Az Akadémiáról szóló „vita” június elején a Partizán oldalán folytatódott. Az előző mondatban szereplő vita szót idézőjelbe tettem, mert a Partizán adása valójában mindenről szólt, csak az ellentétes vélemények ütköztetéséről nem. A Gulyás Márton vezetésével az Orbán-kormány kritizálására szakosodott orgánum vendége ezúttal Oberfrank Ferenc kutatóorvos, az MTA köztestületi igazgatója volt. Őt megelőzően Romsics Ignác állapította meg, hogy az „Orbán-rendszer egyértelműen autokrácia”. A történésszel folytatott bemelegítést követően következett a fentebbi állítás „tényekkel” való bizonyítása, nevezetesen, hogy a kormányzat az Akadémia beszántására törekszik. Sőt, mindig is arra törekedett, már a 2010-es évek elejétől – vezette le a folyamatot a meghívott vendég.

A beszélgetés apropóját az adta, hogy idén áprilisban Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója az utolsó sztálinista intézménynek nevezte az Akadémiát, egyben feltette a kérdést, hogy mennyiben feladata a példátlan előjogokat és privilégiumokat birtokló tudós testületnek aktuálpolitikai kérdésekben megnyilvánulni? Az írás publikálása óta eltelt két hónap alatt MTA-tagok mellett már az Akadémia elnöke, Freund Tamás is reagált a kritikákra, de érdemi választ ezidáig nem kaptunk a kérdésre. Ebbe a sorba illeszkedik Oberfrank Ferenc Partizánban tett megnyilvánulása is.

Gulyás az M5 csatorna Ez itt a kérdés című műsorának minősítésével kezdte: „Az ilyen típusú műsorok alkalmasak-e arra, hogy érdemben meg lehessen érteni és megvitatni a kormány és az MTA közötti feszültségeket?” – hangzott el a cseppet sem irányított kérdés. Ezzel meg is volt az első egyetértési pont szerkesztő és vendég között, Oberfrank szerint ugyanis a műsor alkalmatlan volt a kérdés megtárgyalására. Ezt ő már az első beszélgetésből leszűrte. Ettől függetlenül, habár a műsor „alkalmatlan” volt a probléma átbeszélésére, ezt követően újra elfogadta a csatorna meghívását a téma további boncolgatására.

Gulyás vendége kritizálta az M5 műsorát, a szerkesztőt, a vitapartnereit – utóbbiakat a téma megvitatását tekintve alkalmatlannak tekintette –, mindent és mindenkit. Azt nem árulta el, hogy miért, ahogy arra sem kaptunk választ a beszélgetést végighallgatva, hogy mi alapján minősítette „nem kompetensnek” a vitában résztvevőket. Talán azért, mert voltak, akik az övétől eltérő véleményt mertek megfogalmazni a kérdés kapcsán? Kész szerencse, hogy létezik a Partizán, ami kétséget kizáróan alkalmas a téma alapos és tárgyilagos megvitatására… Ha a beszélgetőpartner elbizonytalanodik, azonnal segítségére érkezik Gulyás Márton: „Ez teljesen infernális, ez egészen új mélységeit nyitja meg az MTVA működésével kapcsolatos anomáliáknak.” Ezt nyilván az Akadémián sem gondolják másképp, hiszen a testület honlapján a Partizánban lezajlott beszélgetés videója elérhető, míg az Ez itt a kérdés két adása nem található.

Oberfrank Ferenc a továbbiakban kifejtette, hogy az Akadémiának véleménye szerint óvakodnia kell a politikai megnyilvánulásoktól, az olyan cselekedetektől, amelyek befolyásolhatják a politikai erőviszonyokat. Ehhez képest Orbán Viktor miniszterelnöknek az MTA jubileumi közgyűlésén való részévétele ellen szervezett akadémikus akció nem számított Oberfrank szemében „politikai megnyilvánulásnak”, ahogy nem is tiltakozott a példátlan eljárás ellen. Nyilván Gyurcsány Ferenc 2005-ös, az Akadémián megrendezett „miniszterelnöki könyvbemutatója” sem minősült politikai megnyilvánulásnak a tudós testület részéről, hiszen nem tiltakoztak ellene. Természetesen ezek a felvetések a műsorvezető részéről nem hangzottak el, ahogy a beszélgetőpartnere sem foglalkozott a témával. Mindez, nyilván megzavarta volna a szertartásrendet.

Oberfrank Ferenc az akadémikusok hivatása kapcsán a tudomány tiszteletét és magas szintű művelését emelte ki, akik tudásukat nem csak az emberiség érdekében alkalmazzák, hanem a magyar nemzet, a társadalom, a gazdaság, a politikai döntéshozók megsegítésére is. Valószínűleg az imént idézett pátosz lengte be az Akadémia érintett tudósait, amikor néhány hete állást foglaltak a biológiai nemek kérdésében, kétségbe vonva, hogy férfi és női biológiai nemekre osztható az emberiség. A fenti az általános iskolai biológia tankönyvek tudásszintjét alulmúló megállapítást minden kétséget kizáróan a tudomány iránti tisztelet ihlette, egyben meg is segítette a magyar nemzetet, a társadalmat, a gazdaságot és a politikai döntéshozókat is.

Gulyás az Akadémia „kisemmizésének” tematikájával folytatja a beszélgetést. Szó esik a kutatóhálózat átszervezéséről, az intézetek épületeit érintő tulajdonjogi vitáról, amelynek „természetesen” az Akadémia az elszenvedője. Érdekes a fenti megállapítás már csak azért is, mert úgy az Akadémiát, mint a kutatóintézeteket egyaránt a magyar állam finanszírozza. Beleértve az akadémikusok tiszteletdíját is, amelyet szintén közpénzből finanszíroz Magyarország, úgy, hogy az érte nyújtott teljesítmény nincs számon kérve az akadémikusoktól.

„Miért nincs erőteljesebb fellépés a kormánnyal szemben, ha az Akadémia létét fenyegeti gyakorlatilag?” – érkezik a következő felvetés Gulyástól. De ebben a kérdéseben legalább fellelhető némi őszinteség a téma kapcsán, hiszen ezek szerint mégiscsak van politikai fellépés az Akadémia részéről a kormányzat ellen, csak nem elég erőteljes. Oberfrank megnyugtatja Gulyást és a nézőket, hogy az Akadémia létét nem fenyegeti veszély. Ahogy azt is elmondja, hogy az Akadémia részéről átadandó ingatlanokat az állam valójában pénzért megvásárolja. Egyébként azokról az ingatlanokról van szó, amelyet évtizedekkel ezelőtt az állam adott át ingyen vagy építtetett az Akadémia számára. Mindez a fent említett „kisajátítás” érdekes formátuma.

A műsor zárásaként az Akadémiának a magyar nyelv védelméről szóló alapfunkciójáról zajlott a disputa. Erről azonban nem sok mindent tudtunk meg, hacsak azt nem, hogy a tudós testület rendszeresen megújítja a nyelvvel kapcsolatos stratégiáját. Szomorú, hogy ennek semmilyen eredményét nem látjuk. Mindez persze nem meglepő, hiszen ahogy arra Balázs Géza nyelvész is rávilágított írásában: „Az MTA-nak ma egyetlen nyelvművelő akadémikusa (vagy MTA-doktora) sincs. Az MTA-n nem folyik elméleti vagy gyakorlati nyelvművelő munka.” Mindezt figyelembe véve érdekes lehet a magyar nyelvvel kapcsolatos stratégiák kidolgozásának akadémiai folyamata.

Az Oberfrank Ferenccel készített Partizán „interjú” az egyoldalú politikai megnyilvánulások újabb iskolapéldája. Elkeserítő, hogy ehhez a színjátékhoz elismert szakemberek is asszisztálnak, miközben a téma súlya megkövetelné, hogy a kritikákat figyelembe véve valódi vita bontakozhasson ki a kérdés kapcsán.