Egy.

A 2025-ös esztendő vízválasztó volt a magyar politikában. Ebben az évben minden korábbinál többet tudtunk meg a politikusi hivatás felelősségéről. És arról, hogy a politikusaink miképpen élnek ezzel a felelősséggel. Éppen ideje volt.

Kettő.

Régóta fáj nekem, hogy a közös ügyeinket reprezentálókra: a szülői munkaközösségek vezetőire, a diák vagy hallgatói önkormányzatok képviselőire, társasházi közös képviselőkre, önkormányzati és parlamenti képviselőkre, kormánytagokra nem, mint a legképességeseinkre, hanem mint – jobb esetben – lúzerekre, rosszabb esetben korrupt karrieristákra tekint az ország népe. Ez szörnyű, és ráadásul nem is igaz. Arról nem is beszélve, hogy hát, végtére is: mi választjuk meg őket.

Három.

A miniszterelnök, a nagyobbik kormányzó párt elnöke másfél éves, 2024 elejétől 2025 közepéig tartó, szorgos és a nyilvánosság számára döntően láthatatlan politikai munkát végzett annak érdekében, hogy a szavazótáborát és a politikai közösségének gazdasági, kulturális elitjét egyben tartsa. Világossá tette, hogy a kegyelmi ügy politikai hiba volt, hogy ami történt, az erkölcsileg nem vállalható és hogy következményei lettek: többek között az, hogy többet nem fog megtörténni. Ezt a munkát sikeresen elvégezte.

Négy.

Mindezen másfél éves munka közepette nem volt, mert nem lehetett ereje arra, hogy ellenzékének újjáépülését kövesse, kritizálja, befolyásolja. De, miután annak szerveződése alatt végtére is azt látta, hogy az új ellenzék szellemi elitje ugyanaz, mint a korábbié, meg is nyugodott. Most, amikor arról beszél, hogy ez az ellenzék ugyanaz az ellenzék, mint a korábbi, akkor valójában nem annak az elitjéről, hanem annak a szavazóiról beszél. Az elit átrendeződése nem történt meg, ezért a szavazóké sem történhetett meg. Ma ugyanazok szavaznának Orbán Viktor ellen, mint bármikor korábban.

Öt.

2025 közepén a miniszterelnök azért lépett be új kommunikációs eszközök használatával a nyilvánosság tereibe, mert megértette a digitális világ kihívásait. Ám ez a kihívás lényegében – megítélésem szerint, szemben az általános vélekedéssel - nem a gyorsaságról, meg az impulzusról szól. Hanem arról, hogy minden korábbinál több részletet tudunk és akarunk tudni a politika működéséről.

Hat.

Magyarország kiemelkedő helyen áll Európában – talán a világban is - az 5G lefedettségben. Tulajdonképpen az egész ország terültén folyamatos internet kapcsolata van bármely mobiltelefonnak: a politika felé érdeklődők ezért nem csak a közösségi média, hanem a podcastok világának is a rabjai lettek. A közösségi média az impulzusokat hozza, ám a fókusz a podcastok magyarázó világán van. Orbán Viktor pedig megértette, hogy ez lehetőséget kínál számára: megmutathatja azt, amiben biztosan ő a legjobb Magyarországon: elmagyarázni a politikát.

Hét.

Megszámlálhatatlan megszólalása valójában egy irányba mutat: megértetni, hogy a politika a világ legbonyolultabb, legkockázatosabb, legátláthatatlanabb és persze legérdekesebb hálózata. Pénzügyek, gazdaság, kultúra, sport, bármi: fasorban sincsenek a politika összetettségéhez képest. Fél év alatt elvégzett munkája lassan, de biztosan gyümölcsöt termett.

Nyolc.

Magyar Péter a saját politikájának elemeiről nem azért nem beszél, mert nincsenek - persze azért sem, de ez most atekintetben, amiről írok, nem érdekes - hanem mert megértette, hogy a politika összetettségéről, az egymásba kapaszkodó fogaskerekek működésének rendszeréről szóló vitát nem tudja megnyerni. Ezért teljesen logikusan döntött úgy, hogy csak érzelmi vitát, ha úgy tetszik stílusvitát folytat. Hogy azt megnyeri-e vagy sem, ma még nem látszik. De a tartalmi vitát nem, hogy megnyerni, megnyitni sem akarja, és nem is képes rá.

Kilenc.

Orbán Viktor óriási tapasztalata, átlátó képessége azonban nem itthoni viszonylatokban érdekes igazán, hanem a világban. Donald Trump elitellenes, lázadó fellépése szövetségesekért kiált. Mindketten – Trump és Orbán - megértették a másik képességeinek fontosságát: egyik oldalon a lázadás mögé pakolt irgalmatlan gazdasági-politikai erő, másik oldalon az évtizedes tapasztalat arról, hogyan kell túlélni a politikai lázadást. De erről – lázadásról, külpolitikáról és különösen a fiatalokról - majd legközelebb.

Tíz.

A világ legjobb dolga magyarnak lenni.