világrend” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 3

Új világ született: a Nyugat önbizalomvesztésének százada

2019. március 22.

Fekete Rajmund

történész

„Az átlagember számára minden probléma a II. világháborúval kezdődött.

A tájékozottabbak szerint az elsővel.”

Erik von Kuehnelt-Leddihn

 

Száz év távlatából nézve az első világháború, vagy ahogy az angolszász irodalom hívja, a „Nagy Háború” egy letűnt kor romantikus, távoli, furcsa háborújának tűnhet. Fekete-fehér, kezdetleges némafilmek peregnek le szemünk előtt, az emberek mosolyogva, szinte önfeledten indulnak a csatatérre, hogy „hősi helytállással, vitéz tettekkel gyors győzelmeket” arassanak. Ma már tudjuk, nem ez történt. „Beköszöntött a személytelen és gépesített öldöklés korszaka.”

Sajnálatos módon a magyar történelemtudomány nem kezelte megfelelő helyén az I. világháború jelentőségét és súlyát, hiszen mind a mai napig ugyanazt az idejétmúlt elbeszélésmódot tükrözi: győztesek és vesztesek, demokrácia és diktatúra, jók és rosszak, egy kis merénylet, egy kis gáztámadás, egy kis tömegmészárlás, egy kis béke és megvolnánk.

Schmidt Mária részéről bátor vállalkozás, hogy új könyvében más, magasabb értelmezési keretet ad a száz évvel ezelőtti történéseknek és kilép a „háborús logika” útvesztőiből. A kötet címe is világosan és egyértelműen fogalmaz: új világ született. Félelmetes és idegen világ, amely újrarajzolta Európa térképét, áthelyezte a világgazdaság súlypontjait, magában hordozta a második és a „harmadik” (hideg) világháborút, a diktatúrákat, a kommunistákat, a fasisztákat, a nácikat és a rövid, de annál véresebb XX. századot. Ahogy fogalmaz: „Az I. világháború a régi világot drámai erővel lökte át az újba. Egy olyan újba, amely a Nyugat önbizalomvesztésének századává vált.”

Teljes cikk

Európa maradjon az európaiaké

2019. december 28.

Schmidt Mária

történész

„Európa nem marad fenn

 európai kultúra nélkül.”

Houellebecq

 

Nehéz feltartóztatni a hanyatlást, ha már elkezdődött. Nehéz biztonságérzetet adni az egyre bizonytalanabbá váló embereknek. És ami a legnehezebb: új világrendet adni egy világrend nélkülivé vált világnak.

Elbizonytalanodásunk oka, hogy míg a huszadik század második felének bipoláris világa biztonságos volt és állandónak tűnt, most minden mozgásban van. Akkoriban a béke szavatolása a két szuperhatalom felelősségi körébe tartozott. Mi pedig élveztük a stabilitást és a kiszámíthatóságot. Az 1989-90-es világtörténelmi jelentőségű változások, amelyek során a közép- és kelet-európai országok újra visszaszerezték nemzeti függetlenségüket és véget vetettek a rájuk kényszerített kommunista kísérletnek, magukkal hozták a kommunista világbirodalom és a Szovjetunió szétesését is. Ez a korszakos átrendeződés azért nem indított be tektonikus méretű mozgásokat, mert a bipoláris világ győztese: az Amerikai Egyesült Államok képes volt arra, hogy ezt a sorsfordító összeomlást egyfajta bürokratikusan szabályozott újrarendeződéssé szelídítse.

Teljes cikk

Új világrend, új identitás – A nemzeti konzervativizmus teendői

2020. május 08.

Nagy Ervin

filozófus

A koronavírus-járvány arra készteti a nyugati civilizációt, illetve annak vezető politikusait, hogy újraértelmezzék az ezidáig liberális szellemiség mentén szerveződött politikai, gazdasági és társadalmi rendet, illetve átszabják kulturális kereteinket. Ha nem képesek rá, akkor át kell adni helyüket a másként gondolkodóknak, hisz az általuk erőltetett, ma (még) jellemző, de egyre döcögősebbé váló együttélési forma fenntartása alkalmatlannak bizonyult a világméretű krízis megoldására. Tény, hogy a fennálló világrend megrendült, amelynek „legnagyobb vesztese a liberalizmus” (Békés Márton); illetve az a „hedonista életforma”, amely a liberalizmusból ered (Molnár Tamás) tovább nem folytatható. A globalizációval szemben legéletképesebb szellemiségnek, a lokalitást hirdető nemzeti konzervativizmusnak így valóban lehetősége lehet majd egy olyan új világrendet építenie, amelyben a nemzetállam szerepe nagyobb mértékben érvényesül, de véleményem szerint mindez csak akkor lehetséges, ha a globális tragédia elmúltával végérvényesen megváltozik az egyén identitása is. Ellenben, bármilyen nagy esély is kínálkozzon a közösségi alapon szervezett, lokális-központúságú „régi-új világrend” megteremtésére, mégsem fog sikerülni, a világ pedig visszatér az elmúlt száz évben „megszokott viszonyokhoz”. Mi, nemzeti értékeket valló konzervatív emberek pedig ismét a liberalizmus és a baloldali egalitárius eszmék hazugságokkal teli világában, a tudományos és a „szellemi élet illegalitásában” találhatjuk magunkat.

Teljes cikk