A magyarok a nyelvi és kulturális bezártságuk okán az igazi, felvilágosult világon kívül élnek és ezért vagyunk mi olyan idegengyűlölő antiszemiták. Ezért imádjuk a miniszterelnökünket is, aki egyébként egy „nacionalista gyűlöletkeltő.” Mindezt Yehuda Lukacs „Ezért imádják a magyarok annyira a sorosozást és a nacionalista gyűlöletkeltő Orbánt” című véleménycikkéből tudhatjuk meg.
Lukacs szerint Magyarország az „egyik leginkább befelé forduló társadalom Európában,” mely táptalajként szolgál az intoleranciának. Ennek oka pedig nem más, mint az egyedülálló magyar nyelv. Ez, írja Lukacs, az ottomán, osztrák és szovjet hódításokkal tűzdelt történelmünkkel együttvéve „mély sebeket ejtett a magyar lelkületen és társadalmon.”
Az elmúlt tíz évben Magyarországnak bőven kijutott a negatív, nemzetközi sajtótudósításokból és kommentárokból. Megdöbbentő és egyenesen szokatlan, hogy a tízmilliós közép-európai országunk ilyen mértékű nemzetközi figyelmet vonz. A nehezen kivívott demokratikus szabadságjogainkat annyiszor nyilvánították már halottnak, hogy már megszámolni sem tudom.
Lukacs cikke azonban egy teljesen új szintre emeli ezeket a hangokat. Ritkán találni ennyire leereszkedő, ennyire mélyen előítéletes írást, mely egy egész nemzetet bélyegez meg idegengyűlölő antiszemitaként. Nem elég, hogy a magyarok egy része negatív érzelmeket táplál bizonyos csoportok (zsidók, muszlimok, romák) iránt, a szerző szerint a magyarok ezirányú bevésődése abból fakad, hogy a nyelvünk egy befelé forduló buborékba taszít minket a mélyen sebzett lelkületünkkel együtt. Orbán Viktor miniszterelnök természetesen csak tovább rontja a helyzetet.
Bár az egész elrugaszkodott érvelés könnyen cáfolható, néhány állítását nem hagyhatjuk szó nélkül.
Az Orbán-kormányok többet tettek az antiszemitizmus leküzdéséért és a zsidó közösség támogatásáért, mint bármely másik magyar kormány. 2001-ben meghirdettük a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapját és megalapítottuk a Holokauszt Múzeumot. A második Orbán-kormány alatt 2012-ben életbe léptetett Alaptörvény elismerte a magyarországi zsidóságot a nemzet szerves részeként. Ez idő tájt az Országgyűlés sarkalatos törvényekben szigorította a gyűlöletbeszédért és sértő szimbólumok elhelyezéséért járó büntetéseket. Az Orbán-kormány az antiszemitizmussal kapcsolatban zéró toleranciát hirdetett és betiltotta a zsidó és roma származású állampolgárokat támadó félkatonai csoportokat. Orbán Viktor volt az első miniszterelnök, aki bocsánatot kért a bűnökért, melyet Magyarország követett el, amikor képtelen volt megvédeni a magyarországi zsidóságot a holokauszt folyamán.
Az Orbán-kormány egyezségre jutott a Claims Conference-szel, illetve az Auschwitz-Birkenau Múzeummal és megkezdte törleszteni elmaradásait. Szintén az Orbán-kormány volt az, amely forrásokat biztosított zsinagógák, zsidó temetők felújítására és finanszírozta az elmúlt 80 év első új zsinagógájának megépítését. A mi kormányunk emelte meg a holokauszt túlélők nyugdíját. Budapesten élő zsidók eközben egy éppen zajló „zsidó reneszánszról” beszélnek.
Lukacs egy 2016-os, hónapokkal a migránsválság csúcspontja után lefolytatott közvélemény-kutatásra alapozva azt állítja, hogy az Orbán-kormány muszlimellenes érzelmeket szított egy tömeges migránsellenes kampánnyal. 2015-ben közel félmillió migráns léptett be Magyarország területére illegálisan, akik legnagyobb részben muszlim többségű országokból érkeztek. Orbán Viktor miniszterelnök ezt akkor inváziónak nevezte, mert annak is éreztük. Amennyiben muszlimellenes érzelmek léteznek is Magyarországon, nem szabad figyelmen kívül hagyni a migránsválság kihatását az egyébként is „mélyen sebzett” lelkületünkre és társadalmunkra.
Szegény magyarok ki vannak szolgáltatva a kormánypárti sajtónak, írja a szerző, képtelenek arra, hogy „ellenőrizzék a tudósítások pontosságát és hozzáférjenek a más nyelvekben közölt alternatív információkhoz.” A magyar sajtó igencsak pezsgő, benne a kormánnyal szemben kritikus médiumok – ideértve a legnagyobb tévécsatornát, hetilapot és online hírportált is – nagyobb népszerűségnek örvendenek, mint a kormánnyal szimpatizáló társaik. Az az elképzelés, hogy a magyarok valamiféle információs vákuumban léteznek, egyszerűen nem tükrözi a valóságot.
Magyarországon nincs „komoly elvándorlás,” amely „nagyrészt a fiatalokat érinti.” Míg a gazdasági válságot követő években számos közép- és kelet-európai ország esett az agyelszívás áldozatául és sokan költöztek Nyugatra munka és jobb fizetés reményében, ez a folyamat mára Magyarországon megfordult. 2018-ban csupán 18 150 magyar hagyta el az országot, miközben közel húszezer költözött haza. Ennek az az oka, hogy – a koronavírus-járvány hatásaitól eltekintve – több munka és növekvő fizetések várták őket itthon. Ki tudja, lehet, hogy a magyar buborékon kívül töltött időnek köszönhetően majd kevésbé idegengyűlölőként térnek vissza?
Kifejezetten furcsa, hogy Lukacs még azzal is talál problémát, hogy az Orbán-kormány állampolgárságot kínál a határon túli magyaroknak. Lefitymálja, valamiféle olcsó választási trükknek állítja be. Magyarország állampolgárságot kínál a magyar nemzetiségűeknek a lakhelyüktől függetlenül pusztán azért, mert ők is a nemzet részei. Ebbe egyébként beletartozik több ezer izraeli is, akik felvették a magyar állampolgárságot is.
Aláírom: a magyar nyelv egyedülálló, egyedülállóan szép, ráadásul egy ezeréves közép-európai, magyar történelemmel párosul. A nyelv hozzájárult ahhoz, hogy megőriztük kulturális és nemzeti identitásunkat. Ez olyasvalami, amit az Orbán-kormány nyilvánított prioritássá, a magyarországi zsidó kultúra támogatásától a magyar családok megsegítéséig. Fontos különbséget tenni idegengyűlölet és a hagyományok, illetve a kultúra iránt érzett büszkeség között. Nem fogunk bocsánatot kérni azért, mert megőrizzük és megerősítjük azt, ami a miénk – valószínűleg az az oka annak, hogy oly sok magyar szereti a miniszterelnökünket.
A cikk eredetileg az izraeli Haaretz-ben jelent meg.