturalizmusra, és nem kis élvezettel marasztalta el Angela Merkelt, amiért rászabadította a migránsokat Európa népeire.

Putyinnak az identitáspolitikáról is volt mondanivalója. Különösen rossz a véleménye a nemi semlegesség divatos dogmájáról, amelynek alapján – mint mondotta – a gyerekek „öt-hat nemi szerepet és eljátszhatnak”. Fontosnak tartotta hozzátenni, hogy felőle bárki nyugodtan kitűzheti a mellére nemi identitását, de „ennek nem szabad háttérbe szorítania a társadalom magvát alkotó embermilliók kultúráját, tradícióit és a család hagyományos értékeit”.

Hogy világos legyen, mennyire nem csupán a G20-ak csúcsértekezletén összegyűlt elithez intézte szavait, üdvözölte a populizmus európai és amerikai felemelkedését. Nem sok kétséget hagyott afelől, hogy a nyugati populistákat szövetségesének tekinti a globális kultúrharcban, amely a hagyományos konzervatív eszmények, illetve az Egyesült Államok kulturális elitjéhez szorosan kötődő társadalomtervező ethosz között dúl.

Teljes cikk