Tojás héj nélkül, ország határ nélkül

2017. május 19.

Schmidt Mária

történész

 

Európa története az inváziók története

 

A német történetírás egyik legelismertebb képviselője, aki a CDU megannyi nagyságáról írt alapműnek számító hivatalos életrajzot: Hans-Peter Schwarz legújabb könyvét az Európát fenyegető népvándorlásnak szentelte. Az 1934-es születésű, évek óta nyugdíjas tudós elért mindent: rangot, kitüntetést, befolyást, amit egy történész Németországban elérhet. Azért hangsúlyozom mindezt, mert ezt a munkáját, amit ismertetek, és ami továbbgondolásra sarkallt,[1] a németekre egyre kevésbé jellemző bátor szókimondás, a kertelés nélküli fogalmazás jellemzi.

Schwarz-cal szemben egyelőre úgy tűnik, beérik az elhallgattatás jól bevált módszerével, vagyis eddig még nem indítottak ellene olyan karaktergyilkos attakot, amit a maga idejében, az akkor még aktív, a közelmúltban elhunyt, másik német történész óriással, Ernst Noltéval szemben megengedtek maguknak azok a „haladók”, akiknek a nevét már akkor sem jegyeztük meg. Schwarz könyvének címe önmagában is provokáció, hiszen a német média és nyilvánosság számára kötelezően előírt „menekült” kifejezéssel szemben a szerző következetesen népvándorlásról ír, vagyis azt a kifejezést használja, amit Orbán Viktoron kívül senki nem mer, és mert kimondani. A könyv címe tehát: Az Európába irányuló új népvándorlásról, a politikai ellenőrzés elvesztéséről és az erkölcsi bizonyosságokról (Die neue Völkerwanderung nach Europa. Über den Verlust politischer Kontrolle und moraslischer Gewissheiten. Deutsche Verlags-Anstalt, 2017, München)

Teljes cikk

Rémesen komoly - Mozaikok a társadalmi igenről

2017. május 10.

Címkék: család, egyház, CEU, gender studies

B. Varga Judit

történész-muzeológus (PhD)

A véges ember végtelen szabadságában gondolt egy merészet: maga döntené el, hogy fiú akar-e lenni, avagy lány, esetleg mindkettő. Az Istenadta nép megelőzte a gender-ideológia harcosait, amikor egy ismeretlen szerző egyszer csak elszólta magát: „Azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány”. Manipulatív logikával arra következtethetnénk, hogy a nép egyszerű fiai régóta és ösztönösen érzik önrendelkezési jogukat biológiai, egyúttal társadalmi nemük vonatkozásában. Amikor a fáradság vagy a felgyűlt feladatok miatti káosz verbális tüneteként ilyet kimondanak, a gender studies alapján rögtön interszex állapotba, tudományosabban a hermafroditizmus kategóriájába kerülnek. Népköltés és gender így találkozhat egymással a relativizmus diktatúrájában.

Teljes cikk

A baloldal sírásója

2017. április 16.

Címkék: USA, civil szervezetek, Soros György, CEU

Schmidt Mária

történész

 

„If you want to make the world a better place,
take a look at yourself, and make a change.”

 

Michael Jackson: „Man in the Mirror”

 

Esettanulmány

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas bányavidék a közeli Trepcában, ahol mintegy 40 bányából nyertek ki aranyat, ezüstöt, cinket, ólmot és kadmiumot. Ezek a bányák munkát adtak az ott élőknek. Egyikük, a koszovói Zvecan különösen gazdag lelőhellyel rendelkezett. Történt egyszer, hogy az 1995-ben alapított International Crisis Group (ICG), a nagytekintélyű, független, szakértőkből álló kutató és elemző intézet, amelyet azért hoztak létre és működtetnek, hogy elkerülhessük a háborúkat és egy békésebb világot építhessünk fel és amelynek igazgatótanácsában fiával együtt maga a nagy filantróp, a mellékállású emberbarát Soros György is helyet foglal, és persze bőkezű adományokkal biztosítja a működését, kiderítette, hogy Koszovó jövője szempontjából döntő fontosságú lenne a trepcai termelés felfuttatása. Az ottani természeti kincsek kiaknázása ugyanis nagy szerephez jut majd, ha Koszovó önállóvá válik. Az ICG független szakemberei szerint ugyanakkor, felettébb sajnálatos módon, az ottani kitermelés alulfinanszírozott, az üzemek rosszul vezetettek, a természetre és az egészségre károsak. Ja, és az ott élőket Belgrád kizsákmányolja. „Trepca Koszovo Berlini Fala. Hosszú idők óta a koszovói albánok ellenállásának és a szerb elnyomásnak a szimbóluma.”− érveltek szakmailag. Aztán kitört a koszovói háború.

Teljes cikk

Petíció, az értelmiség ópiuma

2017. április 10.

Békés Márton

történész

A petíció azt a köztudott ténymegállapítást hallgatja el, hogy az értelmiség nem véleményformáló, nincs többé értelmezési monopóliuma, konstrukciói érvénytelenné váltak.

„Inkább bíznám az Egyesült Államok kormányát
a bostoni telefonkönyvben szereplő első négyszáz emberre,
mint a Harvard bármelyik karára.”

William F. Buckley, Jr.

 

 

Március végén petíció jelent meg a Népszavában Tiltakozás az ’56-os Intézet eljárása ellen címmel. Az ívet – ahogy ilyenkor mondani szokás – neves értelmiségiek írták alá, önmeghatározásuk szerint „a hazai tudományos élet résztvevői, kutatók és oktatók”. Az efféle csoportokról Georges Soreltől a következőket tudjuk: „Az értelmiségiek korántsem olyan emberek, akik gondolkodnak: olyan emberek ők, akik hivatásszerűen foglalkoznak a gondolkodással, és akik e foglalkozás előkelő volta címén főúri fizetést zsebelnek be.”

A magyarázat szerint az elkeseredett lépésre azért volt szükség, mert az Országos Széchényi Könyvtár osztályaként működő intézet négy munkatársát (név szerint: Rainer M. Jánost és feleségét, Sárközi Rékát, Eörsi Lászlót, valamint Ungváry Krisztiánt) „az intézményvezető fegyelmi büntetésben részesítette, amiért egy tudományos kérdésről nyilvánosan elmondták szakmai véleményüket.” Az eset egyébként még tavaly november 11-én történt. Az értelmiség értelmezése szerint a büntetést azért kapták, mert „kifejtették abbeli meggyőződésüket, hogy az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából köztereken elhelyezett plakátok egyikén nem az a személy látható, akinek neve a plakáton fel van tüntetve.” Ezzel szemben az írásbeli figyelmeztetés azzal indokolja a megintést, hogy az érintettek anyaintézményük sajtóosztályának engedélye nélkül nyilatkoztak álláspontjukról. Nyilván azt gondolták, hogy ők valamiért (talán mert értelmiségiek?) felülállnak azon a munkahelyi szabályzaton, amely mindenki másra érvényes.

A magukat „a magyar tudományos élet résztvevőiként” definiáló aláírók „különösen aggályosnak” és ijesztőnek tartják „a kutatói szabadság [ebbéli] megengedhetetlen korlátozását”, amely rögtön „a történelem legsötétebb korszakait idézi” fel számukra, ugyanis a megfeddésben részesülők szerintük csupán „szigorúan szakmai alapon szálltak vitába”, mégis kutatói és véleménynyilvánítási szabadságukon esett csorba, amikor – újfent értelmezésük szerint – egy közelebbről meg nem határozott kurzuséval nem egyező véleményt fejtettek ki. A dagályos moralizálás célja teljesen világos: csúsztatással zsarolni ki szimpátiát a munkahelyi fegyelem ellen vétőknek.

Ezt a látszólag igen egyszerű munkaügyi kérdést az helyezte politikai környezetbe, hogy az esethez képest igencsak megkésettnek nevezhető nyilatkozatot a liberális sajtó úgy interpretálta, mintha a figyelmeztetés minden bizonnyal csak az 1956-os Emlékév kormánybiztosának sugalmazására születhetett meg – noha azt napnál világosabban Tüske László, az OSZK főigazgatója szignálta.

Teljes cikk

A kis piros autó

2017. április 07.

Szabó Ákos

történész

1991 forró nyarán Jugoszlávia a polgárháború szélére sodródott. Szerbek, horvátok, bosnyákok, szlovének évtizedek óta fedő alatt fortyogó, elementáris erejű indulatai pillanatok alatt végigsöpörtek a legnagyobb balkáni országon. Az egykor a szovjetek és az amerikaiak kegyeit is kereső – és részben el is nyerő – országban soha nem látott hevességű harcok dúltak. Ebben a felforrósodott helyzetben egy régi, kis piros autó sofőrje és járműve örökre beírta magát a délszláv háború történetébe.

Teljes cikk

Terpeszállásban két láb közt hátratekinteni

2017. április 05.

Varga Beáta

Munkaszolgálat, hadifogolytábor, ’56 utáni politikai tiltólista és szilencium. Ezek talán mind kellettek ahhoz, hogy Örkény István groteszk-ironikus szemlélete kiteljesedjen. Az a szemlélet, amellyel aztán a politikai rendszerek, a diktatúrák lényegére, abszurditására tűpontossággal mutatott rá műveiben.

Teljes cikk

Vanek úr Ukrajnában

2017. április 03.

Varga Beáta

Rejtő Jenő a legolvasottabb magyar írók egyike. Mondatai szállóigévé lettek, poénjait, szóvicceit mindenki ismeri. Számos legenda, anekdota kering róla, kalandos utazásairól, kávéházi életéről, házasságairól és haláláról is. Irodalomtörténészek szerint Rejtő Jenőnek „kitűnő érzéke volt a szörnyű világban meglátni a jelenségek fonákját, megmutatni az emberellenesben a nevetségest, és e nevetségessé tétellel leleplezni oly sok silányságot”. Egyszerre írt irodalmat, és annak paródiáját. Mert adódnak olyan történelmi helyzetek, amikor a világ megőrül, és már csak paródiát lehet írni.

Teljes cikk

A BRFK III/a csoportja az „Elmélkedők” nyomában

2017. április 03.

Pelle János

PhD, egyetemi oktató

A magyar politikai rendőrség a hatvanas évek végén nehéz helyzetbe került: egyre kevesebb lett a „szocialista rendszer elleni összeesküvés”, amelynek leleplezése igazolta volna a jelentős költséget felemésztő nyomozó apparátus létét, illetve hasznát. Ilyen viszonyok között a titkos ügynökök úgy segítettek magukon, ahogy tudtak: veszedelmesnek minősítettek a szűkre szabott törvényes kereteken kívül működő, teljesen ártalmatlan, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező csoportokat, művészi társaságokat vagy filozófiai-vallási jellegű, meditációval foglalkozó köröket is. Nyomoztak utánuk, tagjaikat meghurcolták, és hosszabb-rövidebb ideig börtönbe zárták, vádat próbáltak emelni ellenük. Az egyik legabszurdabb ilyen akció az 1951-ben feloszlatott, majd titokban újjáalakult Magyar Teozófiai Társulat elleni, fél évig tartó, nagy erőkkel folytatott nyomozás volt, amelynek dokumentumait „Elmélkedők” címmel 1970. január 15-én nyitott dosszié őrzi az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ABSZTL 3.15.o-13711)

Nem derül ki belőle, ki volt a „tippadó”, aki felhívta Szebeni Sándor rendőr őrnagy, csoportvezető, és Réti Endre rendőr alhadnagy figyelmét az illegálisan működő, gyanúsan meditáló társaságra. Éber politikai rendőreinknek először persze tisztáznia kellett, mi fán terem a teozófia, ezért a Filozófiai Kislexikonból és az Idegen szavak szótárának cikkeiből összefoglalót készítettek maguknak. Eszerint a teozófia nem más, mint „az emberi léleknek az istenséggel való egységéről szóló misztikus vallási elmélet, amely szerint a kiválasztottak közvetlen kapcsolatba juthatnak a túlvilággal”.

Teljes cikk

Egy „egésztudású” eszmefuttatása arról, hogy rajta kívül mindenki kutyaütő

2017. március 30.

Schmidt Mária

történész

Köszönet illeti Orbán Krisztiánt, hogy hitet tesz a magyar demokrácia mellett! Most, 2017-ben, a NER hetedik évében ugyanis, először, félelem nélkül, saját néven publikálta írását a spéderi/simicskai Indexen (Száz év szorongás (2017). Ezt megelőzően Publius Hungaricusként jegyezte opuszait, (A féltudású elit alternatívája (2007), A negyedszázados esély, avagy a féltudású politikai elit alkonya (2009), Felzárkózás a Nyugathoz: mit tehet a magyar elit? (2016) melyekben, ahogy most is, féltudásúnak és alkalmatlannak bélyegezte a magyar elitet, ami rá, rokonaira és üzletfeleire értelemszerűen nem vonatkozik. Mindez azt jelenti, hogy míg a Gyurcsány-, Bajnai-kormányok alatt diktatúrás félelmek akadályozták abban, hogy nevével vállalja véleményét, ma ilyen fenntartásai nincsenek. Nyilván lecsekkolta, hogy a fékekkel és ellensúlyokkal körülbástyázott demokráciánkban immár semmilyen retorziótól nem kell tartania, nyugodtan coming outolhat és ráterhelheti eszmefuttatásait a nagyérdeműre.

Teljes cikk

MAZSIHISZ és Jobbik: egy furcsa pár

2017. március 23.

Rátvai János

Neil Simon nagy sikerű, megfilmesített komédiáját eredetileg két férfi játszotta, de újabban nők is előadják, talán már travik is. Magyarországon, alig több mint egy évvel a választások előtt egy vallási szervezet, a MAZSIHISZ, és a legnagyobb ellenzéki párt, a Jobbik próbálja a két szerepet. Vezetőik, Heisler András és Vona Gábor láthatóan bíznak abban, hogy ugyanakkora sikert aratnak majd, mint egykor Oscar szerepében Jack Lemmon és Felixként Walter Matthau. Kettőjük gátlásokkal terhelt közeledésének nem egy manhattani lakás, hanem a magyar média a színhelye, és időnként közvetítők révén zajlik, egészen meglepő orgánumokban. Legutóbb a Jobbikhoz közel álló Alfahír portálon, mely eddig az agyament antiszemita uszításban jeleskedett, méltó utódjaként a Kuruc.info-nak.

 

Teljes cikk