Nem derül ki belőle, ki volt a „tippadó”, aki felhívta Szebeni Sándor rendőr őrnagy, csoportvezető, és Réti Endre rendőr alhadnagy figyelmét az illegálisan működő, gyanúsan meditáló társaságra. Éber politikai rendőreinknek először persze tisztáznia kellett, mi fán terem a teozófia, ezért a Filozófiai Kislexikonból és az Idegen szavak szótárának cikkeiből összefoglalót készítettek maguknak. Eszerint a teozófia nem más, mint „az emberi léleknek az istenséggel való egységéről szóló misztikus vallási elmélet, amely szerint a kiválasztottak közvetlen kapcsolatba juthatnak a túlvilággal”.

Most már csak annyi a kérdés, hogy ez az ártalmatlanul elmélkedő, befelé forduló, ezoterikus buddhista társaság miért lett gyanús a politikai rendőrségnek? Természetesen a nemzetközi kapcsolatai miatt, amelyeknek feltérképezése során kiderült, hogy a budapesti székhelyű „Hvizeni centrum csoport” levelezett a Hollandiában székelő Adyar világi központtal, amely az ausztriai Fichlben nyári teozófus táborokat szervez. A magyar vezetők, név szerint Reichert László (14 fős csoport), Vadnay Emma (7 fős csoport), dr. Hary Györgyné (8 fős csoport) aktív szervező tevékenységet fejtettek ki, más budapesti teozófusok pedig tartják a kapcsolatot a hasonló elveket valló lengyel, román, jugoszláv és bolgár személyekkel. Az ártalmatlan szervezetet ily módon egész Közép-Kelet Európára kiterjedő konspirációnak lehetett tekinteni.

Szebeni Sándor rendőr őrnagy megfogalmazta a nyomozás célját: „Az illegálisan működő teozófiai társaság vezetőjének felelősségre vonása, végül további, társadalomra veszélyes tevékenységének félbeszakítása.

A vizsgálat feladatai: 

-         A társaság vezetőinek kihallgatása

-         Házkutatások (3 brigád részvételével)

-         Tanúkihallgatások

-         Szakértők bevonása (írás és elmeszakértőké)”

Réti Endre rendőr hadnagy megbízásából a „Vitéz” fedőnevű titkos megbízott (fn tmb.) beférkőzött Reichert László csoportjába, és 1969. szeptember 11-i keltezéssel részletes jelentést írt az „angol orientációjú, zavaros társaságról”, amely obskurus teozófiai művek felolvasásával és megvitatásával tölti az idejét.

Az általa beszerzett, sokszorosított és illegálisan terjesztett irodalom alapján Csizmadia László rendőr hadnagy készített összefoglalót.

„A teozófia alapelve, hogy a Hittudás a lényeges, az emberi csak időleges. A mozgalom, összejövetelein a »testvérek« megszólítást használja, és minden évben megtartja a »Fehér Lótusz ünnepét«. Titkos beavatási szertartásaik vannak, külön csoportja van az elsőfokú fogadalmasoknak és a másodfokúaknak. A teozófusok hármas célt tűztek maguk elé. Először: formálni az általános emberi testvériség lényegét, faj, vallási, nemi megkülönböztetés nélkül, valamint tekintet nélkül a társadalmi helyzetre és a bőr színére. Másodszor: bátorítani az összehasonlító vallási, filozófiai és tudományos témákkal foglalkozó kutatást. Harmadszor: kutatni a természet még ismeretlen törvényeit és az emberben szunnyadó erőket.”

Ezek után Szebeni Sándor rendőr őrnagy és csoportja, meggyőződvén arról a veszélyről, amit az „Elmélkedők” csoportja a Magyar Népköztársaság belső rendjére és biztonságára jelent, elrendelte „Kagylós” (azaz Reichert László) szoros figyelését. A BRFK Pol. osztály „Lélekbúvár” fedőnevű megfigyelője. 1969. október 17-én egész nap nyomon követte „Kagylóst”, aki a VI. kerületben, a Bajcsy Zsilinszky út. 15/d szám alatt, az ötödik emeleten lakott, és a Hungária körúton, a Telefongyárban dolgozott, műszaki dokumentátorként.

Az egész napi figyelés ilyesféle megállapításokhoz vezetett:

15.52: „Kagylós a Városligeten át a Népköztársaság útja sarkán lévő földalatti megállójához ment, ahol felszállt a beérkező földalattira, amelyen a Bajzsy Zs. útig utazott, leszállás után az itt kéregető koldusnak 1 Ft-ot adott”.

Továbbá: „16.50-kor kijött a lakóépületből és a sarkon lévő háztartási üzletbe ment, ahol tisztítószereket vásárolt”. A 21.31-ig tartó, és akkor megszakított figyelést Földvári Jenő rendőr ezredes és Nemoda József rendőr őrnagy látta el aláírásával. Kapta: 1. pld: Fülöp. J. rendőr alezredes, 1. pld: értékelő csop. 1 pld. dosszié.

Hasonló intenzitással figyelte a politikai rendőrség a Medicor Művek külkereskedelmi főosztályán dolgozó, több nyelven beszélő, és a XII. kerület, Kékgolyó utca 2/a alatt lakó, egyedül élő Vadnay Emmát. Ő a teozófia alapítójának, a 19. század végén élt Helena Blavatsky-nak olyan műveit fordította magyarra, mint „Van-e az állatoknak lelkük?”, „Az emberiség fejlődése”, vagy a „A Sors törvénye és a Reinkarnáció tana”. Személyét annyira gyanúsnak találták, hogy a szomszédos lakásba megfigyelőt próbáltak telepíteni, ettől azonban végül elálltak. 

Végül a politikai rendőrség 1969. december 10-én, reggel negyed hétkor őrizetbe vette az „Elmélkedők” vezetőit, Reichert Lászlót, Martinovits Tamás mérnököt és Vadnay Emmát. A házkutatás során Reichert László lakásán oltárrá alakítható asztalt és 10 darab miseruhának minősített ruhadarabot találtak, ebből megállapították, hogy Reichert, mint a „Szabad Katolikus Egyház” püspöke, a lakásán illegális vallási szertartásokat tartott.

A gyanúsítottakat több napig hallgatták ki. Reichert Lászlót mindenekelőtt arról faggatták, hogy 1966-ban, amikor Ausztriába utazott, és Salzburgban részt vett a Teozófus kongresszuson, kikkel érintkezett, és a nyugati kémszervek milyen megbízást adtak neki. Vadnay Emmát a romániai teozófusokkal fenntartott kapcsolatairól és a nemzetközi teozófiai mozgalomról vallatták. Mindent tudni akartak az általa szervezett egyhetes találkozóról, melyet 1967-ben Budapesten tartottak, és ahová eljöttek a környező országok teozófusai is. A nyomozók Vadnai Emmát napokig vallatták, többek között azzal is megfenyegették, hogy átadják a román hatóságoknak.

A politikai rendőrség több napig tartó kihallgatása annyira megviselte az 1912-ben született, sokoldalúan művelt, több nyelven beszélő Vadnay Emmát, hogy nem sokkal szabadon bocsátása után belehalt az átélt meghurcolásba és megaláztatásba.

Ezek után a BRFK III/a csoportja, bár már elkészítette a vádiratot Reichert László, Vadnay Emma és dr. Hary Györgyné ellen, a Btk. 207. paragrafusában meghatározott „egyesülési joggal való visszaélés” miatt, azt nem terjesztette az ügyészség elé. Az „Elmélkedők” ellen jelentős költséggel, legalább tucatnyi hivatásos és nem hivatásos munkatárs bevonásával folytatott nyomozás dossziéját a politikai rendőrség 1970. június 19-i dátummal lezárta.

(Kép: www.imdb.com)