trump” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 3

Trump előtt, Trump után

2018. október 09.

Schmidt Mária

történész

A huszadik században két világkép birkózott egymással. Százéves háborújukból az Amerikai Egyesült Államok által képviselt „demokratizálási projekt” került ki győztesen. A vele szemben álló, kommunizmust hirdető szovjet modell 1989-re kifulladt. Ettől kezdve egészen 2016-ig, Donald Trump színre lépéséig, e mögött a jövőkép mögött állt a világ vezetéséért harcoló, majd az azt megszerző amerikai politika. Ezt a célt osztották szövetségesei, és mindazok, akik lépést akartak tartani a korszellemmel, vagyis a győztes USA-val.

„A világot biztonságossá tenni a demokráciák számára!”– adta ki a jelszót az első világháborús szerepvállalásra készülő amerikai elnök: Woodrow Wilson, aki magáévá téve külpolitikai doktrínává változtatta H. G. Wells gondolatát. Ennek jegyében született az USA első világháborús győzelmét követően az a békemű, amelynek keretében a vesztesekre rákényszerítették a köztársasági államformát és a demokráciát. Ennek akkor azért volt kiemelt jelentősége, mert Európa még a világ közepének számított, amerikanizálása pedig az USA világméretű terjeszkedésének fontos lépését jelentette. Miután azonban ezzel egyidőben, 1917-ben, a hatalomra kerülő szovjet kommunisták is világforradalmuk terjesztését hirdették, a két modell azonnal szembe került egymással. A két világháború közötti hosszú hétvégének tűnő időszakban egyik modell sem tudott földrészünkön megszilárdulni. Ahhoz egy újabb patthelyzettel záruló világháború kellett, aminek eredményeként sor kerülhetett Európa nyugati felének amerikanizálására, míg a keleti felét szovjetizálták. Majdnem fél évszázad után, 1989-ben, mint említettük, a szovjet modell kimúlt és kezdetét vette Közép- és Kelet-Európa amerikanizálása.

Teljes cikk

Egyenesen Trump Fehér Házából: politika, sajtó és az elnök

2019. június 11.

Fekete Rajmund

történész

 

„Voltak idők, amikor azt kívántam, bárcsak tovább élt volna az apám,
hogy láthasson
a Fehér Házban és voltak idők, amikor be kell vallanom,
boldog voltam, hogy nem láthatott.”
Sean Spicer

 

Donald Trump amerikai elnökké választásával egy csaknem négy éve tartó hisztérikus, világvégét vizionáló közbeszéd lett úrrá nem csak az amerikai, de a teljes nemzetközi sajtóban. Nem telik el úgy nap, hogy ne jelenne meg az elnök személyét, szellemi képességét, hozzáértését megkérdőjelező elemzés vagy írás, amelyek már-már a politikai science-fiction határát súrolják (nekünk, magyaroknak ez nem újdonság, hiszen a miniszterelnök ellen 2010 óta folyamatos lejárató kampány zajlik).

Ehhez képest üde színfoltként jelent meg a könyvpiacon Sean Spicer korábbi fehér házi szóvivő The Briefing: Politics, the Press and the President című munkája. Ez az első olyan kötet, amely Trump egyik szövetségesének, közeli munkatársának tollából származik. A szerző mint kommunikációs igazgató az elnökválasztási kampány óta tagja volt Trump csapatának, majd követte a Fehér Házba is.

Minden adva volt tehát egy igazi bennfentes könyvhöz, amely valójában egy memoárba csomagolt kórkép az amerikai sajtóról, valamint a média és a jelenlegi adminisztráció viszonyáról. Ráadásul Spicer maga is azt mondta, hogy könyvének célja nem más, minthogy „egyenesbe rakja a dolgokat” és megmutassa, milyen ellenséges környezetben kellett neki és a teljes elnöki stábnak dolgoznia.

Teljes cikk

Új század, új világ

2020. március 19.

Schmidt Mária

történész

A 21. század nem a 20. század folytatása, ahogy a 20. század is új játékszabályokat alakított ki a 19. század örökségére alapozva. Más erőviszonyok, más értékrend, más korszellem, más prioritások, más gondok, más megoldási javaslatok, más technológiai, technikai környezet, más világlátás formálta önálló arculatúvá.

A tizenkilencedik század az első világháború kirobbantásával ért véget, a huszadik valamikor ennek vége felé, a húszas évekkel kezdődött és a szovjet birodalom összeomlásáig tartott, ami egyben a hidegháború végét és a bipoláris világ felbomlását is eredményezte.

Az új, a 21. század, 2008-ban a világgazdaság megtorpanásával jelentkezett be és tette egyértelművé, hogy olyan kihívásokkal kell szembenéznünk, melyekre újfajta válaszokat kell találnunk. A baj csak az, hogy a nyugati világ vezetőinek egy jelentős része minden erejével ragaszkodik a 20. században kialakított status quo megőrzéséhez. Továbbra is a régi, elavult, más feladatokra, más erőviszonyokra szabott intézményrendszer megőrzésére összpontosít, mert abban az illúzióban ringatja magát, ha ők nem is alkalmazkodnak a megváltozott világhoz, majd a világ igazodik hozzájuk.

Teljes cikk