A 21. század emberistenei nem agyszülemények.
Nem Nietzsche emberfeletti emberei, nem is az ő filozófiájából (tévesen) levezetett faj-vérvonalas übermenschek, hanem létező kortársak.
Szociológiai jellemzőjük, hogy elképzelhetetlenül gazdagok, s közben a nagyon gazdagok 99,9 százalékától is elkülönülnek.
Vagyonuk nem csupán pénzben, s javakban, de a társadalmilag ellenőrizetlen, korlátlan adatbirtoklásban is mérhető, sőt leginkább abban releváns csak igazán – elkülönülésüknek ez a fundamentuma.
Ők az adat-trilliárdosok.
Náluk összpontosul szinte minden információ, önképük szerint az emberiségről ők tudják a legtöbbet, az életünket meghatározó algoritmusokat ezért diktálhatják. Neked és nekem, s egyáltalán senkinek sincs titka előttük, mi meg kizárólag annyit tudunk róluk, amennyit nekünk, földi halandóknak megmutatnak. Pontosan annyit, amennyi számukra aktuálisan hasznos. Jottányival se többet.
Ezen az info-szakadékon a politikusok sem enyhíthetnek, lévén ők csupán az ügyintézőik. A politika ma az adat-trilliárdosok akarata, jóllehet „legitimációjuk” korántsem a nép, még kevésbé a nemzet bizalmán nyugszik. Senki sem választotta meg őket döntéshozóknak. A „tudásfölény”, amelyre hivatkoznak, csupán illetéktelen információ-többlet, ami persze cselekvési előnyt jelent a számukra. Politikusaikkal csak addig és úgy játszatják el a demokráciát, ameddig az hasznos nekik.
Mindenre kész, szolgáló hálózatok nyüzsögnek alattuk, hogy mielőbb megvalósítsák univerzális elképzeléseiket, amelyekkel szemben nincs se nemzeti, se globális apelláta.
Egyszóval emberistenek.
![d04a792ed37c362dc2d2f1b2c1da46354970f24a.jpg](/media/images/d04a792ed37c362dc2d2f1b2c1da46354970f24a.width-800.jpg)
Mindezeket Juan Antonio de Castro professzor munkájából – „No sólo es Soros: La amenaza del globalismo totalitario en tiempos del coronavirus” (Nem csak Soros van. A totalitárius globalizmus fenyegetése a koronavírus idején) – szűrheti le az ember. Feltéve persze, ha időt szakít az olvasásra, de csak szakítson. A könyv jó, oldhatja a magyar közvélemény túlságos (ámbár érthető) Soros-centrikusságát, de a kor- és kórkép festése közben egyszersmind élesebb képet rajzol a „félfilozófus” egykori hazánkfiáról, a spekulánsról és társadalom-konstruktőrről.
Castro professzor úgy véli, a Sorosok számára a pandémia olyan trambulin, amelyről még jobban elrugaszkodnak majd. S ha meggondoljuk, az első egyidejű világjárvány tényleg nem csak a gyógyszeripar „bulija”. Jócskán profitálnak belőle a társadalmi viselkedések mintázatait árgus szemekkel figyelő, mindent a manipulálhatóság szempontjából elemző hálózatok is. Hol és hogyan reagálnak a járványra, milyen spontán reakciók adódnak a kulturális háttértől függetlenül, illetve attól nagyon is függően? Meddig nyújtható el a bezártság globális „élménye”, tartós vészhelyzetben mennyire irányíthatóak az emberek? Stb.
A pandémia valóságos aranybánya, ha valaki a világ újraformálását tervezi. Márpedig az emberistenek azt tervezik.
„A világ, ahogyan 2020 első hónapjaiban ismertük, nincs többé… megrendülhetnek a világ kívánatos állapotáról eddig gondolt véleményeink és alapvető meggyőződéseink… Ami most jön majd, az a legnagyobb átrendeződés lesz a második világháború utáni tabula rasa óta.” E sorokat Klaus Schwab, a davosi Világgazdasági Fórum (WEF) egykori alapítója, a Bilderberg-csoport igazgatótanácsának tagja, vagyis az emberistenek egyik hálózati rezidense írja Covid-19: The Great Reset (A Nagy Újraindítás) című művében.
De nemcsak ő, mások is eljutottak e fölismeréshez. A Rockefeller Alapítvány még szókimondóbb: „…az emberek elfogadják, sőt kívánják azt, hogy hogy felülről irányítsák és felügyeljék az életüket, a vezetők pedig könnyebben bevezethetnek korlátozó intézkedéseket.” Értsd: a fő kérdés immár az, miként lehet elérni, hogy a „régi típusú politikai vezetők” helyett minden fontos ügyben „tudományos szakemberek” döntsenek, s mit kell ahhoz tenni, hogy demokratikus tohuvabohuk nélkül is érvényesíteni tudják akaratukat.
A „tömegtelenítés”, a bölcsek hatalmi koncentrációja nem új gondolat. Platontól kezdve többek közt H.G.Wellsen és az élcsapat-teórián át mindmáig ott „ragyog” a történelemben, az emberistenekig bezárólag. Hillary Clinton már 2016-ban, Donald Trump győzelme után „szánalmas, tanulatlan tömegnek” nevezte ellenfele szavazóit, képükbe vágva az általánosítást, hogy az egyre komplexebbé váló világban nem lenne szabad rájuk hagyni a politikusok megválasztását. Joe Biden győzelmével véleménye új lendületet kapott, a demokrácia fennen hangoztatott verbális paravánja mögött a világ „bölcsei” elindultak a progresszív diktatúra felé. Az egész világ számára kötelező az iránymutatásuk, ők mérik ki nekünk a haladás dózisait - s mindezt elsöprő agresszivitással teszik, azaz progresszorok. Vagy engedelmeskedsz nekik és idomulsz hozzájuk, vagy elnyel a történelem süllyesztője.
Útjukba csak a szuverenitás, a hagyományos identitások „maradi zárványai”, az ebből építkező felelős, közösségi és demokratikus létformák állnak, mindenekelőtt a nemzet tartozik a leküzdendő tradíciók közé. Populistának, fasisztának, „ósdi kacatnak” bélyegzik ezt a szemléletet: a tartásos konzervativizmust épp úgy, mint a nemzeti orientációjú klasszikus (bernstein-i, angolszász) szociáldemokráciát. Szeretik viszont a harmadik utas „baloldalt”, hiszen az olyan fegyverletételt produkál az emberistenek és hálózataik előtt, amelynek nyomasztó elvtelenségére az ideológiák történetében nemigen volt még példa.
S mindezt persze erkölcsösnek muszáj neveznünk, minden szókimondó, a valóságot illúziótlanul láttató fogalom mehet a Tiltott Szavak Szótárába.
„A globalista cunami és a morális relativizmus ahhoz vezetnek, hogy ne nevezzük nevén a dolgokat, és avval fenyegetnek, hogy visszavonhatatlanul a politikai korrektség identitás nélküli szolgálóivá váljunk.”, olvasható a könyvben.
De hogy mégse (vagy ne gyorsan…) váljunk ilyenné, az ellenszegülés szerény lépéseként érdemes volna szenyor Castro könyvét mielőbb lefordítatni.
Castro, Juan Antonio de: No sólo es Soros: La amenaza del globalismo totalitario en tiempos del coronavirus. Homo Legens, 2021. 320 oldal