Kételyek és kérdések nélkül ‒ Athén, 2019. október

2019. október 21.

Címkék: Orbán, Lévy, Bannon, globális-nemzeti, The New York Times, liberális-illiberális

Schmidt Mária

történész

Bernard-Henri Lévy szerint a demokráciákat nem az igazság mozgatja. (Democracies are not run by truth. observer.com 2005.01.15.)  De mi van akkor, ha a liberális fősodort sem? Akkor vajon mi motiválja őket? Mi a céljuk a hatalommal? Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem Athénból hazatérőben, ahol részt vettem azon a konferencián, amit az Athéni Demokrácia Fórum és a New York Times szervezett október 9-11. között. A tanácskozáson a New York Times elnöke is részt vett, az újság szerkesztői moderáltak, az előadók között államelnökök, (görög és ír) a görög miniszterelnök és Athén főpolgármestere, valamint az Európai Unió vezetői, politikusai, köztük Donald Tusk és Margrethe Vestager is előadtak, de részt vettek vezető értelmiségiek, gazdasági és éghajlat szakértők, az üzleti élet szereplői, aktív és egykori politikusok, bankárok is. A fórum különlegességét az adta, hogy ezúttal két másképp gondolkodót is beengedtek maguk közé, az egyik én voltam, a másik Steve Bannon. A rendezvény csúcspontjának a fent említett BHL és Bannon pénteki vitáját szánták, a NYT újságírója, Roger Cohen erősen visszafogott vitavezetése mellett. Én Ivan Krastevvel vitatkoztam a liberális-illiberális szembenállásról Steven Erlanger moderálásával, aki a NYT brüsszeli tudósítója, de Kelet-Európával is sokat foglalkozott. Mindketten egy olyan régiót képviseltünk, ami teljesen idegen volt a közönség számára.

Teljes cikk

Tündérszép

2019. október 17.

Címkék: Budapest, nosztalgia, buliturizmus, Moszkva tér, bérpaloták, Duna-korzó

Kormos Valéria

újságíró

2019 Budapest, nyári délelőtt. A belvárosban, a Petőfi Sándor utca sarkán lévő fodrászüzletben várakozom. A ragyogóan tiszta portál üvegén kitekintve elszórakoztat a jövő-menő emberek és a turisták tarkasága. Ám amit most látok, több mint meglepő. Az üzlet előtti szép kis díszkútban egy középkorú nő – öltözékét tekintve nem tűnik hajléktalannak – a haját mossa. Megjegyzem a recepciós kisasszonynak, ezt talán mégsem kellene hagyni, mire azt válaszolja, rendszeresen jár ide, megszokták. – De ez közterület, vannak szabályok. – próbálom megértetni vele, hogy mi nem tetszik a dologban. Vállat von, nem érti, vagy nem akarja érteni. Én meg úgy döntök, nem hagyom elrontani a napom. Visszaülök a helyemre, az internetet böngészem és ráakadok egy filmre. A címe: Tündérszép Budapest 1938. A dátumról eszembe jut, hogy ez még a második világháború előtti békés esztendő, és hogy ekkor épült a ház, ahol negyven éve élek és amelyet – bár központi helyen áll – megkíméltek a nem is oly sokára bekövetkező bombázások.

Teljes cikk

A Brexit-kór fenomenológiája

2019. október 07.

Címkék: politika, betegség, társadalom, brexit, egészségügy, psziché

Frank Füredi

szociológus, publicista

Ki szeretné egy politikai küzdelem vesztes oldalán találni magát? Egészen a legutóbbi időkig egy-egy politikai vereség után az emberek csalódottnak, bosszúsnak, tehetetlennek vagy dühösnek érezték magukat. Most azt hallják, hogy az ilyesmibe a szó szoros értelmében bele szokás betegedni.

Az orvosi szakma egy része úgy véli ugyanis, hogy az embereket nem csak bosszantja, ha olyasmi történik, ami nincs ínyükre. Az állítják, hogy az olyan események, mint amilyen a Brexit, szorongást idéznek elő és megbetegítenek.

A minap maga a British Medical Journal számolt be arról, hogy egy páciens pszichotikus zavarait talán a Brexit okozta. Az írás „A Brexit nyomán hirtelen súlyosbodó akut átmeneti pszichotikus rendellenesség” címet viseli és úgy fogalmaz, hogy: „a politikai események jelentős pszichikai stresszt okozhatnak”[1]. A beszámoló szerint egy negyvenéves férfi pszichiátriai állapota gyors romlásnak indult a Brexit-népszavazás eredményének kihirdetése után.

Teljes cikk

Keresztes hadjárat a férfiasságért

2019. október 04.

Címkék: USA, Kennedy, könyvismertető, maszkulinitás, társadalmi válság

Fekete Rajmund

történész

„Szexi elnök volt...”
Hugh Hefner

 

John F. Kennedy elnökségére sok amerikai máig úgy tekint, mint egy korszakra, ami képes volt inspirálni, felrázni Amerikát és új irányokat mutatni. Abban mindenki egyetért, hogy az elnök korai halála megakadályozta, hogy személye elhasználódjon a politikában, így a körülötte kialakult kultuszt csak tovább erősítette a Dallasban bekövetkezett merénylet, királyoknak kijáró temetése és feleségének fáradhatatlan munkája a legenda építésében, amelynek valójában semmi és senki sem tudott ártani több mint fél évszázad távlatából sem.

Amíg Mark White (lásd: „JFK: egy amerikai ikon születése”) olvasmányos és rendkívül informatív kötete kizárólag a szimbólumokra és az azok közti összefüggésekre fókuszál az Amerikai Egyesült Államok 35. elnökét illetően, addig Steven Watts az ötvenes évek Amerikájának társadalmi válságára adott reakciójaként mutatja be a Kennedy-jelenséget. A Henry Ford, Walt Disney és Hugh Hefner önéletrajzát is jegyző szerző könyvében csupán érintőlegesen foglalkozik Kennedy politikájával, sokkal inkább kíváncsi arra a környezetre és azokra az emberekre, akik az elnököt körülvették.

A tizenegy fejezet kiválóan érzékelteti azokat a bonyolult és sokrétű kapcsolódási pontokat, amelyek formálták, alakították és táplálták John F. Kennedy politikai képét, aki megtestesítette „a lendületet, a határozottságot, a hősiességet, az egyéni kezdeményezést, a gyakorlatias észjárást és a szexuális vonzerőt” (77. o.).

Teljes cikk

Az anyaság és a terhesség nemtelenítése

2019. szeptember 30.

Címkék: identitás, anyaság, gendersemlegesség, nemváltás, nemiség

Frank Füredi

szociológus, publicista

Meghökkenten olvasom, hogy egy Freddy McConnell nevű transznemű férfi, aki megtartotta belső nemi szerveit, nem tudta elérni a bíróságon, hogy gyermekének apja lehessen. McConnell nőnek született, és mint ősi idők óta általában a nők, ő is gyermeket tudott világra hozni, mivelhogy nem távolította el méhét és petefészkeit. A bíróság az ítélet indoklásában kimondta: az anyaság a terhességben és a gyermek világra hozásában nyeri el értelmét, és aki ezeket a feltételeket teljesíti, azt a születési bizonyítványban anyának kell bejegyezni.

 Hogy miért lepett meg ez az ítélet? 

Korántsem azért, mintha nem értenek egyet a bírósággal. Azért sem, mintha a híve lennék az egyre terjedő felfogásnak, amely szerint a gyermekszülés és az anyaság nem feltétlenül fedi egymást a biológiai nőiséggel. Azért hökkentett meg a bíróság ítélete, mert itt nyugaton, társadalmainkon egy olyan kultúra lett úrrá, amelyben hatalmas a zűrzavar a nemiség dolgában, s amely enyhén szólva is hajlamos kétségbe vonni, hogy nő és férfi között létezik biológiai különbség.

Teljes cikk

Fölszarvazott emberiség

2019. szeptember 27.

Címkék: Mindszenty József, könyvajánló, Szolzsenyicin-levél, Kommunista arcélek

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Sztálin az ország első temetkezési vállalkozója. Szívósan gyűlöl és kitartóan bosszúálló. Könyörtelen ragadozó és rettenetes agyafúrt, de nem okos. Kielégíthetetlen a hatalomszomja. Hruscsov a vérszomjas, a kíméletes, a hízelgő, a nyugatos, az utazó, az imperialista, az igazmondó, a goromba, a szónok, az udvarképes, a békeharcos. Kádár az érthetetlen talány. Megszállott? Pár hónap alatt átgázolt barátain, fogoly- és minisztertársain…. Kemény szavak, nyers igazságok. Egy félrabságra kényszerült magyar főpap jelzői. Ösztönös és erős mondatok.

Kicsit furcsa érzés kerített hatalmába, amikor az első, Mindszenty József által nem a nyilvánosságnak szánt, a követségi magányban önmaga lekötésére, tájékozottságának szinten tartására, a világ folyásának tanulmányozása végett lejegyzett sorait először és elsőként tette közzé a Szépmíves (Mindszenty József: 1956 – Írások a hagyatékból. 2016). Zavart, hogy nem is titkolják, Mindszenty atya nem kívánta megjelentetni a forradalom leverésével, a megtorlásokkal, az „ellenzékieskedő kommunista” Nagy Imrével és Kádárral, az ő méltánylóival kapcsolatos gondolatait. Ennek ellenére vagy éppen ezért újabb hasonló „forrásközléssel” jelent meg a kiadó a bíboros kéz- és gépiratait őrző alapítvány hozzájárulásával. Valóban izgalmas, éleslátással, szókimondással bíró, a „félrab” szerzőjük nem mindennapi tájékozottságáról tanúskodó bátor szövegek, kisesszék ezek.

Teljes cikk

Klímaszorongás

2019. szeptember 19.

Címkék: média, gyerekek, szülők, klímakatasztrófa, lelki egészség

Frank Füredi

szociológus, publicista

Egy kis riogatás arról, mivel jár a riogatás.


Újabban megállíthatatlanul terjed a klímaszorongás, s egyik gyermek a másik után esik áldozatául. Nincs abban semmi meglepő, ha négy-ötéves gyerekek, akiket naponta etetnek végítélet-történetekkel, a klímariadalom hálójába gabalyodnak. Ha egyszer szabad volt reszketve szoronganiuk, amiért már az ajtón kopogtat az Armageddon, miért is ne játszaná el annyi gyermek szívvel–lélekkel, hogy ő az emberiség bűneinek áldozata, kivált, ha az idősebbek ezt a szerepet osztották rá.

Ahogy már lenni szokott, a média és a szórakoztatóipar jár az élen: tőlük értesül a nagyközönség az olyan aggodalomtól gyötört gyermek alakjáról, akit nagyon is érthetően kerít hatalmába a földi élet elpusztulásától való rettegés. Ezt a nem is oly régóta teremtett, betegesen szorongó szereplőtípust jól jeleníti meg egy jellemzően önmagát lejárató sorozat az HBO-n, az Eufória. Főszereplője azt tudatja a nézővel, hogy semmi értelme leszoknia a káros szenvedélyéről, mert „hamarosan itt a világvége, pedig még le se érettségiztem!”.

Teljes cikk

A szeretet követei

2019. szeptember 13.

Címkék: kereszténység, kommunizmus, Mindszenty József, Vasfüggöny, II. János Pál pápa

Schmidt Mária

történész

Milyen volt a kereszténység a szocializmusban és működött-e az egyház nemzetösszetartó szerepe?

 

„A rossz elleni küzdelemben mindig Istené a végső győzelem.”

Szent II. János Pál

 

A XXI. század elejére Európa nyugati fele egy olyan posztkeresztény, posztnemzeti, posztnemi, poszttörténelmi korszakba lépett, amely ugyanúgy az identitások újraértelmezésére tesz kísérletet, mint száz évvel korábban a kommunizmus. A kommunista ideológia is új identitást, új típusú szovjet embert ígért, magát az egyetlen, igaz hit letéteményeseként tüntette fel. Hivatkozási alapja a történelmi szükségszerűség volt, amely a marxista tanítást alapul véve azt hirdette, hogy a világ egy egyenes vonalú fejlődési pályát fut be, a fejletlentől a legfejlettebbig, azaz az ősközösségtől a kommunizmusig, ami nem más, mint a megvalósult földi menyország. És miután a szocializmus, amit az oroszok hetven, mi közel fél évszázadig építeni kényszerültünk, a kommunizmus előtti utolsó állomás volt, állításuk szerint karnyújtásnyira voltunk a tökéletes társadalomtól.

Teljes cikk

John Locke és az új intolerancia

2019. szeptember 09.

Címkék: liberalizmus, szólásszabadság, vallásszabadság, pápisták

Frank Füredi

szociológus, publicista

Locke egy eddig ismeretlen kéziratának felfedezése kapcsán érdemes elgondolkoznunk a tolerancia jelentőségén.

John Locke-ot, a híres 17. századi filozófust gyakran nevezik a modern liberalizmus atyjának. Nemrég előkerült eddig ismeretlen művében, a Miért is tűrjük a pápistákat, akárcsak mindenki mást” (1667 ̶ 1668) még liberálisabbnak és toleránsabbnak mutatkozik, mint hihettük. A szöveg évszázadok óta hevert észrevétlen a levéltárban, mígnem Locke kutatója, J.C. Walmsley ráakadt. Mint kiderült, a korábbi közfelfogással ellentétben, miszerint Locke sosem érvelt volna amellett, hogy a katolikusokat is tolerálni kell, ebből a mindezidáig ismeretlen dokumentumból kiderül, hogy éppenséggel nagyon is fogadókész volt erre a gondolatra, sőt, megfontolás tárgyává tette a mellette szóló érveket.

Locke eddig ismeretlen kézirata

Teljes cikk

Lengyelország lerohanásának mai tanulsága

2019. szeptember 05.

Címkék: szuverenitás, nemzetállam, 80. évforduló, fasiszta, London polgármestere, idegengyűlölő

Frank Füredi

szociológus, publicista

A második világháború az elmúlt évtizedekben afféle képzeletbeli szentéllyé lényegült át, amelyben a minden rendű és rangú helyezkedők alaposan kipanaszkodhatják magukat a régi rossz időkről és felmutathatják erkölcsi erényeiket.

Most, amikor politikai vezetők és médiaszemélyiségek hada emlékezik meg Lengyelország lerohanásának és vele a második világháború kirobbanásának 80. évfordulójáról, érdemes felfigyelni rá, mennyivel több fecsegés övezi a korabeli tragikus eseményeket, mint még tizenöt, harminc vagy akár ötven éve. Furcsamód minél távolabb kerülünk 1939. szeptember 1-jétől, Lengyelország lerohanásának napjától, az évforduló a jelek szerint annál gyakrabban ad alkalmat közéleti vitákra Európában.

A második világháború iszonyú eseményei, kiváltképp pedig a holokauszt egyfajta futball-labda szerepét töltik be, amelyet szüntelen továbbadnak egymásnak a helyezkedő közéleti szereplők, hogy kimutassák milyen erkölcsösek, s mennyire mélyen érinti őket az emberi szenvedés. Az évforduló ezenkívül politikai előnyszerzésre és az ellenfelek lejáratására is alkalmat ad. Számoljuk csak össze, hányszor hasonlítanak mindenféle közszereplőket Hitlerhez. Vagy hányszor mondják bármiről, ami nincs ínyükre, hogy „pont olyan, mint a harmincas években”. A médiában, de általában a közéletben is sokan a legnagyobb könnyedséggel neveznek fasisztának vagy egyenesen nácinak bárkit, aki nem ért velük egyet. Elég, ha valaki a Brexitre szavazott vagy aggodalmának adott hangot az Európába irányuló tömeges bevándorlás láttán, és máris egykönnyen minősítik szélsőjobboldali idegengyűlölő alaknak.

Teljes cikk