Az európai demokratáknak kötelessége, hogy hangosan tiltakozzanak, ha a demokrácia veszélybe kerül Európában, illetve az Európai Unióban. Nem jelentéktelen a tét. Az Európai Parlament előtt elmondott október 19-i beszédében von der Leyen asszony kijelentette, hogy a lengyel alkotmánybíróság legutóbbi döntése, amely vitatja az európai törvények elsőbbségét, „az Európai Unió alapjait kérdőjelezi meg”. Leyen asszony szerint „a Bizottság feladata, hogy megvédje az uniós állampolgárok jogait”, ennélfogva „a Bizottság cselekedni fog”. Példátlan nyilatkozat ez.

A legutóbbi hetekben a lengyel alkotmánybíróság olyan kérdést fogalmazott meg nyíltan, amelyet az igaz demokraták évtizedek óta nem egyszer feltettek: vajon az európai integrációs folyamat eredménye egy szupranacionális entitás legyen-e, amely az egyes tagállamok felett áll, vagy pedig a nemzetállamok tartsák meg szuverenitásukat, s csak egy részét adják át Brüsszelnek? Ez volt az európai integrációs folyamat legfőbb kérdése az 1950-es évek óta. Mint mindenki tudja, vagy legalábbis mindenkinek tudnia kellene. Ne tegyen senki úgy, mintha nem lenne ezzel tisztában. Még von der Leyen asszony se.

Hónapokig tartó komoly tanácskozás után a lengyel alkotmánybíróság arra a véleményre jutott, hogy egyebek között az uniós szerződések egy része „nem egyeztethető össze a Lengyel Köztársaság Alkotmányával, s hozzátette, hogy a lengyel Alkotmány elsőbbséget élvez az európai törvényekkel szemben. Meglehet, e nyilatkozat nem aratott tetszést Brüsszelben, de ez az egyik uniós tagállam legitim alkotmányos intézményének véleménye (ugyanúgy, ahogy az volt a német alkotmánybíróság karlsruhei döntése is 2020 májusában), és senkinek sincs joga ezt nem tiszteletben tartani. Még az Európai Bizottság tisztviselője (németül Beamte), amilyen Leyen asszony sem merészkedhet odáig, hogy e döntés „az Európai Unió alapjait kérdőjelezi meg”. A lengyel alkotmánybíróság döntése kétségkívül megkérdőjelezte azokat az egyoldalú nézeteket és álláspontokat, amelyeket évek óta hangoztatnak egyes európai tisztségviselők, az európai aktivisták túlnyomó része, sőt még egyes európai politikusok is, egyéb azonban nem történt.

Leyen asszony bejelentette, hogy az Európai Bizottságnak kötelessége megvédeni az Unió állampolgárait, és ez ügyben cselekedni készül. Mi is egy uniós tagállam állampolgárai vagyunk, nem érezzük azonban, hogy veszélybe sodorna bennünket a lengyel alkotmánybíróság döntése. Nincs szükségünk rá, hogy bárki megvédjen bennünket tőle. Ellenkezőleg, az uniós tagállamok szuverenitásának gyengülésétől látjuk szükségesnek „megvédeni magunkat”. Arról sem vagyunk meggyőződve, hogy a Lengyel Köztársaság állampolgárai Leyen asszony védelmére szorulnának.

Igen érzéketlen gesztus volt Leyen asszonytól, hogy beszédében a 40 évvel ezelőtti lengyel Szolidaritás mozgalomra utalt, hiszen annak éppen az volt a célja, hogy megszűnjön az ország alávetettsége a Szovjetuniótól. Lengyelország nem azért szabadult meg a szovjet uralomtól, hogy ismét elveszítse szuverenitását, ezúttal látszólag demokratikus díszletek között. A lengyel alkotmánybíróság tisztában volt ezzel, és döntése éppen erről szólt. Nekünk, cseheknek saját érdekünkben kötelességünk, hogy ez ügyben a lengyelek mellé álljunk.

Nem sokkal Leyen asszony nyilatkozata előtt Václav Klaus levélben biztosította Jaroslaw Kaczyńskit arról, hogy a lengyel álláspontot támogatja.

A Václav Klaus Intézet közleménye eredeti nyelven itt olvasható.