Élt egy faluban két testvér. Szántottak-vetettek, könnyeikkel öntözték a földet, egész nap görnyedt a hátuk. Gabonájukat és jószágukat elvitték az urak, s botütésekkel fizettek érte.
Keservesen tengődtek a testvérek, nem egy évig, nem kettőig, hanem ki tudja meddig. Körülöttük a többi paraszt sem élt jobban.
Egyszer aztán megelégelték a testvérek, hogy másnak dolgozzanak. Elhatározták, hogy felkerekednek s elindulnak, végigjárják egész Oroszország-anyácskát, hogy megkeressék az igazságot.
Úgy is tettek. Vándoroltak egy hónapig, vándoroltak egy évig. Egyszer csak egy nagy faluba értek. A falu közepén a földesúr háza állott, mellette kőből épült templom.
No – gondolja a két testvér – ide bemegyünk, megkérdezzük, hol lakik az igazság.
Végigmentek a falun. Találkoztak a földesúrral, aki ringó fogaton jött szembe velük,
– Kik vagytok, parasztok? Honnan jöttök, mi járatban vagytok? – kérdezte tőlük az úr.
Azt felelték neki:
– Szegényen éltünk, baj-gond volt az életünk, nem bírjuk tovább. Megyünk, hogy megkeressük az igazságot. Mondd meg nekünk urunk, hol találjuk meg?
– Nem bánom – mondta az úr – ha akarjátok, megmutatom, merre van, de egy évig dolgoznotok kell érte.
A testvérek ráállottak.
Dolgoztak, dolgoztak: szántottak, vetettek, könnyeikkel öntözték a földet. Eltelt az esztendő, mentek az úr elé.
– Mondd meg hát, urunk, merre keressük az igazságot!
– No, hát az igazság – felelte az úr – hogy nektek, piszkos népségnek, örökké bennünket, urakat kell szolgálnotok!
Keserveset sóhajtva mentek tovább a testvérek.
Mentek egy hónapig, mentek egy évig. Megérkeztek egy faluba. Találkoztak a pappal. Megszólítják a testvérek:
– Mondd meg nekünk, atyánk, hol találjuk meg az igazságot!
– Nem bánom – feleli a pap – kikönyörgöm nektek az igazságot az egek urától, de egy évig dolgoznotok kell érte.
Beleegyeztek. Dolgoztak, dolgoztak, szántották a pap földjét, verejtékükkel öntözték. Letelt az esztendő. Odaálltak a pap elé, az meg így szólt hozzájuk:
– Dolgozzatok szorgalmasan, ne haragítsátok az istent – ez a ti igazságotok!
A testvérek nagybúsan mentek tovább.
Egy kereskedő házához értek. Kilépett a kereskedő, pompás ruhában, kövéren, kövérebben, mint a földesúr meg a pap. Mondják neki a testvérek, hogy mi járatba vannak.
– Nem bánom – feleli a kereskedő – megtanítalak benneteket, hol keressétek az igazságot, de előbb dolgozzatok nálam egy évig.
Mit tehettek mást a testvérek, elszegődtek hozzá. Egész nap munkában görnyedt a hátuk. Megtanította őket a kereskedő, hogyan kell becsapni a becsületes embereket, hogyan kell megrövidíteni a szegényeket. Le se telt az esztendő, amikor a fiatalabbik testvér azt monda:
– Nem keresem tovább az igazságot! A parasztnak úgysincs igazsága ezen a világon!
Ezzel visszatért a falujába. Az idősebbik nem adta olyan könnyen: ő nem akart igazság nélkül hazamenni. Elment a gyároshoz.
A gyáros a földesúrnál, a papnál, a kereskedőnél is gazdagabb volt. Sokan dolgoztak a gyárban, s az idősebbik testvér is beállt hozzá dolgozni.
Hosszú esztendőkig dolgozott. Munkában görnyedt a háta, de az igazságot nem találta. Egyszer az idősebbik testvér suttogást hallott:
– Csak egy ember van a világon, aki ismeri az igazságot. Leninnek hívják, és Pityerben (Péterváron) lakik.
Az idősebbik testvér megjegyezte a hallottakat és elindult, hogy megkeresse ezt az embert.
Napokig ment, mendegélt, talán egy hónap is eltelt, amíg megérkezett Pityerbe. Egy munkás jött vele szembe. Halkan megkérdezte tőle:
– Hol lakik Lenin?
Az még halkabban válaszolt:
– Gyere utánam, elvezetlek hozzá.
S el is vezette egy egyszerű szobába. Köröskörül könyv, csupa könyv. Belépett egy ember, az öltözete nem volt pompás, de tiszta volt. Hozzájuk lépett és barátságosan köszöntötte őket:
– Jónapot, elvtársak. Mi jót hoztatok?
Az idősebbik testvér elmondta neki, hogyan kereste az igazságot. Lenin sokáig beszélgetett vele a gyári életről, a falusi szegénységről, aztán így szólt:
– Jól tetted, hogy a gyárba mentél az igazságot keresni. Ott előbb megtudod, hol van. Az igazságot ti tartjátok a kezetekben.
És Lenin elmondta, hogyan kell harcolni a munkások igazságáért, hogy ne szolgálják se az urakat, se a kereskedőket, se a gyárosokat, s hogyan kell a szegények nyúzóit elkergetni a cárral együtt.
Visszament az idősebbik testvér a gyárba és a lenini igazságról kezdett beszélni társainak. Ha egymaga beszél – tízen hallgatják; ha tízen beszélnek – százan hallgatják.
És a lenini igazság bejárta az egész világot.
Esztendők teltek el, amíg minden gyárat és falut bejárt. Harcra szólította a munkásokat és a parasztokat. Tizenhét októberében pedig kihirdették ezt az igazságot, olyan hangosan, hogy zengett tőle a világ. A munkások és a parasztok felkeltek a földesurak és a gyárosok ellen, s a vezetőjük maga Lenin volt, leghívebb segítőtársával, sztálinnal. És győzött a lenini igazság.
A munkások és a parasztok azóta nem a földesuraknak és gyárosoknak dolgoznak, nem görnyed keserves munkában a hátuk, nem öntözik könnyeikkel a földet – ők maguk a gazdái a gyáraiknak, földjüknek és életüknek.
Baranyi Márton