A magyar főváros a 20. század derekán vívott konfliktusok gyújtópontjában helyezkedett el. A főváros 1944/45-ös megszállásai, 51 napig tartó ostroma, a front átvonulása, a heves bombázások, majd 1956 forradalma és szabadságharca, és az ötvenes éveket meghatározó hidegháborús paranoia másfél évtizedig tartó háborús állapotot jelentett. Budapest az a város, ahol majd’ minden utca volt már frontvonal és szinte minden tér döntött el csatát. A mai napig golyónyomtól heges homlokzatok, súlyos történelmi emlékek láthatatlan árnyéka és óvóhelyek hűvösének utcára áradása figyelmeztet rá, hogy a nagyváros az ellentétek átjáróháza. A város színház, ahol a kisszerű személyes drámák mellett történelmi tragédiák is lejátszódnak.  

A társadalmi harcok emlékeit és a háborús küzdelmek mementóit nemcsak a fennmaradásukban ellenérdekelt politikai rendszerek és a kialakulóban lévő metropolisz akarja eltörölni, hanem ezek természetszerűleg az elmúlás hatalmának is alá vannak vetve. Éppen ezért nem véletlenül ott maradtak fent Budapesten a világháborús fosszíliák, a forradalom és szabadságharcra emlékeztető rekvizítumok és a korai hidegháború maradványai, ahol csendesebb az utca, haloványabb a fény és kisebb a forgalom. Budapest hátsó udvaraiban itt-ott még emlékeztet a harci cselekményekre egy-egy lőrés, falfelirat vagy eligazító tábla, a házak falai makacsul hordozzák magukon a lövések tanújeleit, az óvóhelyek rejtőzködő szellőzőnyílásai mind részesei napi utcaképünknek. 

A nácik mészárlására döbbenetes erővel emlékeztetnek Oradour-sur-Glane érintetlenül hagyott romjai, Volgográdban nem építették újjá a Grudinina-malom épületét, hogy Sztálingrád védelmére emlékeztessenek vele, Riga városközpontjában szobrokat emeltek az 1989/90-es függetlenségi demonstrációk barikádjainak helyén, Varsó belvárosának számtalan házfalán emléktábla hirdeti az 1944-es felkelés elesett hőseinek nevét, Belgrádban pedig még mindig üszkös, benőtt házmaradványok utalnak rá, hogy 1999-ben bombázták a szerb fővárost. Az élő emlékezet efféle megoldásai helyett Budapesten lépten-nyomon itt vannak körülöttünk a világháború ómenjei és a forradalom kopottas, gyakran fel sem ismert jelei. Nemcsak az építkezések során föld alól előkerülő százkilós légibombák – forgalmat bénító – hatástalanítása figyelmeztet a hatvan–hetven évvel ezelőtti harcokra, hanem kézzelfogható, jártunkban-keltünkben nap mint nap látott tereptárgyak is.

Gyűjtsük össze azokat a budapesti épületeket és objektumokat, nyomokat és jeleket, amelyek itt maradtak a háborúból és a forradalomból s létükkel ma is az ostromra, bombázásra, szabadságharcra vagy a hidegháborús készülődésre emlékeztetnek! 

Ha ilyet látsz, készíts fényképet és küldd el nekünk a haborusbp@terrorhaza.hu címre, névvel és helyszínnel, esetleg leírással, történettel együtt. Mi jöhet szóba? 

• 1944/45-ös háborús romok (!) és roncsok (!!)
• a világháborús ostrom és a bombázás utcai mementói (falsérülések, feliratok, táblák)
• az 1956-os forradalom és szabadságharc köztéri nyomai (például golyónyomok)
• az 1950-es évek hidegháborús készülődésének jól látható maradványai (bunkerek, légópincék, lőtornyok, óvóhelyek) 

Az 1944 és 1960 közé eső harcok emlékeinek – Budapest közigazgatási határain belüli – városi régészetére, hadszíntérkutatására hívunk fel!