A Munkásőrség a „klubéletre” és a bajtársiasságra nagy hangsúlyt fektetett, így jelenhetett meg 1971-ben az a kis kottafüzet is, amely a dalárdák számára a kötelező kommunista slágerek mellett néhány saját darabot is felvonultatott - például a Mákosrétes című „tréfás munkásőr dalt”. A Munkásőrség Országos Parancsnokságának Propaganda- és Sajtóosztálya könyvecskéje így fogalmaz bevezetőjében:

„Énekeljetek munkásőrök címmel adjuk ki e dalosfüzetet. Már a címnek is az a szándéka, hogy biztasson. Talán nem is kell buzdítani sokakat, hanem csak kézbe adni a kottát és leginkább a szövegeket. Hiszen a dallamok eléggé közismertek. Itt találjuk a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom legnépszerűbb dalait, néhány népi-, forradalmi dalt és a munkásőr életünkről szóló és abban született dalokat. Íme tehát a lehetőség, hogy felharsanjanak a dalok - a mi dalaink! - a munkásőrök ajkán is.  

Énekeljetek, mert a dal összekovácsol közös céljaink érdekében,  énekeljetek, mert az éneklés mozgósít és felüdít, énekeljetek, mert a forradalmi dalokkal ajkukon mentek harcba apáink is, a mi kötelességünk azokat továbbítani fiainknak, unokáinknak, énekeljetek, amikor csak erre alkalmatok kínálkozik.  Ez a kis dalosfüzet pedig legyen vidám munkásőr életünk hűséges kísérője.”

A Munkásőrség jogutód nélkül szűnt meg, feladatait a Néphadsereg vette át. A dalokra, a munkásőrök életének e hűséges kísérőire pedig már alig emlékszik valaki.

Baranyi Márton