A CIA elfogta a koreai titkosszolgálat vezetőjének jelentését a koreai háború idején. Az amerikaiak megdöbbenéssel olvasták a szerző elégedett sorait, melyekben a kommunista indoktrináció sikereiről számol be a fogságba esett amerikai katonák körében. A jelentés kiemeli: meglepő, hogy az amerikai foglyok – ideértve az egyetemistákat is! – milyen keveset tudnak saját kultúrájukról, hazájuk politikai berendezkedéséről, de legfőképp a mögötte meghúzódó filozófiáról. Az amerikai elhárítás vizsgálatai később megerősítették a koreai feljegyzésben foglaltakat, ezért úgy döntöttek: lépni kell!

Russell Kirk (Fotó: Wikipedia)

E háborús történet a közvetlen kiváltó oka annak, hogy Russell Kirk, a fiatal filozófus titán felkérést kapott egy ismeretterjesztő könyv írására. Arra kérték: közérthető nyelven magyarázza el a hétköznapi olvasóknak – mindenekelőtt a katonáknak –, hogy pontosan mi a tétje annak a nagy küzdelemnek, mely a szabad világ és a kommunizmus között zajlik. Miben áll a nyugati civilizáció, a keresztény kultúra jelentősége; mi tette naggyá az Egyesült Államokat. A mű The American Cause címmel 1957-re elkészült, és sok ezer példányt felvásárolt belőle az amerikai hadsereg. Russell Kirk számára azonban a munka nem ért véget. Az egyszeri feladatból misszió lett: egész életét a nyugati értékrend védelmének szentelte. A grandiózus életmű záró opusza az a rövid kultúrafilozófiai értekezés, melyet most már magyar nyelven is a kezében tarthat az olvasó: az Amerika brit kultúrája. A könyv 1993-ban jelent meg először angolul – magyar nyelven pedig Pásztor Péter fordításában idén, 2020-ban. Ebből az alkalomból szeretném bemutatni a XX. század egyik legfontosabb gondolkodóját.  

Russell Kirk 1918-ban született Michigan államban, protestáns családba. Skóciai tanulmányútja során misztikus élményben volt része, és ennek hatására katolizált. Doktori disszertációja az 1953-ban megjelent Conservative Mind című írása, mely Hayek, Weaver és Nisbet könyvei mellett az amerikai konzervatív reneszánsz egyik nyitódarabja¹. Kirk számos egyetemen megfordult életében, de nem a katedra volt a fő terepe. Mindenekelőtt írni szeretett: ontotta magából a rövidebb és hosszabb esszéket, könyvrecenziókat és a monográfiákat; valamint részt vett több fontos, konzervatív folyóirat megalapításában is (National Review, 1955, Modern Age, 1957). Eszmetörténeti befolyása felbecsülhetetlen.

Politikai tanácsadóként is letette a névjegyét: ő volt Barry Goldwater egyik szövegírója (a kudarccal végződő 1964-es kampány idején már nem), de baráti viszony fűzte Richard Nixon-hoz is. Az elnök még halálos ágyán is T. S. Eliot: A kultúra meghatározása című könyvét olvasgatta, melyet Kirk adott a kezébe. 

Russell Kirknek azonban elsősorban történelemfilozófiai és kultúraelméleti munkássága az időtálló. Megtette azt, amire más nem volt képes: történelmet adott az Egyesült Államoknak. Bebizonyította: Amerika az Öreg kontinens testvére: az amerikai és az európai civilizáció a keresztény kultúra két ága, és minden lényeges szempontból összetartoznak. Kirknek meggyőződése volt: miként a római birodalom a hellenizmus átörökítőjeként az ókor nagy egységbe foglalója, úgy az Egyesült Államok a nyugati civilizáció jelenkori kiteljesítője. Történelmi sikerének kulcsa az a rend, melynek pillérei: a görög bölcselet; a római birodalmi tudat; a keresztény vallás; valamint az angolszász művelődés és jogrend. E pillérekre épül az amerikai kultúra, mely minden más országnál hatékonyabban egyezteti össze a szabadság és a rend egymásnak feszülő igényeit. Az USA ekként a bomlásnak indult hagyományos világrend utolsó és igen hatékony védelmezője.

A konzervativizmus feladata voltaképpen nem más, mint a nyugati kultúra oltalmazása. Egyesült államokbéli változata mindannak megőrzésére jött létre, amit az amerikaiak elődeiktől örököltek, és ami egyedülállóan sikeressé tette ezt a hatalmas országot a XX. században. E gazdag szellemi hagyományból fejlődött ki a hatvanas évektől kezdve a neokonzervatív mozgalom is, mely meghatározó befolyást gyakorolt az amerikai külpolitikára. A neokonzervativizmus a hagyományos, erősen délies karakterű és magas filozófiai tartalmú konzervativizmushoz képest egy gyakorlatiasabb, pragmatikusabb jelenség. Pillanathoz kötöttebb, és szellemileg kevésbé igényes. Szükségszerű volt, hogy szembe kerüljön a termőtestével, amely idővel megkapta a paleo-előtagot. E széttagoltság azonban a nyolcvanas években még relatíve békés egymás mellett élés formájában állt fenn: az amerikai konzervatívok különböző irányzatai  egyetértésben támogatták a republikánus politikát, Ronald Reagan elnökségét. E szövetség hozzájárult ahhoz, hogy az USA túllépjen a hetvenes évek külpolitikai, háborús kudarcain; az olajárrobbanás okozta gazdasági válságon; és önbizalmát visszaszerezve megnyerje a fegyverkezési versenyt, térdre kényszerítse a Szovjetuniót.

A történelem a hidegháború után azonban nem ért véget. A Nyugat túlélte ugyan a Gonosz Birodalmát, ám az új fellegek már egy ideje gyülekeztek. Russell Kirk már a nyolcvanas években beazonosította az új konfliktusforrásokat. Sosem bocsátkozott jóslatokba, de az Amerika brit kultúrája című könyv utolsó lapjain megengedett magának óvatos előrejelzéseket. Ezek a 2010-es évek fejleményeinek tükrében rendre igaznak bizonyultak: a nyugati világrend nehezen néven nevezhető új ellenségi belülről bomlasztanak. Olyan ideológusok intéznek majd támadást a normalitás ellen, akik különböző, állítólagosan elnyomott kisebbségek nevében lépnek majd fel. Leértékelik a hagyományos művelődést és helyette a multikulturalizmust hirdetik. Szétzilálják a hagyományos értékrendet és a nyugati világot egyben tartó normarendszert. Kirk felhívja a figyelmet: ezek az erők már teret nyertek az oktatási rendszeren belül. Átírják az iskolai és az egyetemi tananyagot, átformálják tudatunkat. A cél: a múltat végképp eltörölni és egy új világrendet építeni. Ezen ideológusok politikájának fő eszköze a különböző kisebbségek hergelése a többségi társadalom ellen. Filantrópként lépnek színre, érdekképviseletet és jótékonyságot színlelnek, de valódi céljuk a politikai befolyásszerzés.

Ma már látjuk, mennyire igaza volt a Russell Kirknek. Létrejött a hatalom, melynek még mindig nem sikerült valódi, igazán kifejező nevet adnunk: gerincét a posztmodern újbaloldal növendékei alkotják és magukat liberálisnak nevező erőkkel egészülnek ki.

Az új ellenség azonban már nem kötődik a hagyományos baloldalhoz, mert a szolidaritás nem jelent számukra semmit: lemondtak a munkásság érdekeinek képviseletéről, a szegénységben élők problémáikra is csak szelektíven érzékenyek: annyiban foglalkoznak velük, amennyiben az narratívájukba illeszthető.

Liberálisként is meghatározzák magukat, ami pedig végképp félrevezető, mert tevékenységük kifejezetten a szabadság felszámolására irányul. A politikai korrektség nyelvezetével akadályozzák a gondolatok szabad kifejezését a politika világában és ellehetetlenítik a szabad gondolkodást az egyetemeken is (vö. diversity officer, safe place, trigger warning intézményei).  Új ellenségük a keresztény, heteroszexuális, fehér férfi, akit minden létező eszközzel ki akarnak szorítani a társadalomból. Őket nem illeti meg semmilyen szolidaritás. Fütyülnek a szubszidiaritás elvére is: az éghajlatváltozásra hivatkozva világméretű szabályzást sürgetnek, az európai nemzeteket pedig egy nagy olvasztótégelyben akarják szürke masszává gyúrni. Ez tehát az új ellenség, mely nemcsak a politikai pártok között van jelen, hanem beette magát a brüsszeli bürokráciába és megkaparintotta szinte a teljes felsőoktatást, az Egyesült Államokban éppen úgy, mint Európában. A jövő jobb- és baloldala ezen szempontok alapján fog majd ketté válni. Ha fel akarunk készülni a küzdelemre, forgassuk olyan gondolkodók műveit, mint Russell Kirk!

Jegyzet:

¹ Friedrich A. Hayek: The Road to Serfdom, 1944; Richard Weaver: Ideas Have Consequences, 1948; Robert Nisbet: The Quest for Community, 1953.

Irodalom:

Békés Márton: Amerikai neokonzervativizmus. Egy kisiklott ellenforradalom. Budapest, Századvég, 2008.

Egedy Gergely: Konzervatív gondolkodás és politika az Egyesült Államokban. Budapest, Századvég, 2014.

Russell Kirk: Amerika brit kultúrája. Budapest, MMA, 2020. (Fordította: Pásztor Péter)

Schmidt Mária (szerk.): Egy vidéki srác a gonosz birodalma ellen. Budapest, XX. Század Intézet, 2011.

Schmidt Mária: Politikailag inkorrekt. Esszék diktatúráról és demokráciáról. Budapest, XX. Század Intézet, 2010.

Pogrányi Lovas Miklós: Konzervatív reneszánsz az Egyesült Államokban. Budapest, Századvég, 2016.