1956 igen jelentős dátum a zenei életben, ekkor rendezték meg az első Eurovíziós Dalfesztivált a svájci Luganóban, a Teatro Kursaalban. Bár kamerák voltak a helyszínen, a versenyről mégsem maradt fent videófelvétel, csupán a győztes dal előadása, amelynek címe Refrain, előadója pedig Lys Assia volt. A dalversenyt főleg rádión lehetett figyelemmel kísérni.
Az 1950-es években, amikor Európa még a háború pusztításait heverte ki, a svájci székhelyű European Broadcasting Union (EBU) újszerű ötlettel állt elő: egy nemzetközi dalverseny megrendezésének tervével, amelyben a résztvevő országok az EBU országaiban egyszerre sugárzott televízióműsorban szerepeltek volna. Az ötlet 1955-ben vetődött fel egy monacói EBU-ülésen, egy francia EBU alkalmazottól. A dalversenyt – melyet a már létező, olasz Sanremói Fesztivál alapján terveztek megvalósítani – egyben az élő televíziós közvetítés egyik első technikai kísérleteként is számon tartják. Akkoriban több ország összekapcsolása egy széleskörű, nemzetközi hálózatban ambiciózus elképzelésnek számított, tekintve, hogy műholdas televíziósugárzás még nem volt, és az úgynevezett Eurovíziós Hálózat (Eurovision Network) mindössze földi mikrohullámú adók hálózatából állt.
Az első dalfesztivált a svájci Luganóban rendezték meg 1956. május 24-én, hét ország részvételével. Mindegyik ország két dalt küldött be, így összesen tizennégy dal hangzott el a műsorban.
A műsort legelőször Eurovision Grand Prix (Eurovíziós Nagy-díj) néven ismerték. A Grand Prix elnevezést átvették a frankofón államok, ahol a dalfesztivál Le Grand-Prix Eurovision de la Chanson Européenne néven vált ismertté. A Grand Prix-t azóta elhagyták az elnevezésből, és helyettesítették a „Concours”-ral (verseny). Az Eurovíziós Hálózatot használták hír- és sportprogramok nemzetközi közvetítésére az EBU által szervezett egyéb különleges programok mellett. Azonban ezek közül a dalfesztivál magasan a legnagyobb profilú, és régóta az Eurovízió név szinonimája lett.
A versenyre benevezett országokat kötelezték arra, hogy nemzeti döntőn válasszák ki az indulókat, ezt a szabályt azonban később elvetették. Ausztria, Dánia és az Egyesült Királyság bár előzetesen jelezték indulási szándékukat, végül nem vehettek részt, mert lekésték a jelentkezési határidőt. Így végül Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország és Svájc énekesei alkották az első dalverseny mezőnyét.
A mintegy száz percen át tartó első verseny több dologban is rendhagyó volt. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor az indulók országonként egynél több dalt adtak elő; 1957 óta az összes Eurovíziós Dalfesztiválon országonként csak egy dal megengedett. Ezenkívül ez volt az egyetlen dalverseny, ahol a zsűritagok a saját országukra is szavazhattak, illetve ahol nem volt nyílt szavazás, hanem csak a győztest hirdették ki. Még egy érdekesség: máig ez volt az egyetlen a dalfesztiválok sorában, amikor egy férfi egyedül vezette a műsort.
A szabályok értelmében a dalok legfeljebb három és fél percesek lehettek – ezt a következő évben három percre csökkentették –, és csak szólóénekesek vehettek részt a versenyen. Duók már 1957-től szerepelhettek, együttesek viszont csak 1971-től vehettek részt az Eurovíziós Dalfesztiválon. Az előadókat egy huszonnégy tagú zenekar kísérte.
Mindegyik résztvevő ország két zsűritagot küldött Luganóba, kivéve Luxemburg, akik engedélyt adtak rá, hogy a svájci zsűri szavazzon a nevükben. Később erre már nem adtak lehetőséget a szabályok. A kéttagú zsűrik 2 pontot adhattak kedvenc daluknak – akár a saját országuk versenyzőjének is –, és a legtöbb pontot kapott dalt hirdették ki győztesként. A részletes eredményeket nem hozták nyilvánosságra. Az 1956-os dalfesztivált a rendező ország, Svájc nyerte.
Képek forrása: topfoto.com, eurovision.tv
Halmai Krisztina