Adventi ravaszdi

2019. december 13.

Címkék: ünnep, Ady, idő, fogyasztás, Istenhit

B. Varga Judit

történész-muzeológus

Avagy a kínálat netovábbja. Adventi vasárnapon igyekszünk a reggeli szentmisére, mégis megállít a templomtól alig félszáz méterre lévő virágbolt kirakata. Adventi „koszorúk” hívogatnak, csábos egyediségükkel kínálják magukat. Pontosabban adventi fatörzsek, rajtuk vörös róka figurájú gyertyák, kisebbek-nagyobbak, fenyőerdőt megidézők vagy csupán az erdei rókákra hagyatkozók. Gondolatban még sosem jutottam el addig, hogy ilyen is van, lehet. Adventi koszorúként négy vörös róka egy fatörzsön. Igény eddig nem volt rá, de most már lesz, mert bekerült a kínálatba. Hagyományos, jelentést hordozó három lila és egy rózsaszín gyertyát tartó örökzöld koszorú nem volt a kirakatban. Úgy tűnik, a tradicionális keresztény jelképekkel és szokásokkal nem lehet üzletet csinálni a fogyasztás diktatúrájában.

Teljes cikk

Budapest hegei

2019. december 07.

Címkék: várostörténet, második világháború, emlékezet, 1956, szexizmus, könyvbemutató

Gerő András

történész

Könyvbemutatók esetében az a személy, aki bemutatja a kötetet, meghatározott rituálé mentén tevékenykedik. Elsőként szinte szuperlatívuszokban kell szólnia a szerzőkről, utána méltatnia kell a kötet tartalmát, amely rendszerint úttörő hozzájárulást jelent az addig a tárgykörben megjelent más művekhez képest, majd szót kell ejtenie a nagyszerű kivitelezésről, s végül meg kell győznie a közönséget arról, hogyha nem birtokolja ezt a művet, akkor élete szegényebb lesz.

Essünk tehát túl a rituálén!

Ez egy háromszerzős könyv. Szövegét Békés Márton, fényképanyagát Gyarmati István, grafikai tervezését a Munkácsy-díjas Takács Tamás Péter alkotta meg.

A kötet címe szerint Budapest hegeiről szól. Ha szemügyre vesszük a gazdag fényképanyagot, akkor láthatjuk, hogy a második világháború és 1956 harcai máig érzékelhető nyomokat hagytak a városon. A heg szó begyógyult seb nyomáról tanúskodik, de a fényképek alapján talán indokoltabb lenne a seb kifejezés használata, hiszen a második világháború 74, 1956 harcai pedig 63 évvel ezelőtt befejeződtek, de a város testén még mindig ott éktelenkednek a megszerzett sérülések.

Teljes cikk

Identitásrobbanás

2019. december 04.

Címkék: önmeghatározás, nemsemlegesség, gyűlöletbűntett, nyelvrendészet

Frank Füredi

szociológus, publicista

Egészen a legutóbbi időkig csakis a gyerekektől volt szokás elvárni, hogy másvalakinek a bőrébe bújjanak: játsszák azt, hogy félelmetes oroszlánok, alakítsák Nagy Sándort vagy Supermant. Manapság viszont a felnőttek előtt is szabad a pálya; ők is eldönthetik, micsodák-kicsodák, s minek tekintse őket a külvilág.

A brit Egyetemi és Főiskolai Szakszervezet (UCU) jelentése szerint mindenkinek lehetővé kellene tenni, hogy feketének tekintse magát, függetlenül bőre színétől. Eszerint bármely lángvörös hajú, szeplős egyetemi oktató fekete-afrikai származásúnak minősítheti magát, s a legkomolyabban megkövetelheti, hogy kollégái annak is tekintsék. Ha pedig valaki nem volna hajlandó eszerint eljárni, egykönnyen magára vonhatja a gyűlöletbűntett vádját.

Teljes cikk

A város születése

2019. november 27.

Címkék: Budapest, háború, titok, könyvbemutató

Békés Márton

történész

Bárhogy is végződik egy város sorsa, eleinte mindig hadi funkciót lát el, sokáig őrizve eredendően katonai alapíttatásának tényét. Budapesttel sincs ez másként.

 

„Az erődnek, a tábornak és a városnak azonosak az alapjai:

a katonai besorolás.”

Lewis Mumford

 

A városok születésénél igen gyakran a háború a bába. Az egymást metsző utak egykori konfliktusok kereszteződései, ahol az árucsere mozgása megkülönböztethetetlen a hadmozdulatok irányától. A város helye katonai stratégia eredménye nyomán rögzül, belső vonalai lezárt konfliktusok forrásnyomai, amelyeket a hatósági ellenőrzés szervez. A 20. század ’60-as, ’70-es éveitől pedig kettévágott városok (Bejrút, Berlin, Jeruzsálem, Nicosia) emlékeztettek rá, hogy a demarkációs vonal gyakran nem körülöttük, hanem bennük húzódik.

Lewis Mumford, a modern urbanisztika megteremtője úgy fogalmaz A város a történelemben (1961) című könyvében, hogy: „amikor a régész ásójával egy felismerhető várost hoz napvilágra, minden bizonnyal fallal övezett várost talál”. Ez a fal rendszerint két feladatot látott el: „hadászati létesítményként és a városi lakosság fölötti hatékony uralom eszközéül egyaránt szolgált […] a várost egyértelműen elhatárolta a vidéktől, társadalmilag [pedig] a városlakó és a kívülálló, a vadállatok, nomád rablók, betörő ellenséges hadak pusztításának kitett nyílt mezők és a teljesen zárt város közötti különbséget hangsúlyozta”. Európa utolsó, fallal körbekerített városa Derry volt, amelynek fala 1613 és 1619 között épült. Nem a véletlen, hanem a demográfiai változások és a szociális–felekezeti konfliktusok műve, hogy a falon kívül épült katolikus, munkásosztálybéli Bogside volt a 20. század második felében az északír zavargások (Troubles) központja, míg a falakon belül a protestáns brit polgárok laktak. A negyed évekig élt ellenfal, vagyis barikádok mögött, az IRA és a lakosság ellenállását az 1972-es Véres vasárnap sem tudta megtörni. A városok az ellenállások helyszínei: megannyi Derry, Varsó, Budapest és Szarajevó küzdött évszázadokon keresztül a túlélésért Európában.

Teljes cikk

Két diktatúrával szemben

2019. november 22.

Címkék: Országgyűlés, Slachta Margit, korszellem, keresztény hit, szociális testvérek, ellenállás

Hollósy Katalin

történész

A budapesti Lengyel Intézet és a Terror Háza Múzeum közös rendezvényén Slachta Margit szociális nővérről, az első női parlamenti képviselőről elhangzott előadás szerkesztett változatát közöljük. Egy rendkívüli asszony példaértékű életét, akit hőseink között tisztelhetünk.

Miért fontos Slachta Margit nekünk, magyaroknak, miért érdemes nevét lengyel vendégeinknek is megismerni, megőrizni?

Ha röviden jellemeznem kellene, akkor személyiségének legfőbb erényeit emelném ki. S hogy melyek voltak ezek? Bátorság, önfeláldozás, kitartás. Hitrendszere a kereszténység legegyszerűbb tanításain alapult, ami a felebaráti szeretet, az önzetlen segítségnyújtás és a tízparancsolat szabályait tartalmazta. Ez az erős hit egész élete során nem csupán szavakban, hanem tettekben is megmutatkozott, s ezek mellett mindvégig bátran kiállt. Hajlíthatatlan volt, hű maradt elveihez. A keresztény hit volt az, ami egész életében vezérelte.

Slachta Margit lázadó volt. Családja körében ő volt az egyetlen, aki a katolikus vallást választotta, s emellett igen korán hitet tett. Egész életében lázadt a keresztény hit tanításainak nevében, különösen, ami a totális diktatúrák elleni következetes harcát illeti.

Teljes cikk

A hősök nem halhatnak meg

2019. november 19.

Címkék: közösség, erkölcs, kultúrharc, haszonelvűség, liberálfasizmus, szentek

Nagy Ervin

filozófus

Meghalt az Öregisten, és mi öltük meg – állapítja meg Nietzsche a 19. század végén. Lassan meghalnak a hőseink is, és mi hagyjuk lemészárolni őket, ha engedünk a liberálfasizmus végtelen terjeszkedésének, ha tétlenül nézzük a szabadosság antikultúrájának hegemóniáját az ifjúság körében. Pesszimista kultúrdiagnózis a nyugati létforma jövőjéről.

A liberalizmusnak számtalan „halálos bűne” van. Először is gyakorlattá tette az idegtépő társadalmi és gazdasági versenyfutást. Így elbizonytalanította az egyént, aki ebben a felvilágosodás óta folyó, több dimenziós küzdelemben csupán önmagára számíthat. A civilizáció által előállított anyagi javakból megkínálta az embert, majd fokozatosan fogyasztóvá minősítette le. Ennek következményeként az ember elidegenedett a másiktól. Magányos és boldogtalan lett. Ráadásul az egyenlőtlen verseny miatt sérült a társadalmi igazságba vetett hite is. Másodszor: a hagyományos morális iránytűt eldugta előlünk, és helyette a haszonelvűséget húzta elő a cilinderből. Végül pedig rátámadt a hősökre is.

Az első bűnt vette észre Marx is, akinek a diagnózisa helyes volt ugyan, de amit e folyamat helyett ajánlott, csupán egy másik szélsőséges felfogás volt (erőltetett mesterséges kollektivizmus). Ráadásul telis-tele megvalósíthatatlan és veszélyes utópiával. Sajnálatos, de a történelem ki is próbálta Marx-elméletét, aminek aztán százmilliónyi áldozata lett, a sok-sok önjelölt pszichopata népvezér miatt.

Teljes cikk

Műveltség a kibertérben

2019. november 15.

Címkék: hagyomány, középosztály, műveltségeszmény, cyberpunk

L. Simon László

A műveltség fogalma és a művelt ember definíciója koronként változik és változott, de földrajzi értelemben is meglepő eltéréseket mutat. Az emberi társadalom által felhalmozott anyagi és szellemi értékek összességét képtelenség teljes egészében birtokolni, ezért az emberiség történetének minden egyes szakaszában az addig létrehozott értékeknek egy bizonyos része volt fontos, érvényes tudásanyag, amelyből minél többet sajátított el az egyén, annál műveltebbnek számított. Évszázadokig az antik kultúra ismeretére alapozott tudás volt a műveltség alapja, a görög és latin nyelv, az antik mitológiák, irodalmi, filozófiai, történeti és jogi művek ismerete elengedhetetlennek számított. Európában, illetve a nyugati műveltség hatókörében ez egészült ki a Biblia és a keresztény hagyomány ismeretével. A felvilágosodás mindezen csavart egyet, bár alapvetően nem változtatta meg az érvényes tudás, a műveltség fogalmát, hiszen minden fontos filozófiai kérdést az antik és a keresztény hagyományhoz viszonyítva, abból levezetve, vagy éppen azzal szembeállítva határozott meg. A hagyományhoz való kritikus viszony nem jelentette a hagyománnyal való végleges szakítást, s az újító szellem jelentőségének a fókuszba helyezése a tradíció fogalmát ugyan nem számolta fel, de fokozatosan átalakította azt.

Teljes cikk

Amikor Gorbacsov megnyitotta a Falat

2019. november 11.

Címkék: 1989, berlini fal, Kelet-Németország, történelemoktatás, német egység

Hubertus Knabe

történész

A német tanulók a 30 évvel ezelőtti békés forradalomról és az NDK jogtipró államáról szinte semmit sem tudnak.

Luca Rinne nemrég érettségizett, jelenleg a Konrad Adenauer Alapítványnál tölti önkéntes szociális évét. „Az NDK-ról?  ̶  kérdezi egy hannoveri rendezvényen  ̶  „Nem emlékszem, hogy szó lett volna róla az órákon. Csak a 10. osztály végén beszéltünk Németország megszállási övezetekre való felosztásáról.” Hozzá hasonlóan így van ezzel Németországban a legtöbb iskolás. Míg általában a nemzetiszocializmust behatóan taglalják, addig az NDK szinte semmilyen szerepet sem játszik. Ennek nemcsak az az oka, hogy történelemoktatásra általában  heti egy-két órában kerül sor, hanem az is, hogy néhol a történelmet összevonják más tárgyakkal. A rendelkezésre álló időben egyre kevésbé van szó történelmi eseményekről, sokkal inkább „kompetencia-orientációról” és korokon átnyúló hosszmetszetekről – ahogyan a vonatkozó tantervek fogalmaznak. Az NDK, a kicsi német mellékállam, rendre kimarad.

Teljes cikk

Munkában a nyelvrendészet

2019. november 04.

Címkék: gyűlöletbeszéd, kultúrharc, verbális tisztogatás, politikai nyelv, öncenzúra

Frank Füredi

szociológus, publicista

Elkeseredett küzdelem dúl a közbeszéd és a politikai nyelv körül. A politikusokat gyakran nem is a nézeteikért és tetteikért éri támadás, hanem inkább azért, hogy milyen szavakkal juttatják kifejezésre, amit gondolnak, s amit tesznek. A nyelvrendészet nem csupán az önjelölt politikai cenzorok vadászterülete. A kibontakozóban lévő kultúrharcba, amelynek tárgya a nyelv, maga a rendőrség is bekapcsolódott.

Nem sok kétség férhet hozzá, hogy a közbeszéd alaposan leromlott. A politikai diskurzus sokszor hatásvadász, a lényeget viszont kerüli. Ritka eset, hogy gondolkodásra késztet, és tudatosan kerüli, hogy világosan és egyértelműen tükrözze a beszélő világképét. Így hát az Atlanti-óceán mindkét oldalán dívó politikai nyelv minősége iránt jogos lehet az aggodalom. Csakhogy a politika nyelve körüli ellentétek mögött korántsem a minőségféltés húzódik meg, sokkal inkább az a törekvés, hogy korlátozzák, mi mondható ki a nyilvános vitákban. Lássuk például Nagy-Britannia esetét. Újabban sok támadás éri a „mérgező” avagy „kíméletlen” politikai nyelvhasználatot, és ez gyakran azzal a követeléssel párosul, hogy bizonyos szavakat száműzni kell a használatból.

Teljes cikk

Ávósok 1956-ban

2019. október 30.

Címkék: forradalom, ÁVH, Péter Gábor, újratemetés, Bosnyák-raj

B. Varga Judit

történész-muzeológus

 

„Mi nemcsak hibákat követtünk el, de dolgoztunk is.”

Péter Gábor, 1957

 

Volt, aki a Gyűjtőben ült, mint Péter Gábor. Volt, aki a Markóban, mint az ÁVH alezredese, Farkas Vladimir. Voltak, akik önként mentek a Markóba, életüket féltve. Voltak, akiket a Maros utcai laktanyában tartottak fogva és voltak, akiket a Fő utcában őriztek a felkelők. Voltak, akik a pártállam börtönében ültek ávósként, államellenes bűncselekmény miatt elítélve, 1952 óta. És voltak olyan államvédelmisek is, akik Mindszenty Józsefet őrizték Felsőpetényben és forradalmi bizottságot választva maguk közül, közös döntéssel megszüntették a bíboros fogságát. 1956. október 30-a volt.

Teljes cikk