Látószög blog

Schmidt Mária blogja
Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

Egy jó pásztor halála

„Az éjszaka nagyon hosszú és sötét lesz.”

(Tyihon pátriárka, 1925)

Tóth Ilona orvostanhallgató, Pálinkás-Pallavicini Antal honvéd őrnagy, Mindszenty József kiszabadítója és a Széna tériek közül öten  ̶  a legendás Szabó János bácsi, 59 éves gépkocsivezető, Rusznyák László és Laurinyecz András bányászok, Folly Gábor betanított munkás és a jugoszláv állampolgárságú Ekrem Kemál villanyszerelő  ̶  a statáriális népbíráskodás áldozatai, mind halottak 1957 decemberére. De a legyőzőknek több kellett a forradalom hőseinek életénél: országos megtorlás, általános megfélemlítés. Egy népszerű, derűt és békét sugárzó pap, akinek egyetlen bűne, hogy sokakat vonz a templomba, és akinek brutális meggyilkolása lecsendesíti és szétzavarja a nyájat. Szimbolikus, hatásos gaztett.

Brenner János 32 késszúrással meggyilkolt holttestének boncolási jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy a nyelvcsont és a gégeporc többszörösen eltört: a nyakára léptek, megtaposták. A reverendához tartozó fehér papi galléron talajnyomok voltak és egy cipőtalp körvonala is kirajzolódott rajta. A gyilkosság keresztényellenes motivációja világos: nemcsak megölni, hanem meggyalázni is akarták. A legtöbb szúrás az Oltáriszentséget védelmező karját érte.


Tyihon pátriárka, akit az orosz ortodox egyház 1989-ben szentté avatott, és aki az 1917. november 7-i bolsevik hatalomátvétel után alig több mint két hónappal ki is átkozta az új kormányt, előre látta, hogy a keresztényekre borús korszak vár a kommunisták alatt.

„A második évezred végén az Egyház újra a vértanúk egyháza lett.” – írta II. János Pál pápa, aki a hívő közösségeket arra kérte az új évezred előkészítését meghirdető Tertio Millennio Adveniente kezdetű apostoli levelében, hogy tartsák számon és ápolják a 20. században hitükért megölt keresztények emlékét. Az Egyház kortárs martirológiája nem hősök története, hanem olyan férfiaké és nőké, akik számára hitük és a rájuk bízottak iránti hűség erősebbnek bizonyult a saját életük iránti aggodalomnál. Mint hazánk legutóbbi Boldogja, a 2013. október 19-én oltárra emelt Sándor István szalézi szerzetes, vértanú példája is, aki a rábízott munkásfiatalok lelkét nem hagyta elveszni a legsötétebb pártállami időkben, ezért államellenes összeesküvés vádjával felakasztották. Mint Brenner János áldozópap, akit egy haldoklóhoz hívtak advent harmadik vasárnapját elhozó éjszakán.

kép

Brenner János hívei körében Rábakethelyen

A Vas megyei határsávban szolgáló fiatal pap nem gyanakodott, amikor a 16 éves Kóczán Tibor éjfél körül kihívta azzal, hogy a nagybátyja haldoklik Zsidán. A Rábakethely és Zsida közötti hat kilométeres távolságot a dombon át gyalogolva kívánták lerövidíteni a koromsötét éjszakában. Más talán várt volna pirkadatig… 1957. december 14-én, szombaton este János egyedül volt. Másnapi prédikációjával már elkészült. Plébánosa az egyik közeli faluba ment gyóntatni és ott maradt éjszakára. Útközben, amikor megtámadták, menekülni próbált, mert az járt a fejében, hogy a haldokló várja a szentségeket. Az erdő szélén ismételten rátámadó csoport tagjai megtaposták stóláját, levágták a nyakában függő láncot, keresztjét messzire eldobták. A rendőrség jókora késéssel ért ki, több órán keresztül semmilyen vizsgálat nem történt. A közben leesett ónos eső eltüntette a nyomokat, a helyszínen maradt idegen gombot, vért és hajszálakat nem vizsgálták meg. A közelben aznap éjjel rendőrségi bál volt. A rábakethelyi sírásó, miközben a másnapi temetésre készítette a sírhelyet, bőrkabátosok csoportját látta a templom körül a gyilkosság estéjén. Egy nővér pedig beszámolt arról, hogy röviddel a gyilkosság után legalább két férfi- és egy női cipőtől származó nyomot látott a holttest mellett.

Míg a falu szerint papjukat a párt ölette meg, a rendőrség szerelemféltést terjesztett olyannyira hatásosan, hogy még pár évvel ezelőtt is ezt a verziót hallottam egy Szombathely melletti faluban. Később rablógyilkosságnak próbálták beállítani. Brenner János megöléséért két embert is elítéltek, előbb Tóka Ferencet, majd azt a Kóczán Tibort, aki a hamis ürüggyel kicsalta az ifjú papot. Tóka elítélését a Legfelsőbb Bíróság 1960-ban megsemmisítette, s kártalanították az először halálra, aztán életfogytiglanra ítélt vádlottat. A káplánt kihívó Kóczánt csak a gyilkosság után hét évvel vették elő, és nyolc év múlva szabadult.

Brenner Jánosról évtizedekig nem volt szabad nyilvánosan beszélni, fényképét az Állami Egyházügyi Hivatal leszedette a győri papi szeminárium tablójáról. El akarták feledtetni a vértanú papot. Nem sikerült: a harmadik adventi vasárnapra elkészített prédikációja sosem hangzott el, viszont az adventi koszorún az örömvasárnapi rózsaszín gyertya évtizedekig pirosra cserélődött Vas megyében. Vértanúságának helyén, Rábakethely és Zsida határában megépült a Jó Pásztor-kápolna. Máriaújfaluban, ahol utolsó szentmiséjét mutatta be, tábla emlékezik rá. A 2000-ben épült farkasfai templomban üvegablak őrzi alakját.

kép

Brenner János temetése 1957. december 18-án Szombathelyen

1999. október 3-án a szombathelyi egyházmegye hivatalosan is megindította Brenner János boldoggá avatási eljárását. „Az Istenszeretőknek minden a javukra válik!" (Róm. 8,28) – szólt az elsőmisés jelmondata. Ugyanez volt olvasható szülővárosában, Szombathelyen a sírhelyén is, a szaléziak Szent Kvirin-temploma kriptájában. Innen vitték át végső nyughelyére, a szombathelyi püspöki székesegyházba, oda, ahol 63 évvel ezelőtt pappá szentelték. A boldoggá avatására kijelölt székesegyház előtti tér a tisztelők többezres regisztrációját követően kicsinek bizonyult, ezért a szertartást az Emlékmű-dombra helyezték át. Tizenötezer embert várnak május 1-jére…

(Képek forrása: itt)


B. Varga Judit történész-muzeológus