közösség” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 5

Európa védői

2017. július 23.

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Júliusban két olyan európait ünnepel (ma már csak) az Egyház, (valaha az egész kontinens,) akik a klasszikus görög erényeket hordozva és Krisztus tanítását megtestesítve forgatták fel saját Európájukat. Bátrak voltak, igazságosak, mértékletesek és nem utolsósorban okosak. Nem voltak híján hitnek, reménynek és szeretetnek. Nursiai Szent Benedek és a svéd Szent Brigitta – kettő az európai földrész hat védőszentje közül. Kortársaik likvidálni akarták őket; Benedeket megmérgezni (kétszer is), Brigittát máglyán megégetni, mert kimondták, ami akkoriban nem volt politikailag korrekt.

„Aki hibát akar találni, az az Édenben is talál.”

Henry David Thoreau

 

Az amerikai filozófus, író Thoreau-t 1300 év választja el a szerzetesközösségek atyjától, Nursiai Szent Benedektől, mégis ugyanabból az indíttatásból hagyták el a civilizációt jelentő várost: Thoreau a természetet féltette az embertől, ezért egy saját kezűleg épített kunyhóban élt 1845 és 1847 között, Benedek pedig az erkölcsöket a Nyugatot megtestesítő Rómától, így egy barlang magányába vonult vissza három évre. Idejüket mindketten a korszellemtől távol, csendes elmélyüléssel töltötték. Előbbit ma az első amerikai környezetvédőként és a polgári engedetlenség megalapozójaként tisztelik, utóbbit 1964-ben Európa fővédőszentjének nyilvánította VI. Pál pápa. A hivatalos indoklás szerint azért választotta őt, „hogy a mai embereknek legyen szinte kitapintható és szent Európa spirituális egységének eszménye, és ehhez ne hiányozzék nekik a fentről jövő segítség, hogy ezt a gyakorlatban is tervszerűen megvalósítsák.” (Pacis nuntius 1964. október 24.)

Teljes cikk

Egyszer és mindenkorra liberális

2017. augusztus 27.

Szájer József

A modern európai eszmeáramlatok legjobb amerikai ismerőjének, Mark Lillának augusztus idusán jelent meg legújabb könyve, a The Once and Future Liberal: After Identity Politics. A Columbia Egyetem eszmetörténész professzora, az Egyesült Államok legkedveltebb politikai gondolkodója ezúttal az amerikai liberális demokratákat ostorozza a különféle társadalmi kisebbségekre fókuszáló, eltúlzott és szerinte elhibázott identitáspolitikájuk miatt.

Mark Lilla, a Columbia Egyetem professzora nem sokkal Trump megválasztása után bírálta a demokratákat, amiért a nemzetet egyesítő állampolgárság (citizenship) koncepciója helyett partikuláris identitásokra alapozták politikai és választási stratégiájukat. Most egy egész könyvvel jelentkezett, amely folytatja a korábbi gondolatmenetet. Az akkori, szemnyitogató írás által keltett magas elvárásokhoz képest ez a mostani pamflet kevés újat tartalmaz. Fontos, megfontolandó dolgokat ír azonban arról, hogy Amerika fundamentuma, az amerikai emberek közötti kötelék intézményi (alkotmányos) jellegű, és arról, hogy a hibás identitáspolitika, hogyan szűkítette be saját lehetőségeit, miképp rombolta, rombolja a közösségi kapcsolatokat, hogyan hajtja bele az erre amúgy is hajlamos Amerikát egy szélsőséges és szollipszista individualizmusba. Közben képes volt olyan sorokat leírni saját polgártársairól, hogy azok sosem bocsáthatják meg maguknak, amiért Trumpra szavaztak, vagy olyanokat, amelyben a Resistance (ellenállási) mozgalmat élteti (miközben pár sorral korábban kimondja, hogy a mozgalmak helyett az államhatalom alkotmányos megszerzésére kellene a demokratáknak koncentrálni). A Resistance-szel persze van problémája, és ezt le is írja. Az, hogy az csupán reaktív, csak reagál, ráadásul mechanikusan mindig az ellenkezőjét kell mondani, mint amit az elnök tesz, ami szerinte Trump kezében hagyja a lapokat, a mindenkori kezdeményezés nála marad.

A könyv megjelenése az ilyen előítéletek, szemellenzők és következetlenségek ellenére is fontos munka. Sokan várták. Lillát durván megtámadta a januári cikke miatt a mozgalmár demokrata baloldal, és most sem számíthat kevesebbre. A vörös farok, az amerikai liberalizmus sérthetetlen tabui melletti rituális retorikai felsorakozás fent idézett és nem idézett szövegeit nyilván (legyünk jóindulatúak!) az tette szükségessé, hogy akiknek a kiáltványt írta, akiknek a sikeréért fáradozik egyáltalán eljussanak annak az elolvasásáig, és ne közösítsék ki őt még mindez előtt...

Teljes cikk

A hősök nem halhatnak meg

2019. november 19.

Nagy Ervin

filozófus

Meghalt az Öregisten, és mi öltük meg – állapítja meg Nietzsche a 19. század végén. Lassan meghalnak a hőseink is, és mi hagyjuk lemészárolni őket, ha engedünk a liberálfasizmus végtelen terjeszkedésének, ha tétlenül nézzük a szabadosság antikultúrájának hegemóniáját az ifjúság körében. Pesszimista kultúrdiagnózis a nyugati létforma jövőjéről.

A liberalizmusnak számtalan „halálos bűne” van. Először is gyakorlattá tette az idegtépő társadalmi és gazdasági versenyfutást. Így elbizonytalanította az egyént, aki ebben a felvilágosodás óta folyó, több dimenziós küzdelemben csupán önmagára számíthat. A civilizáció által előállított anyagi javakból megkínálta az embert, majd fokozatosan fogyasztóvá minősítette le. Ennek következményeként az ember elidegenedett a másiktól. Magányos és boldogtalan lett. Ráadásul az egyenlőtlen verseny miatt sérült a társadalmi igazságba vetett hite is. Másodszor: a hagyományos morális iránytűt eldugta előlünk, és helyette a haszonelvűséget húzta elő a cilinderből. Végül pedig rátámadt a hősökre is.

Az első bűnt vette észre Marx is, akinek a diagnózisa helyes volt ugyan, de amit e folyamat helyett ajánlott, csupán egy másik szélsőséges felfogás volt (erőltetett mesterséges kollektivizmus). Ráadásul telis-tele megvalósíthatatlan és veszélyes utópiával. Sajnálatos, de a történelem ki is próbálta Marx-elméletét, aminek aztán százmilliónyi áldozata lett, a sok-sok önjelölt pszichopata népvezér miatt.

Teljes cikk

A liberalizmus (v)iszonya

2020. március 13.

Nagy Ervin

filozófus

 

„Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém –
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.”
/József Attila/

 

Szinte minden egyes nap tapasztalhatjuk, olvashatjuk, láthatjuk és hallhatjuk, hogy a magukat „haladó” szellemiségűnek valló értelmiségiek, művészek, politikusok sokszor új jogszabályok javaslataival ostromolják a hagyományos közösségeket, a nemzetet, a család intézményét és a számos más, évszázados tradíciókat hordozó hitbéli közösségeket. Visszatérő téma a nemiség átértelmezése, a gender-mozgalom, az Európai Egyesült Államok nemzetek nélküli utópiája, a multikulturális társadalom eszménye vagy éppen az egyén szabadságát a vallási dogmákkal, mint egyfajta rabsággal szembeállító gondolatiság. Ez a folyamatos kulturális és politikai össztűz többnyire együtt jár egyfajta szellemi gőggel, a hagyományok lenézésével, ami természetes módon a húszas és a harmincas éveikben járó „lázadó” fiatalok körében – Európában és itthon is – divatos magatartásformaként jelenik meg. Olyan világértelmezési és kulturális küzdelem is ez egyben, amelynek megvan a maga filozófiai alapzata. Habár a magatartásformák kialakulása ritkán eredeztethető magasröptű bölcseleti művek olvasásából, inkább a szocializáció és az „utánzás” a döntő, mégis látni és beszélni kell arról az ideológiai háttérről, amely bizonyos érdekek mentén igyekszik kialakítani az együttélés kereteit.

De miért áll be a „haladó” magatartásformákat utánzó, a hagyományokat pusztító generációk sorába új és újabb nemzedék Nyugaton és most már jól láthatóan Magyarországon is, amikor már rendelkezésére áll a negatív következmények tapasztalata?

Teljes cikk

Nagyon súlyos ez a világjárvány – de létünkben nem fenyeget

2020. március 24.

Frank Füredi

szociológus, publicista

A katasztrófáknak megvan az a rossz szokásuk, hogy a semmiből törnek elő. Készületlenül érik hát a közösségeket, és az emberek nemigen értik, hova is tegyenek egy-egy olyan sorscsapást, mint amilyen a Covid-19 nevű.  Az emberéleteket szemlátomást értelmetlenül fenyegető veszély mögött értelmet keresve a teológusok és a filozófusok rendületlenül vállalkoznak az oly nagyon vágyott magyarázatok előállítására. Manapság tudósokhoz, szakértőkhöz folyamodunk segítségért, az ő adataikra és modelljeikre támaszkodva igyekszünk kiigazodni a globális Covid-19 járványon. Csakhogy a katasztrófáknak az emberek végsősoron olyan jelentést szoktak tulajdonítani, amely csak nagyritkán támaszkodik pusztán a tudományra. Sokkal nagyobb szerepet játszanak benne a közös értékek és szokások.

Teljes cikk