fogyasztás” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 3

Adventi ravaszdi

2019. december 13.

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Avagy a kínálat netovábbja. Adventi vasárnapon igyekszünk a reggeli szentmisére, mégis megállít a templomtól alig félszáz méterre lévő virágbolt kirakata. Adventi „koszorúk” hívogatnak, csábos egyediségükkel kínálják magukat. Pontosabban adventi fatörzsek, rajtuk vörös róka figurájú gyertyák, kisebbek-nagyobbak, fenyőerdőt megidézők vagy csupán az erdei rókákra hagyatkozók. Gondolatban még sosem jutottam el addig, hogy ilyen is van, lehet. Adventi koszorúként négy vörös róka egy fatörzsön. Igény eddig nem volt rá, de most már lesz, mert bekerült a kínálatba. Hagyományos, jelentést hordozó három lila és egy rózsaszín gyertyát tartó örökzöld koszorú nem volt a kirakatban. Úgy tűnik, a tradicionális keresztény jelképekkel és szokásokkal nem lehet üzletet csinálni a fogyasztás diktatúrájában.

Teljes cikk

Esőtánc

2019. december 20.

Kormos Valéria

újságíró

November végén, egy pénteki délutánon az ablakunkból lepillantva azt láttam, hogy gyerekek és fiatal fiúk, lányok bolygónk megmentéséért masíroznak. Szokásosan a Kossuth tér felé. A Fridays for Future mozgalom napja volt Európában, a hívószó pedig a klímakatasztrófa, amibe annyi minden belefér. Ez a legnagyobb globális harc a történelemben  ̶  vallják aktivistái. Az emberiség történelmének eddigi legnagyobb krízishelyzete megoldását, a természet megőrzését követelik a politikai vezetőiktől, a gátlástalan profit termelése helyett.

Hogy mi számít történelmünk legnagyobb krízishelyzetének, persze nehéz lehet egyértelműen meghatározni, de elfogadom e megfogalmazást, s a jövendő nemzedékeinek félelmeit, figyelmeztetését. A megoldás azonnali követelése kicsit furának tűnik. Elképzelem, ahogyan az Országház ablakai egymás után kipattannak, megjelennek a politikusi fejek és sorra, határidőre esküt tesznek, hogy rögtön intézkednek. Végtére nincs épeszű ember, aki a fent említett célokkal ne értene egyet.

Teljes cikk

A liberalizmus (v)iszonya

2020. március 13.

Nagy Ervin

filozófus

 

„Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém –
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.”
/József Attila/

 

Szinte minden egyes nap tapasztalhatjuk, olvashatjuk, láthatjuk és hallhatjuk, hogy a magukat „haladó” szellemiségűnek valló értelmiségiek, művészek, politikusok sokszor új jogszabályok javaslataival ostromolják a hagyományos közösségeket, a nemzetet, a család intézményét és a számos más, évszázados tradíciókat hordozó hitbéli közösségeket. Visszatérő téma a nemiség átértelmezése, a gender-mozgalom, az Európai Egyesült Államok nemzetek nélküli utópiája, a multikulturális társadalom eszménye vagy éppen az egyén szabadságát a vallási dogmákkal, mint egyfajta rabsággal szembeállító gondolatiság. Ez a folyamatos kulturális és politikai össztűz többnyire együtt jár egyfajta szellemi gőggel, a hagyományok lenézésével, ami természetes módon a húszas és a harmincas éveikben járó „lázadó” fiatalok körében – Európában és itthon is – divatos magatartásformaként jelenik meg. Olyan világértelmezési és kulturális küzdelem is ez egyben, amelynek megvan a maga filozófiai alapzata. Habár a magatartásformák kialakulása ritkán eredeztethető magasröptű bölcseleti művek olvasásából, inkább a szocializáció és az „utánzás” a döntő, mégis látni és beszélni kell arról az ideológiai háttérről, amely bizonyos érdekek mentén igyekszik kialakítani az együttélés kereteit.

De miért áll be a „haladó” magatartásformákat utánzó, a hagyományokat pusztító generációk sorába új és újabb nemzedék Nyugaton és most már jól láthatóan Magyarországon is, amikor már rendelkezésére áll a negatív következmények tapasztalata?

Teljes cikk