Szép almafa – hol ültették?
Szép almafa – hol nevelték?
Megmondom én, hol ültették,
Halljátok meg, hol nevelték:
Tágas mező közepében,
Folyók forrásának mentén.
Hosszú tizenhat út szélén.
Gyökeret vert ott a földbe,
Mintha karjával ölelne,
Eget-földet átölelte;
Termett almát épp eleget.
Arany héjba rejtezkedett.
Nem rázza le szél az almát,
Komisz fagyok békén hagyják,
Átvészeli vihar vadját,
Terveket hiába forral.
El nem lopja éji tolvaj.
Ki ültette az almafát?
Ki nevelte az almafát?
Maga Sztálin ültetgette,
Maga Sztálin nevelgette.
Bölcs tanácsot hívott egybe,
S így mondotta bölcs szavával:
»Csoda almafát ültetünk,
Csoda almafát nevelünk,
Piros hajnalban ültetjük,
Fényes nappal felneveljük,
Hűs harmattal permeteljük,
Hogy szépségben virágozzék,
Gyökerét a földbe verje,
Eget-földet átölelje,
Lombja árnyék völgyön-hegyen,
Csúcsa égbolt dísze legyen!«
Elültették az almafát,
Felnevelték az almafát.
Fénylik is, ha jő a hajnal,
Felaranylik alkonyattal.
Ragyog most is csodaszépen
Az egész Szovjet-föld felett,
Arany héjba rejtezkedett,
Terem almát épp eleget,
Végig a tizenhet úton
Gurulnak az aranyalmák,
Aranyalmák – érett almák
Országunkat beragyogják.

Baranyi Márton