Ha a 21. század biztonsági fenyegetéseinek legfontosabb jellemzőit kellene meghatározni, a válasz egyértelműen a „kiber” lenne. Ez alól pedig Észak-Korea sem kivétel. Észak-Korea egyike azon rezsimeknek, amelyek offenzív kiberműveleteik részeként rosszindulatú információs technológiákat felhasználó dezinformációs kampányokat folytatnak. Korea 1945-ös, Japántól való függetlenedése óta Észak-Korea a félsziget egyesítésére irányuló, és Dél-Korea-politikája részeként folyamatosan befolyásolási kísérleteket alkalmaz. E tekintetben a dezinformációt egyértelműen a külföldi befolyásolási kísérletek eszközeként használják. A dél-koreai társadalmon belüli dezinformáció terjesztésével nemcsak a közvélemény manipulálására tettek kísérletet, hanem komoly biztonsági fenyegetést jelentettek azzal is, hogy káoszba akarták taszítani a társadalmat és meg akarták dönteni a dél-koreai kormányt. Észak-Korea folyamatosan kombinálja azokat a kiber- és valós térben alkalmazott módszereket, amelyekkel fenyegetést jelent Dél-Koreára. Ebben a tekintetben

Az észak-koreai dezinformációs kampány három különböző kategóriára bontható: (1) a valós események elferdítése és kiforgatása új információk kreálása érdekében; (2) valótlanságok kreálása nem létező események alapján álhírek gyártása érdekében, és végül, de nem utolsósorban (3) propaganda és agitáció a valótlanságok és tények szándékos kombinálásával.

Az első típusra példa, hogy Észak-Korea hogyan tematizálja Panmindzsont, ahol Dél- és Észak-Korea 1953. július 27-én aláírta a fegyverszüneti megállapodást. Dél-Korea ezt dátumot a fegyverszüneti megállapodás emléknapjaként jelölte meg, Észak-Korea azonban az anyaország felszabadító háborújának győzelmi napjaként, ami a két Korea közötti legjelentősebb felfogásbéli különbséghez vezetett. Mivel Észak-Korea ezt a koreai háborúban aratott győzelem napjának tartja, Panmindzsont a győzelem helyszíneként tartják számon. Panmindzson révén Észak-Korea külsőleg a rezsim felsőbbrendűségét és a háború győzelmét hirdeti, belsőleg pedig a rendszeren belüli kohézió és egység fenntartásának indokaként használja. Panmindzson olyan valóságként is szolgál, ahol Észak-Korea szándékosan dezinformációt terjeszt mind belföldön, mind pedig nemzetközi szinten.

A második esetre, melynél nem létező eseményekből kreálnak valótlanságokat, pusztán azért, hogy híreket gyártsanak, a közösségi médiaplatformokon találunk példákat. A röplapok terjesztése, a hazugságokat és a koholt, hamis állításokat tartalmazó füzetek kiadása, valamint a propaganda weboldalak felhasználása a múltban bevett gyakorlat volt a kommunista állam részéről. A közelmúltban Észak-Korea közösségi média fiókokat hozott létre, például a YouTube-on, a Facebookon, az X-en, sőt a TikTok-on is, hogy propagandát és dezinformációt terjesszen. Vegyünk egy példát! Az állítólag Észak-Korea által létrehozott Yumi nevű YouTube-csatorna hivatalos címe Olivia Natasha Yumi Space in DPRK Daily. Yumi feltöltött néhány videót, amelyekben bemutatkozik, mint Phenjan polgára és a mindennapi életét mutatja be. Folyékonyan beszél angolul, fitneszterembe és vidámparkba jár, és tradicionális észak-koreai bulgogit eszik a videóiban. Ő és a videókban szereplő többi ember úgy tűnik, szabadon élvezi az életet, a valóságban azonban nem ez a helyzet. Az észak-koreai polgárok többsége a szigorú cenzúra miatt nem fér hozzá az internethez és az olyan közösségi médiaplatformokhoz, mint a YouTube.

Ez azt jelzi, hogy Yumi YouTube-csatornájának tulajdonosai és üzemeltetői nagy valószínűséggel észak-koreai kormányszervek. Ezenkívül valószínűsíthető, hogy Észak-Korea szándékosan, politikai motivációval tervezte és rendezte meg ezeket a videókat, és egy új, hamisított képet kívánnak sugallni a külvilágnak. Normális országnak mutatja magát, amely egyáltalán nem különbözik másoktól. Egy másik bizonyíték arra, hogy a Yumi és más észak-koreai YouTube-csatornák az észak-koreai propaganda alaposan megrendezett darabjai, az, hogy ezeket a csatornákat leállították, amikor a dél-koreai kormány betiltotta a hozzáférést ezekhez a csatornákhoz. Nemcsak a közösségi médiaplatformok, de a nagyobb portálok és híroldalak kommentszekciói is alkalmasak arra, hogy Észak-Korea a dezinformáció terjesztésére aknázza ki őket.

Az harmadik típusra példa a Kim Dzsongun egészségi állapotával kapcsolatos spekulációk terjesztése 2020 áprilisában. Ez az eset jól mutatja, hogy a legfőbb vezető, Kim Dzsongun egészségi állapotával kapcsolatos félretájékoztatás hogyan terjedt el belföldön és nemzetközi szinten álhírek formájában, melyeket végül dezinformációnak minősítettek. A Kim Dzsongun egészségügyi állapotával kapcsolatos találgatások akkor kezdődtek, amikor nem vett részt a Nap napja (Kim Ir Szen születésének évfordulója) alkalmából rendezett ünnepségen. Mivel ő vezeti az országot, ezért komoly érdeklődés övezte az ünnepségektől való távolmaradásának okát. A koronavírus-járvány megnehezítette az észak-koreai helyzetről való információgyűjtést, így mind a külföldi, mind a dél-koreai hírügynökségek a tények alapos ellenőrzése nélkül számoltak be a vélt vagy valós újdonságokról. Ennek eredményeképpen fals információt terjesztettek az interneten és a közösségi médiában, miközben a kormány hivatalos közleményeit figyelmen kívül hagyták. Annak ellenére, hogy a kormány ragaszkodott ahhoz, hogy ezek az információk nem igazak, a már elterjedt álhírek nem tűntek el, ami tovább növelte a Koreai-félsziget politikai helyzetének bizonytalanságát.

Észak-Korea kibővítette a Dél-Korea elleni műveletekkel megbízott ügynökségeinek szerepét és feladatkörét, így megnövekedett és intenzívebbé vált a dezinformációs kampány. Ez az ügynökségek közötti versenyből eredő dezinformációs kampányok és befolyásolási műveletek agresszívabb fejlődéséhez is vezetett. Észak-Korea elsősorban a kibertér előnyeit használja ki, a hatékonyság maximalizálása érdekében a dezinformáció terjesztésekor a valós térben alkalmazott hagyományos módszereket a kibertérrel kombinálta. Végül pedig Észak-Korea elkezdte használni a generatív mesterséges intelligenciát dezinformációs kampányaiban, ami nagyobb aggodalomra ad okot a célközönség véleményének lehetséges manipulálása tekintetében.

Értekezésem utolsó szakaszában az Oroszország, Kína és Észak-Korea közötti dezinformációs kampányokban való együttműködés lehetőségét vizsgálom. Az Oroszország és Észak-Korea közötti új szerződés az űrkutatásban, az információs technológiákban, valamint a katonai szférában való együttműködést írja elő, ami szintén azt sugallja, hogy a médiaszervezetek együttműködhetnek velük a manipulált információk terjesztésében és az azokra való reagálásban. Ez magában hordozza a kibertámadások és az intenzívebb dezinformációs kampányok terén való konkrét együttműködés lehetőségét Oroszország és Észak-Korea között. A Kína, Oroszország és Észak-Korea közötti háromoldalú dezinformációs együttműködés lehetősége kevésbé jelentős, mint az orosz–észak-koreai, de a kockázatok nagyon komolyak: stratégiai fenyegetésnek kell tekinteni őket.

Az utóbbi időben a kínaiak körültekintően jártak el a Kína, Oroszország és Észak-Korea közötti együttműködés kapcsán. Kína és Oroszország komoly tapasztalatot szerzett a dezinformációs kampányok és befolyásolási műveletek globális szintű végrehajtásában, Észak-Korea pedig megtanulta és felhasználta ezeket a technológiákat és stratégiákat. Ezért, ha Kína, Oroszország és Észak-Korea együttműködik, a dél-koreai és a nyugati társadalmak ellen irányuló dezinformációs kampány kiterjedtsége és intenzitása tovább növekedhet. Ez az együttes dezinformációs kampány valószínűleg világszerte társadalmi káoszt és politikai instabilitást eredményezne, kifejezetten a liberális demokratikus nemzetek közötti szolidaritás gyengülését célozva.

A belföldi válaszlépésekhez jogszabályokat kell alkotni a dezinformációs kampányok ellen, és növelni kell a kapacitást. A dezinformációs kampányok elleni küzdelem középpontjában azonban nemzetközi együttműködés is áll. A tanulságok és a leginkább bevált gyakorlatok megosztása ugyanakkor hozzájárulna az erőfeszítések sikeréhez.

A szerző a Kommunizmuskutató Intézet ösztöndíjas vendégkutatója.