Tőkéczki, a galileai

2020. január 23.

Címkék: Tőkéczki László, avatóbeszéd, síremlék

Békés Márton

történész

Napra pontosan két éve temettük Tőkéczki Lászlót, ma pedig olyan mementót állítunk neki, amely méltóképpen fejezi ki emberi és szellemi nagyságát, és egyúttal szerénységét is, amelyből e kettő eredt.

Tőkéczki László bátor ember volt. Egy történet szerint a ’80-as évek második felének egyik nagy rendszerváltoztató értelmiségi találkozóján a szocializmus demokratizálását és reformját vitatták meg. Hozzászólásában ő is javaslatot tett, mégpedig arra, hogy ott vegyék fel a fonalat, ahol Tisza István elejtette. Egész pályáját végigkísérte az eredeti, magyar nemesi liberalizmus hiteles képviselete, amelynek konzerválásában látta, többek között, a saját feladatát is. Egyik találó és jellemző megfogalmazása szerint – idézem – „a változások lassítása sokszor szerencsésebben szervesítheti az újítást, mint a divatmajmoló haladásőrület radikalizmusa”. Tőkéczki László sohasem volt korszerű, éppen ezért mindig, így ma is, időszerű marad.

Tőkéczki László türelmes volt. Szemináriumain, doktori óráin, a Valóságnál végzett szerkesztői munkájában, előadásaiban és televíziós megnyilatkozásában egyaránt fáradhatatlanság, megbocsátó, de sohasem fensőbbséges vagy leereszkedő türelem jellemezte. Rászánta a dolgokra az időt. Türelmének oka volt, és ez a türelem volt az ereje.

Teljes cikk

Sikeres szegregáció – van ilyen?

2020. január 20.

Címkék: integráció, szalézi, Kazincbarcika, megelőző nevelés

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Pozitív diszkrimináció létezik. Akkor? A szegregáció az iskolai életben nem más, mint a hátrány csökkentésének eszköze, azaz pozitív diszkrimináció. Aki munkájaként hosszabb időt töltött cigányiskolában vagy szülőként szerzett e téren tapasztalatot, tudja, érti, miről is van szó. Minden más vélemény érdekvezérelt tematizálás világnézeti és/vagy párt- és médiaszimpátia alapon.

 

„A nevelés a szív dolga.”

                  Don Bosco

 

Az adomány szétszedi őket, a pénz meg összeveszejti  ̶  mondják a sajókazai, balajti, barcikai cigányok. Saját tapasztalatból beszélnek. Helyette emberséget szeretnének, hogy ugyanúgy nézzünk rájuk, mint egymásra, a „magyarokra”. Ők már tudják, mennyivel más az, amikor a szeretet nevében fordulnak feléjük embertársaik, nem egy jogvédő szervezet civil harcosaként. A bölcsebbje hozzáteszi: „néha elvisz a vér, azt úgysem tudják megváltoztatni”.

Magyarországon a népesség nyolc százaléka cigány, többségük helyzete kilátástalan. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia cigánypasztorációért felelős püspöke, Székely János a mindennapokban tapasztalja, hogy a probléma óriási. A magyar nemzet előtt két nagy kihívás áll szerinte: az egyik a demográfiai katasztrófa, amely felé haladunk, a másik a cigány testvéreinkkel való együttélés. Ha nem tanulunk meg záros határidőn belül egymást kölcsönösen tisztelve, testvérként együtt élni, akkor nem nagyon képzelhető el szép, élhető jövő ebben a hazában. És ez kevésbé jogvédelem, még kevésbé pénz kérdése. Valami egészen máson múlik.

Teljes cikk

Európa vesztesége

2020. január 13.

Címkék: hagyomány, konzervativizmus, örökség, antikonformizmus

Frank Füredi

szociológus, publicista

Roger Scrutont nem csak a családja siratja. Halála súlyos veszteség Európa szellemi életének is.

Kétségkívül a földrész első számú konzervatív gondolkodója volt. A legtöbb filozófussal ellentétben aktív közéleti szerepet is vállalt, bátran küzdött eszméiért, nem törődve azzal, hogy nem számítottak divatosnak, de tudva, hogy annál fontosabbak. Régi vágású tory volt, s annak idején Margaret Thatcher és más konzervatív vezetők tanácsadójaként szolgált. Sokszor beszélgethettem vele, és minduntalan újra és újra meggyőződtem róla, hogy tőrőlmetszett reneszánsz ember, akinek az egyik pillanatban Kant műve, A tiszta ész kritikája járt a fejében, de aztán a legcsekélyebb erőfeszítés nélkül váltott témát, jutott eszébe Burke vizsgálódása a fenségesről, hogy nyomban az esztétika, a művészet, a zene és a kultúra kortárs irányzatairól fejtse ki véleményét. Termékeny szerző volt, hihetetlenül széles érdeklődési köre a bortól a nemi vágyig, a szépségen és az esztétikán át mindenre kiterjedt. A konzervativizmus jelentését taglaló írásai közérthetőségükkel kiemelkednek a műfajból.

Teljes cikk

„Nem állja útját se tenger, se part"

2020. január 10.

Címkék: kiállítás, rendszerváltoztatás, generációk, Csodák éve

Békés Márton

történész

1989-ben nem a nemzetközi nagyhatalmi konstelláció változása, a várva várt Nyugat rendre elmaradozó segítsége vagy a szovjet represszió enyhülése és a kommunista rezsimek puhulása vezetett felszabaduláshoz. A változás sokáig érlelődött, komoly előzményei voltak és alulról jött.

Hárommilliónál több honfitársunknak, akik a mai magyar társadalom közel egyharmadát alkotják, életkorából kifolyólag nincsen emléke 1989/90-ről, hiszen a rendszerváltoztatás után születtek. Nem éltek Kádár János országában, egyetlen percet sem töltöttek el életükből úgy, hogy diktatúra lett volna, ők már egy szabad, idegen megszállástól mentes, független országba születtek. Nem ismerik a hétfői adásszünetet, a lengyelpiac és a világútlevél fogalmát, a GMK, TTT, KMK és KGST rövidítéseket.

Teljes cikk

Az életkor mint politikai választóvonal

2020. január 06.

Címkék: felsőoktatás, szocializáció, fiatal szavazók, generációs pártpolitika, értékrendőrség

Frank Füredi

szociológus, publicista

A felsőoktatás egészen más értékeket táplál a fiatalokba, mint amiket a szüleiktől kaptak.

A decemberi brit parlamenti választás ismét bebizonyította, hogy az Egyesült Királyságban a legjelentősebb politikai választóvonal az idősek és a fiatalok között húzódik. A közvélemény-kutatások következetesen szembeötlő eltérést mutatnak ki a különböző generációk szavazási szokásai között. A YouGov egyik friss kutatása szerint a 18 és 24 év közötti korosztály 56 százaléka szavazott a Munkáspártra, a hatvanas éveikben járók 57 százaléka viszont a konzervatívokra adta szavazatát. Más közvélemény-kutatások is arra utalnak, hogy a generációs ellentétek felülírják a hagyományos osztály- és párthovatartozást. Ha azt nézzük, hogyan alakult ki ez a generációs pártpolitikai szakadék, hosszú sora van annak. Köztudomású, hogy a kor előrehaladtával az emberek hajlamosabbak konzervatívabb nézeteket vallani. A kor alapján elég jól meg lehetett jósolni, merre szavazhat egy-egy ember a választáson.

Teljes cikk

Trump, a Twitter uralkodója

2020. január 02.

Címkék: USA, elnökválasztás, social media, politikai kommunikáció

Fekete Rajmund

történész

Bátran kijelenthető, hogy Donald Trump 2016-os elnökké választása új korszakot hozott az amerikai közéletben, a kormányzati adminisztrációban, a külpolitikában, de legfőképpen a politikai kommunikációban. Ami Franklin D. Rooseveltnek volt a rádió, John F. Kennedynek a televízió, az Donald J. Trumpnak a Twitter. Számít-e ez 2020-ban, az új elnökválasztási évben?

Trump proaktív, innovatív és polgárpukkasztó kommunikációjával közvetlenül szól az amerikai választópolgárokhoz, kihagyva ezzel a „közvetítő szerepet” betöltő hagyományos médiumokat. A 2016-os amerikai elnökválasztás során mind az elemzések, mind a közvélemény-kutatások már-már technikai KO-val felérő győzelmet jósoltak a demokraták elnökjelöltjének, Hillary Clintonnak. A The Huffington Post 98 százalékos vagy éppen a The New York Times 85 százalékos arányú győzelmet jósolt a demokraták jelöltjének. A sajtó és a politikai elemzők által sulykolt alternatív politikai valóság azonban az urnáknál szembe találta magát az amerikai realitással és Donald J. Trump lett az Amerikai Egyesült Államok 45. elnöke. Személyében pedig az újvilági nagyhatalom egyik legvitatottabb és legmegosztóbb, ugyanakkor sajátos karakterű vezetője került hatalomra. Az igencsak népszerű egykori hollywoodi színészként tevékenykedő Ronald Reagan elnökhöz hasonlóan Trump is egy különösen harsány médiaszemélyiségből alakult át politikai csúcsvezetővé. Ám amíg Reagan az elnöksége előtt kaliforniai kormányzóként már szerzett államigazgatási tapasztalatokat, addig Trump karrierje során semmilyen közszolgálati vagy választott tisztséget nem töltött be.

Teljes cikk

Európa maradjon az európaiaké

2019. december 28.

Címkék: megújulás, világrend, Kelet-Nyugat megosztottság, rebranding, amerikanizálás

Schmidt Mária

történész

„Európa nem marad fenn

 európai kultúra nélkül.”

Houellebecq

 

Nehéz feltartóztatni a hanyatlást, ha már elkezdődött. Nehéz biztonságérzetet adni az egyre bizonytalanabbá váló embereknek. És ami a legnehezebb: új világrendet adni egy világrend nélkülivé vált világnak.

Elbizonytalanodásunk oka, hogy míg a huszadik század második felének bipoláris világa biztonságos volt és állandónak tűnt, most minden mozgásban van. Akkoriban a béke szavatolása a két szuperhatalom felelősségi körébe tartozott. Mi pedig élveztük a stabilitást és a kiszámíthatóságot. Az 1989-90-es világtörténelmi jelentőségű változások, amelyek során a közép- és kelet-európai országok újra visszaszerezték nemzeti függetlenségüket és véget vetettek a rájuk kényszerített kommunista kísérletnek, magukkal hozták a kommunista világbirodalom és a Szovjetunió szétesését is. Ez a korszakos átrendeződés azért nem indított be tektonikus méretű mozgásokat, mert a bipoláris világ győztese: az Amerikai Egyesült Államok képes volt arra, hogy ezt a sorsfordító összeomlást egyfajta bürokratikusan szabályozott újrarendeződéssé szelídítse.

Teljes cikk

Töprengés a keresztény szabadságról

2019. december 23.

Címkék: életminőség, negatív szabadságfogalom, Jézus születése, szabad akarat

Nagy Ervin

filozófus

Karácsony, Jézus születésének ünnepe jó apropó arra, hogy egy pillanatra megálljunk és elgondolkodjunk azon, mit is jelent számunkra a szabadság. Mert jelen világunkban két út lehetséges. Az egyik a liberális, a másik a keresztény szabadság útja. De mi is a valódi különbség a felvilágosodás eszméjében gyökerező, mostanság idealizált individuális és liberális, illetve az időben jóval régebbi, ma már csak az európai kultúra szövetszálain felsejlő keresztény szabadságfelfogás között? Ahogy azon is el kellene gondolkodnunk, hogy melyik szabadság-elmélet társadalmi gyakorlattá tétele vezethet egy minőségileg jobb, morálisan elfogadhatóbb és biztonságosabb, ezáltal boldogabb élethez.

Teljes cikk

Esőtánc

2019. december 20.

Címkék: tüntetés, Ausztrália, fogyasztás, tűz, klímavédők

Kormos Valéria

újságíró

November végén, egy pénteki délutánon az ablakunkból lepillantva azt láttam, hogy gyerekek és fiatal fiúk, lányok bolygónk megmentéséért masíroznak. Szokásosan a Kossuth tér felé. A Fridays for Future mozgalom napja volt Európában, a hívószó pedig a klímakatasztrófa, amibe annyi minden belefér. Ez a legnagyobb globális harc a történelemben  ̶  vallják aktivistái. Az emberiség történelmének eddigi legnagyobb krízishelyzete megoldását, a természet megőrzését követelik a politikai vezetőiktől, a gátlástalan profit termelése helyett.

Hogy mi számít történelmünk legnagyobb krízishelyzetének, persze nehéz lehet egyértelműen meghatározni, de elfogadom e megfogalmazást, s a jövendő nemzedékeinek félelmeit, figyelmeztetését. A megoldás azonnali követelése kicsit furának tűnik. Elképzelem, ahogyan az Országház ablakai egymás után kipattannak, megjelennek a politikusi fejek és sorra, határidőre esküt tesznek, hogy rögtön intézkednek. Végtére nincs épeszű ember, aki a fent említett célokkal ne értene egyet.

Teljes cikk

Mindannyiunk forradalma

2019. december 16.

Címkék: forradalom, 1989, Temesvár, Tőkés László, Ceaușescu

Schmidt Mária

történész

Harminc esztendővel ezelőtt, 1989 utolsó heteiben egyet akart román és magyar: szabadságot és demokráciát. 1989 véres decembere Temesváron kezdődött.

 
„Az az ember, aki az igazságról tesz tanúbizonyságot, szabad ember, még ha rabságban kénytelen is élni.
A kereszténynek kötelessége kiállni az igazságért még akkor is, ha ezért nagy árat kell fizetnie.
Nem elégedhet meg azzal, hogy elítéli a rosszat, a hazugságot,
a gyávaságot, a rabszolgává alacsonyítást, a gyűlöletet, az erőszakot.
Harcolnia és védelmeznie kell az igazságot és a szabadságot, a jót, és a szeretetet.
Popiełuszko atya utolsó szentmiséjén, 1984. október 19.
               
  „Az igazság védelmében
 és a szeretet szolgálatában
 az üldöztetés és a börtön
 nem szégyen, hanem dicsőség.”
                                          Márton Áron gyulafehérvári püspök

 

A lelkészek. A lelkészek, az írók, a diákok, az értelmiségiek, a munkások. A nép. Az egyes emberek, amikor néppé forrasztja őket a közös akarat. A szabadság akarata. Az elszánás, hogy véget vessenek a már régóta tűrhetetlenné vált zsarnokságnak, hogy saját kezükbe vegyék sorsukat. Ahogy harminc évvel ezelőtt tették Európa keleti felén.

1989 sorsfordító év volt. Nyár elején, Budapesten, a magyarok eltemették Nagy Imrét. A többszázezres gyászoló tömeg előtt a fiatal Orbán Viktor a megszálló szovjet csapatok kivonulását, szabad és demokratikus választásokat követelt. Pekingben a Tienanmen téren a pártvezetők tankokat vetettek be a szabadságért tüntető diákokkal szemben. A Mennyei béke terét fiatalok vére áztatta. Romániai magyarok és románok tízezrei hagyták el szülőföldjüket.

Teljes cikk