Darvas Iván, a kétszeres Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Nemzet Színésze 92 esztendeje, 1925. június 14-én született Bején, Darvas Szilárd néven. Később, már Budapesten változtatott nevet, amikor a prágai gyermekévek után a magyar fővárosba költözött a család, s ő az érettségit követően nem sokkal szerepet kapott a Művész Színházban Várkonyi Zoltánnál.
A németül, angolul, csehül és − orosz származású édesanyjának köszönhetően − oroszul is kiválóan beszélő Darvas Iván a Művész Színházban töltött évek után, 1949-től 1956-ig a Madách Színházban játszott. Már ismerte az ország a nevét, amikor 31 évesen bekapcsolódott a forradalomba. Ismertségében bízott akkor is, amikor 1956. október 30-án délelőtt egyszerűen bekopogott a Budapesti Országos Börtön ajtaján azzal, hogy engedjék ki az akkor már egy éve raboskodó bátyját, akit kémkedés és hazaárulás vádjával tíz évre ítélték. A börtönparancsnok a Legfőbb Ügyészséghez irányította a színészt, ahol az ügyészség forradalmi bizottságától megbízólevelet kapott a Rákosi-rendszerben elítélt politikai foglyok kiszabadítására. Ahogy Darvas visszatért a börtönbe 120−140 politikai fogoly szabadulhatott − ABC-sorrendben. Ez utóbbit a színész csak azért találta ki, hogy a bátyja mielőbb szabad levegőt szívhasson. „ ( …) azt javasoltam, ne csillag szerint induljunk el, hanem ábécésorrendben kezdjük. Gondoltam egy D betűvel kezdődő névre viszonylag gyorsan sor kerül. Elfogadták, és száznegyvenediknek kijött a bátyám. Nekem ez elég is volt, szépen elbúcsúztam tőlük és otthagytam őket. Láttam, a dolog működik, a magam részéről befejezettnek tekintettem az eseményt. A bátyám hamarosan el is utazott Magyarországról.”
Testvére hiába hívta magával, Darvas maradt, pedig ekkor már tudta jól, hogy amit tett, annak következményei lesznek. A forradalom alatt tevékeny tagja volt a Madách Színház Forradalmi Bizottságának, valamint a budapesti színházak forradalmi bizottságai által október 31-én megválasztott Színművészek Forradalmi Bizottságának is. Aztán a megtorlás következett, személyével példát akartak statuálni: ’57 májusában a lakásán tartóztatták le ellenforradalmi szervezkedés, bűnöző fegyveres kiszabadításának vádjával. Felrótták neki azt is, hogy kapcsolatot tartott a Szabad Európa Rádióval, sőt még azzal is meggyanúsították, hogy november 4-e után szándékosan akadályozta a sztrájkoló színházak működésének megkezdését.
A börtönéveket egy későbbi interjújában nem tartotta meddőnek: „Sűrű és hasznos két évnek bizonyult. (…) Azt hiszem, hogy a haza az a hely, ahol az ember hasznosan tud szenvedni. Amikor a szenvedés hasznára válik, amikor föl tud rá valamit építeni, az a haza. Ha ez bárhol másutt történt volna meg velem, nem tudtam volna levonni belőle konzekvenciát, nem tudtam volna erre ráépíteni semmit, hanem elveszítettem volna két évet. Én így nyertem két évet, méghozzá az életemben meghatározó két évet.”
1959. április 4-én szabadult. A börtönévek után nem játszhatott, négy évig segédmunkás: metróépítkezésen dolgozott egy zsaluzóbrigádban, aztán 1959−1963 között egy VII. kerületi, Damjanich utcai műanyagüzemben helyezkedett el. Visszaemlékezései szerint az eltiltás éveit sokkal rosszabbul viselte, mint a börtönéveket. „Négy évig voltam segédmunkás (…) a legrosszabb az volt, hogy nem tudtam, mikor lesz vége (…) a börtön az azért jobb, mert ott megmondják, hogy ekkor és ekkor szabadulsz, 3 évre be van csukva, 3 év múlva kiengedjük, és én marha azt gondoltam, hogyha kiengednek, majd folytatódik a normál civil élet.”
Bár megmondták neki, hogy ’56-os tettei miatt soha nem játszhat újra, azért próbálkozott, s néhány bátor mondatnak köszönhetően Aczél elvtárs végül engedélyezte, hogy 1963-ban visszatérhessen a Miskolci színházba. Egy év után a József Attila Színházba szerződhetett, 1965−1989 között pedig már a Vígszínházba játszott. 1993−1995 között ismét a Művész Színház tagja volt, 1995-től pedig a szolnoki Szigligeti Színházban lépett fel. A kétszeres Kossuth- és kétszeres Jászai-díjas színművész nevéhez több mint 100 színházi bemutató, 50 filmszerep, 40 tévéfilm kötődik. 12 nappal 82. születésnapja előtt, Budapesten halt meg.
(Forrás: Nemzeti Audiovizuális Archívum; Magyar Színházművészeti Lexikon; 1956.mti.hu; Darvas Iván: Tudtam, hogy három évig nem szabad bűnözni – interjú In: Magánbeszélgetések közügyben.)
(Kép: wikipedia)