Sokat gondolkodtam, mielőtt nekiálltam volna, hogy leírjam, mi is zajlik manapság Magyarországon; igyekeztem tájékozódni a magyarországi médiából – kormánypártiból és ellenzékiből egyaránt –, hogy tárgyilagos képet alkothassak magamnak a magyar kormány intézkedéseiről, de sok olaszországi cikket is elolvastam. A magyar parlamentben kétharmados többséggel elfogadott „koronavírus-törvény” kommentálása közben igyekszem a tényekre szorítkozni. Mint Kovács Zoltán nemzetközi tájékoztatásért felelős államtitkár kifejtette, „Az új törvény meghosszabbítja a veszélyhelyzetet és további rendkívüli intézkedésekre hatalmazza fel a kormányt a lakosság védelmében a koronavírus-járvány terjedésével szemben”. A törvény a parlamentnek abból az akaratából született, hogy lehetővé tegye „a kormánynak a COVID-19 világjárvány megelőzéséhez és kezeléséhez szükséges valamennyi intézkedés meghozatalát”.

Ebből nem következik, hogy Orbán korlátlan hatalomra tett szert, ahogy egyesek írják Olaszországban, mert „a kormány kizárólag a járvány negatív hatásainak megelőzése, gyógyítása és leküzdése érdekében gyakorolhatja ezeket a különleges jogköröket”, továbbá továbbra is köteles beszámolnia minderről a parlamentnek.