A hősök nem halhatnak meg

2019. november 19.

Címkék: közösség, erkölcs, kultúrharc, haszonelvűség, liberálfasizmus, szentek

Nagy Ervin

filozófus

Meghalt az Öregisten, és mi öltük meg – állapítja meg Nietzsche a 19. század végén. Lassan meghalnak a hőseink is, és mi hagyjuk lemészárolni őket, ha engedünk a liberálfasizmus végtelen terjeszkedésének, ha tétlenül nézzük a szabadosság antikultúrájának hegemóniáját az ifjúság körében. Pesszimista kultúrdiagnózis a nyugati létforma jövőjéről.

A liberalizmusnak számtalan „halálos bűne” van. Először is gyakorlattá tette az idegtépő társadalmi és gazdasági versenyfutást. Így elbizonytalanította az egyént, aki ebben a felvilágosodás óta folyó, több dimenziós küzdelemben csupán önmagára számíthat. A civilizáció által előállított anyagi javakból megkínálta az embert, majd fokozatosan fogyasztóvá minősítette le. Ennek következményeként az ember elidegenedett a másiktól. Magányos és boldogtalan lett. Ráadásul az egyenlőtlen verseny miatt sérült a társadalmi igazságba vetett hite is. Másodszor: a hagyományos morális iránytűt eldugta előlünk, és helyette a haszonelvűséget húzta elő a cilinderből. Végül pedig rátámadt a hősökre is.

Az első bűnt vette észre Marx is, akinek a diagnózisa helyes volt ugyan, de amit e folyamat helyett ajánlott, csupán egy másik szélsőséges felfogás volt (erőltetett mesterséges kollektivizmus). Ráadásul telis-tele megvalósíthatatlan és veszélyes utópiával. Sajnálatos, de a történelem ki is próbálta Marx-elméletét, aminek aztán százmilliónyi áldozata lett, a sok-sok önjelölt pszichopata népvezér miatt.

Teljes cikk

Műveltség a kibertérben

2019. november 15.

Címkék: hagyomány, középosztály, műveltségeszmény, cyberpunk

L. Simon László

A műveltség fogalma és a művelt ember definíciója koronként változik és változott, de földrajzi értelemben is meglepő eltéréseket mutat. Az emberi társadalom által felhalmozott anyagi és szellemi értékek összességét képtelenség teljes egészében birtokolni, ezért az emberiség történetének minden egyes szakaszában az addig létrehozott értékeknek egy bizonyos része volt fontos, érvényes tudásanyag, amelyből minél többet sajátított el az egyén, annál műveltebbnek számított. Évszázadokig az antik kultúra ismeretére alapozott tudás volt a műveltség alapja, a görög és latin nyelv, az antik mitológiák, irodalmi, filozófiai, történeti és jogi művek ismerete elengedhetetlennek számított. Európában, illetve a nyugati műveltség hatókörében ez egészült ki a Biblia és a keresztény hagyomány ismeretével. A felvilágosodás mindezen csavart egyet, bár alapvetően nem változtatta meg az érvényes tudás, a műveltség fogalmát, hiszen minden fontos filozófiai kérdést az antik és a keresztény hagyományhoz viszonyítva, abból levezetve, vagy éppen azzal szembeállítva határozott meg. A hagyományhoz való kritikus viszony nem jelentette a hagyománnyal való végleges szakítást, s az újító szellem jelentőségének a fókuszba helyezése a tradíció fogalmát ugyan nem számolta fel, de fokozatosan átalakította azt.

Teljes cikk

Amikor Gorbacsov megnyitotta a Falat

2019. november 11.

Címkék: 1989, berlini fal, Kelet-Németország, történelemoktatás, német egység

Hubertus Knabe

történész

A német tanulók a 30 évvel ezelőtti békés forradalomról és az NDK jogtipró államáról szinte semmit sem tudnak.

Luca Rinne nemrég érettségizett, jelenleg a Konrad Adenauer Alapítványnál tölti önkéntes szociális évét. „Az NDK-ról?  ̶  kérdezi egy hannoveri rendezvényen  ̶  „Nem emlékszem, hogy szó lett volna róla az órákon. Csak a 10. osztály végén beszéltünk Németország megszállási övezetekre való felosztásáról.” Hozzá hasonlóan így van ezzel Németországban a legtöbb iskolás. Míg általában a nemzetiszocializmust behatóan taglalják, addig az NDK szinte semmilyen szerepet sem játszik. Ennek nemcsak az az oka, hogy történelemoktatásra általában  heti egy-két órában kerül sor, hanem az is, hogy néhol a történelmet összevonják más tárgyakkal. A rendelkezésre álló időben egyre kevésbé van szó történelmi eseményekről, sokkal inkább „kompetencia-orientációról” és korokon átnyúló hosszmetszetekről – ahogyan a vonatkozó tantervek fogalmaznak. Az NDK, a kicsi német mellékállam, rendre kimarad.

Teljes cikk

Munkában a nyelvrendészet

2019. november 04.

Címkék: gyűlöletbeszéd, kultúrharc, verbális tisztogatás, politikai nyelv, öncenzúra

Frank Füredi

szociológus, publicista

Elkeseredett küzdelem dúl a közbeszéd és a politikai nyelv körül. A politikusokat gyakran nem is a nézeteikért és tetteikért éri támadás, hanem inkább azért, hogy milyen szavakkal juttatják kifejezésre, amit gondolnak, s amit tesznek. A nyelvrendészet nem csupán az önjelölt politikai cenzorok vadászterülete. A kibontakozóban lévő kultúrharcba, amelynek tárgya a nyelv, maga a rendőrség is bekapcsolódott.

Nem sok kétség férhet hozzá, hogy a közbeszéd alaposan leromlott. A politikai diskurzus sokszor hatásvadász, a lényeget viszont kerüli. Ritka eset, hogy gondolkodásra késztet, és tudatosan kerüli, hogy világosan és egyértelműen tükrözze a beszélő világképét. Így hát az Atlanti-óceán mindkét oldalán dívó politikai nyelv minősége iránt jogos lehet az aggodalom. Csakhogy a politika nyelve körüli ellentétek mögött korántsem a minőségféltés húzódik meg, sokkal inkább az a törekvés, hogy korlátozzák, mi mondható ki a nyilvános vitákban. Lássuk például Nagy-Britannia esetét. Újabban sok támadás éri a „mérgező” avagy „kíméletlen” politikai nyelvhasználatot, és ez gyakran azzal a követeléssel párosul, hogy bizonyos szavakat száműzni kell a használatból.

Teljes cikk

Ávósok 1956-ban

2019. október 30.

Címkék: forradalom, ÁVH, Péter Gábor, újratemetés, Bosnyák-raj

B. Varga Judit

történész-muzeológus

 

„Mi nemcsak hibákat követtünk el, de dolgoztunk is.”

Péter Gábor, 1957

 

Volt, aki a Gyűjtőben ült, mint Péter Gábor. Volt, aki a Markóban, mint az ÁVH alezredese, Farkas Vladimir. Voltak, akik önként mentek a Markóba, életüket féltve. Voltak, akiket a Maros utcai laktanyában tartottak fogva és voltak, akiket a Fő utcában őriztek a felkelők. Voltak, akik a pártállam börtönében ültek ávósként, államellenes bűncselekmény miatt elítélve, 1952 óta. És voltak olyan államvédelmisek is, akik Mindszenty Józsefet őrizték Felsőpetényben és forradalmi bizottságot választva maguk közül, közös döntéssel megszüntették a bíboros fogságát. 1956. október 30-a volt.

Teljes cikk

Vértanú és Boldog – a kommunizmus áldozata

2019. október 25.

Címkék: kommunista diktatúra, vértanú, újratemetés, Boldog Sándor István, 301-es parcella

Schmidt Mária

történész

A kommunista diktatúra áldozatainak, egy szalézi szerzetesnek és mártírtársainak október 25-i újratemetésén elhangzott beszédet közöljük.

A kommunizmus már születése pillanatában megmutatta valódi arcát, hiszen a kollektív megbélyegzésen, a gyűlöleten és kirekesztésen alapuló terrorrendszere már akkor működésbe lépett. Több mint hét évtizedes európai fennállása alatt a kommunisták hatalmukat mindvégig a terror eszközeivel és a félelem ébrentartásával állandósították. A marxi tanok hirdetői azért voltak kegyetlenek és kérlelhetetlenek, mert ha valakik, hát ők pontosan tudták: nem a lét határozza meg a tudatot, ahogy szünet nélkül szajkózták, hanem pont fordítva, a tudat határozza meg a létet. Az, ami a lelkünkben, a szívünkben és a fejünkben lakozik.

Teljes cikk

Kételyek és kérdések nélkül ‒ Athén, 2019. október

2019. október 21.

Címkék: Orbán, Lévy, Bannon, globális-nemzeti, The New York Times, liberális-illiberális

Schmidt Mária

történész

Bernard-Henri Lévy szerint a demokráciákat nem az igazság mozgatja. (Democracies are not run by truth. observer.com 2005.01.15.)  De mi van akkor, ha a liberális fősodort sem? Akkor vajon mi motiválja őket? Mi a céljuk a hatalommal? Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem Athénból hazatérőben, ahol részt vettem azon a konferencián, amit az Athéni Demokrácia Fórum és a New York Times szervezett október 9-11. között. A tanácskozáson a New York Times elnöke is részt vett, az újság szerkesztői moderáltak, az előadók között államelnökök, (görög és ír) a görög miniszterelnök és Athén főpolgármestere, valamint az Európai Unió vezetői, politikusai, köztük Donald Tusk és Margrethe Vestager is előadtak, de részt vettek vezető értelmiségiek, gazdasági és éghajlat szakértők, az üzleti élet szereplői, aktív és egykori politikusok, bankárok is. A fórum különlegességét az adta, hogy ezúttal két másképp gondolkodót is beengedtek maguk közé, az egyik én voltam, a másik Steve Bannon. A rendezvény csúcspontjának a fent említett BHL és Bannon pénteki vitáját szánták, a NYT újságírója, Roger Cohen erősen visszafogott vitavezetése mellett. Én Ivan Krastevvel vitatkoztam a liberális-illiberális szembenállásról Steven Erlanger moderálásával, aki a NYT brüsszeli tudósítója, de Kelet-Európával is sokat foglalkozott. Mindketten egy olyan régiót képviseltünk, ami teljesen idegen volt a közönség számára.

Teljes cikk

Tündérszép

2019. október 17.

Címkék: Budapest, nosztalgia, buliturizmus, Moszkva tér, bérpaloták, Duna-korzó

Kormos Valéria

újságíró

2019 Budapest, nyári délelőtt. A belvárosban, a Petőfi Sándor utca sarkán lévő fodrászüzletben várakozom. A ragyogóan tiszta portál üvegén kitekintve elszórakoztat a jövő-menő emberek és a turisták tarkasága. Ám amit most látok, több mint meglepő. Az üzlet előtti szép kis díszkútban egy középkorú nő – öltözékét tekintve nem tűnik hajléktalannak – a haját mossa. Megjegyzem a recepciós kisasszonynak, ezt talán mégsem kellene hagyni, mire azt válaszolja, rendszeresen jár ide, megszokták. – De ez közterület, vannak szabályok. – próbálom megértetni vele, hogy mi nem tetszik a dologban. Vállat von, nem érti, vagy nem akarja érteni. Én meg úgy döntök, nem hagyom elrontani a napom. Visszaülök a helyemre, az internetet böngészem és ráakadok egy filmre. A címe: Tündérszép Budapest 1938. A dátumról eszembe jut, hogy ez még a második világháború előtti békés esztendő, és hogy ekkor épült a ház, ahol negyven éve élek és amelyet – bár központi helyen áll – megkíméltek a nem is oly sokára bekövetkező bombázások.

Teljes cikk

A Brexit-kór fenomenológiája

2019. október 07.

Címkék: politika, betegség, társadalom, brexit, egészségügy, psziché

Frank Füredi

szociológus, publicista

Ki szeretné egy politikai küzdelem vesztes oldalán találni magát? Egészen a legutóbbi időkig egy-egy politikai vereség után az emberek csalódottnak, bosszúsnak, tehetetlennek vagy dühösnek érezték magukat. Most azt hallják, hogy az ilyesmibe a szó szoros értelmében bele szokás betegedni.

Az orvosi szakma egy része úgy véli ugyanis, hogy az embereket nem csak bosszantja, ha olyasmi történik, ami nincs ínyükre. Az állítják, hogy az olyan események, mint amilyen a Brexit, szorongást idéznek elő és megbetegítenek.

A minap maga a British Medical Journal számolt be arról, hogy egy páciens pszichotikus zavarait talán a Brexit okozta. Az írás „A Brexit nyomán hirtelen súlyosbodó akut átmeneti pszichotikus rendellenesség” címet viseli és úgy fogalmaz, hogy: „a politikai események jelentős pszichikai stresszt okozhatnak”[1]. A beszámoló szerint egy negyvenéves férfi pszichiátriai állapota gyors romlásnak indult a Brexit-népszavazás eredményének kihirdetése után.

Teljes cikk

Keresztes hadjárat a férfiasságért

2019. október 04.

Címkék: USA, Kennedy, könyvismertető, maszkulinitás, társadalmi válság

Fekete Rajmund

történész

„Szexi elnök volt...”
Hugh Hefner

 

John F. Kennedy elnökségére sok amerikai máig úgy tekint, mint egy korszakra, ami képes volt inspirálni, felrázni Amerikát és új irányokat mutatni. Abban mindenki egyetért, hogy az elnök korai halála megakadályozta, hogy személye elhasználódjon a politikában, így a körülötte kialakult kultuszt csak tovább erősítette a Dallasban bekövetkezett merénylet, királyoknak kijáró temetése és feleségének fáradhatatlan munkája a legenda építésében, amelynek valójában semmi és senki sem tudott ártani több mint fél évszázad távlatából sem.

Amíg Mark White (lásd: „JFK: egy amerikai ikon születése”) olvasmányos és rendkívül informatív kötete kizárólag a szimbólumokra és az azok közti összefüggésekre fókuszál az Amerikai Egyesült Államok 35. elnökét illetően, addig Steven Watts az ötvenes évek Amerikájának társadalmi válságára adott reakciójaként mutatja be a Kennedy-jelenséget. A Henry Ford, Walt Disney és Hugh Hefner önéletrajzát is jegyző szerző könyvében csupán érintőlegesen foglalkozik Kennedy politikájával, sokkal inkább kíváncsi arra a környezetre és azokra az emberekre, akik az elnököt körülvették.

A tizenegy fejezet kiválóan érzékelteti azokat a bonyolult és sokrétű kapcsolódási pontokat, amelyek formálták, alakították és táplálták John F. Kennedy politikai képét, aki megtestesítette „a lendületet, a határozottságot, a hősiességet, az egyéni kezdeményezést, a gyakorlatias észjárást és a szexuális vonzerőt” (77. o.).

Teljes cikk