Az 1980-as évek végére a magyar gazdaság és pénzügy csődközeli helyzetbe jutott. A csődöt a szocialista tervutasításos irányítási módszer mellett a következőkkel magyarázták eddig: azzal, hogy a fogyasztást külföldi hitelekből finanszírozták; hogy az elhibázott beruházások (pl. Eocén-program) feneketlen zsákként nyelték a pénzt; a Nemzeti Bank hanyag és hűtlen kezelést egyaránt felvető árfolyam-politikájával; illetve újabban, hogy a külkereskedelem révén nagy összeg áramlott ki az országból. Míg az „impexek” esetében számszerűen nem igazolható az állítás, a központi bank szerepével kevés tanulmány foglalkozott, pedig az akkori vezetők tevékenységére nézve az irattárakban feltehetően terhelő adatok fekszenek el. [1] Fentiek mellett van még egy oka az 1980-as évek csődjének, mégpedig a megyei párt-, tanácsi és téesz-vezetők egy részének bűnös pazarlása és közönséges bűncselekmény sorozata, amelynek során népgazdaságilag is mérhető összegek tűntek el. Ilyen kártétel történt Heves megyében is.

Fekete Győr Endre, a heves megyei tanácselnök 1978-ban nagy elméleti cikket közölt „Az állampolgárok részvétele a közügyekben” címmel. Ebben a korszak bikkfanyelvén írott hosszas „termelési riport” mellett a következőket is írta: „Arra van szükség, hogy a tömegek cselekvő részvétele az élet minél szélesebb területére kiterjedjen. Többek között arra kell törekednünk, hogy a szocialista demokrácia szélesítésének keretében növekedjék az állampolgárok tájékozottsága az országos és a helyi ügyekben egyaránt. Minél több lakosnak legyen véleménye és javaslata a tennivalókról és lehetősége arra, hogy bekapcsolódhasson az ügyek intézésébe, a gyakorlati munkába. […] Megyénk tapasztalatai is azt igazolják, hogy az állampolgárok részvétele a közügyekben évről évre fokozódik, érvényesüléséhez az országoshoz hasonlóan a jó politikai légkör, a kiegyensúlyozott társadalmi és gazdasági fejlődés távlatokban is biztos alapot nyújt.” [2] Három év múlva Fekete Győrnek távoznia kellett nemcsak a posztjáról, de a megyéből is, egy szervezetten végrehajtott bűncselekmény sorozat miatt.

Az 1950-ben alapított Heves Megyei Tanács Építőipari Vállalat (TANÉP) idővel a megye, sőt, a szomszédos területek gazdasági szereplőjévé nőtte ki magát. Az 1980-as években 1 milliárdos termelési értéket képviselt és mintegy 2700 embert foglalkoztatott. [3] A vállalat közreműködésével jelentős beruházások történtek Heves megyében, valamint a megyén kívül, szabadalmi- és exporttevékenységet is folytatott. Az alapvetően sikeresen működő szervezet berkein belül 1975-től egyre több gyanús, gazdaságilag indokolatlan ügylet történt. Az építőipari vállalatnál tapasztalható rossz pénzügyi helyzet és a romló belső morál számos pletykára adott okot, ami erősen megtépázta a TANÉP tekintélyét. Néhányan már az 1981-es botrány kirobbanása előtt is próbáltak a korrupciós ügyek végére járni. Sikertelenségüket alapvetően a haszonélvezők és kapcsolataik okozták, hiszen ők komoly gazdasági befolyással és a kommunista pártban politikai hatalommal bírtak.

1980 őszén több közérdekű bejelentést követően és a TANÉP elégtelen pénzügyi viszonyaival együtt jelentkező pártérdeknek, valamint egyes magasabb vállalati beosztásban dolgozó személyek kitartásának következtében sor került egy Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium (ÉVM) által végzett vizsgálatra. Látva a súlyos visszaéléseket az ügy felgöngyölítésére az ÉVM és a pártszervezetek mellett a Heves Megyei Főügyészség utasítására a rendőrhatóság is nyomozást indított. Előbb 1980. december 1-én lecserélték az 1970 óta igazgatói pozíciót birtokló Varga Lajost, majd december 2-án Kovács Gábor termelési főmérnökkel, Lukács László mélyépítési főmérnökkel, Prohászka Rajmund anyaggazdálkodási osztályvezetővel, valamint Mohai Lajos műszaki osztályvezetővel szemben fegyelmi eljárást indítottak és felfüggesztették őket a munkakörükből. A vezetők korábbi tevékenysége kapcsán ugyanis fennállt a munkaköri kötelezettség vétkes megszegésének, továbbá jogtalan előnyszerzés és a társadalmi tulajdonban okozott kár alapos gyanúja. Az érintetteket a rendőrhatóságok 1980. december 6-án, illetve 23-án őrizetbe vette. [4] 1981 első felében többüket a pártból is kizártak. [5] Tesléry László megbízott igazgató végül összesen 13 vállalati alkalmazott ellen indított fegyelmi eljárást. [6]

Kérdés, hogy a vezetőség bizonyos tagjai mellett kik és milyen módszerrel károsították meg a Heves Megyei Tanácsépítő Vállalatot, továbbá a beavatottak miképpen szerezhettek jogtalan előnyöket? A belső vizsgálat során kiderült, hogy az amúgy pártállami szempontból „elismerésre méltó” munkát végző TANÉP gazdasági helyzete a nem megalapozott és nagyvonalú döntéseknek köszönhetően az ellenőrzést megelőző 3 évben fokozott romlásnak indult. „Sajnos a gazdasági helyzet romlása mellett – szintén különösen az utóbbi 3 évben – a vállalat vezetői körében eluralkodott az egyéni érdek hajhászása, a gyors gazdagodási vágy, ami nemcsak vágy maradt, hanem valóság.” [7] A vizsgálat számos jogtalanságot tárt fel. A Minisztertanács 1975-től 5 éven keresztül összesen 617 millió forintot utalt ki Heves megyének Eger pincetömedékelésre. Az összeg 50%-a a kivitelező vállalatok bevételét képezte. A TANÉP így 194 millió forint árbevételt ért el. A pincetömedékelés szabadalmazott eljárás alapján folyt, amiért a „feltalálók”, köztük Varga Lajos igazgató, Lukács László osztályvezető és mások több mint 3 millió forint szabadalmi díjat vettek fel. A megyei tanács által biztosított 80 millió forint támogatás felhasználása is aggályos volt. Kétségtelen, hogy a vállalat 5 év alatt jelentősen növelte a kapacitását, de az egyáltalán nem a megyei érdeket szolgálta. A kapacitásbővítésből adódó erőforrásokat ugyanis a megyén kívül kerültek felhasználásra a belső beruházások pedig ezáltal késtek, elmaradtak. A vezetők ebben az esetben is jól jártak. A támogatási összeg egy része az általuk szabadalmaztatott termékek gyártását alapozták meg. Haszna végül egyedül a szabadalmak tulajdonosainak lett, hiszen az így előállított termék még 1981-ben is a raktárkészletet bővítették, mindezzel 1,7 millió forint kárt okozva. A TANÉP igazgatója és vezető munkatársai, valamint más személyek 1975 végén megalapították az Eötvös Lóránd Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezetet. A szövetkezet elnöke Varga volt, a fontosabb tisztségeket pedig az igazgató közvetlen kollégái kapták. Egerben összesen 16 lakás kivitelezését végezte el.

Az Eötvös 1977-ig a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet egy brigádjával (három kőművessel és négy segédmunkással) végezte a munkákat, ezt követően döntöttek arról Vargáék, hogy „kismunkaként”, szerződés nélkül folytatják a beruházásokat. [8] A kivitelezésből a vállalatnak 3 millió forint hátránya származott. [9] Varga és társai tudniillik a lakásszövetkezetnek benyújtott vállalati számlák összegét jogtalanul csökkentették, egyes munkákat részben vagy egyáltalán nem számláztak le, a TANÉP gépeit és egyéb eszközeit illetéktelenül használták és jogtalanul vettek igénybe egyéb kedvezményeket, valamint vállalati támogatásokat is. [10] További problémát jelentett, hogy a vezetők – ismerősöknek, belsős munkatársak – indokolatlan, akár 70%-os kedvezményeket biztosítottak a tanács építő által gyártott műanyag nyílászárók árából is, ebből összesen 630 ezer forint népgazdasági kár keletkezett. Ez azonban nem minden, más ügyekben, például a Gárdonyi Géza Vadásztársaság [11] által megrendelt káli vadászház építése közel 530 ezer forint kárt generált, de hiányzott a raktárkészletből 5 ezer mázsa cement is. [12] A vadászházhoz hasonló kivitelezések történtek a vállalat műszaki fejlesztési alapjának rovására ingyen, vagy csekély összegért, a haszonélvezők pedig magánszemélyek voltak. [13]

1981-ben az előzetes vizsgálatok és az akkori ismeretek szerint a vezetőség mindent összegezve 12-13 millió forint hátrányt okozott a Heves Megyei Tanácsépítő Vállalatnak. [14] A Heves Megyei Rendőr-főkapitányság által végzett nyomozást követően a Heves Megyei Főügyészség végül Varga Lajos és nyolc társa ellen nyújtott be vádiratot az Egri Megyei Bírósághoz. Az ügyészség szerint a sorozatos hűtlen kezelés hozzávetőlegesen 6 millió forinttal károsította meg a társadalmi tulajdont. [15]

A vizsgált 1975-től 1981-ig tartó időszakban a vállalat igazgatója évente legkevesebb 6, legtöbb 9-10 alkalommal számolt be a szervezet tevékenységéről a párttestület előtt. Kifejezetten belső gazdálkodást érintő előterjesztések átlagosan 16-20 alkalommal szerepeltek az üzemi pártbizottság és végrehajtó bizottság napirendjei között. [16] A feltétezhetően erősen manipulált tartalmú beszámolók és tájékoztatók, valamint az üzemi pártszervezet érdektelenségének ellenére a gazdasági hiány egyre nyilvánvalóbbá tette Varga Lajos és a vezetés szavahihetőségének megkérdőjelezhetőségét. Varga és a bizalmasai közé tartozó osztályvezetők azonban nagy hatalommal bírtak. Az eseti kapuellenőrzések ellenére saját és a korrupciós ügyekben érintett ismerőseik védelmében a bizonyító erejű iratokat kivitték a vállalat területéről, majd megsemmisítették azokat. [17]

Varga és más haszonélvezők ügyleteit nem csak az üzemben dolgozó „szűkebb körnek”, hanem érintettségük okán a megyei pártelit egyes személyiségeinek is érdekében állt titokban tartania, és ha kellett eltussolnia. Varga és társai kiválóan beágyazott pártkapcsolatokkal rendelkeztek. Nem elhanyagolható tény, hogy az igazgató tagja volt a megyei pártbizottságnak, a megyei tanácsnak és a megyei Népi Ellenőrző Bizottságnak is, utóbbi esetében társadalmi elnökhelyettesi tisztséget töltött be. [18] Jó vezetői és szervezői készségein túl saját tekintélyét alkalmazottak, vagy az üzemi pártmegbízottak előtt a megyei tanácsban és pártbizottságban kialakított kapcsolatai révén is próbálta növelni. „Sokszor alkalmazta azt a módszert ha nála volt a párttitkár vagy a szakszervezeti bizottság titkára, hogy jelenlétükben felhívta telefonon Barta Alajos [megyei pb gazdaságpolitikai titkár] vagy Fekete Győr Endre [megyei vb-elnök] elvtársakat mint egy fitogtatva kapcsolatait. Mindezek nem voltak hatástalanok a jelenlévőkre. A megyei tanáccsal csak Varga Lajos tartotta a kapcsolatot, kimondottan a megyei tanács elnökével” [19]

A gazdasági anomáliák ellenére kiutalt eleve indokolatlan és ráadásul nagyvonalú kedvezmények, a munkatársak körében is egyre feltűnőbb jogosulatlan pénzügyi előnyök hátterére a közérdekű bejelentéseken túl felsőbb beosztású vállalati alkalmazottak is fényt akartak deríteni. Megkapó, hogy hiábavaló módon kérte Rudinszky József gazdasági igazgatóhelyettes a lakásépítő szövetkezet körüli pénzügyi szabálytalanságok tisztázására, továbbá az építkezések leállítására Barta Alajost, vagy Szalay János megyei vb-elnökhelyettest. Szalay ráadásul már 1978-ban kijelentette Rudinszky előtt, hogy Varga „kitűnő igazgató, a szocialista igazgató egyszemélyi megtestesítője” és felszólította a vele történő békés együttélésre. Közvetlen felelősség terhelte Pálinkás Józsefet a megyei tanács Építési-, Közlekedési és Vízügyi Osztályának osztályvezetőjét is. Az általa vezetett osztály, mint szakigazgatási szerv ellenőrizte a Heves Megyei Tanács Építőipari Vállalat működését. Pálinkásnak tehát ismernie kellett a TANÉP nehéz gazdasági helyzetét, de „belenyugodott” az egyes döntésekbe és elviselte, hogy Varga Lajos őt megkerülve közvetlenül a megyei tanács vezetőivel intézte az ügyeket. Nem meglepő, hogy a pártvizsgálat szerint Pálinkás felsőbb közreműködéssel, de állítólag nem a saját kérésére kapott kizárólag vállalati dolgozóknak járó több ezer forintos kedvezményt háza építéséhez, amelyet az általa – elvileg – ismert nehéz gazdasági körülmények ellenére mégis elfogadott. [20] Szintén vétkes volt Dr. Varga József vb-elnökhelyettes, aki egyébként a TANÉP szakigazgatását biztosító osztály felügyeletét is ellátta. 1979-ben az ő segítségével hagytak „figyelmen kívül” 68 millió forint alaphiányt, így a TANÉP „kiváló” minősítést kaphatott. Ugyancsak Varga vb-elnökhelyettes volt az, aki az akadékoskodó Rudiszkynak az ügyek elsimítása érdekében máshol kínált igazgatói pozíciót. Csakhogy a gazdasági igazgatóhelyettes az ajánlatot kizárólag abban az esetben volt hajlandó elfogadni, ha előbb a „vállalatnál rendet tesznek”. [21]

Sokatmondó, hogy Fekete Győrrel az építőipari vállalat vezetőségéből egyedül Varga Lajos tarthatta vele a kapcsolatot, sőt az igazgató előszeretettel kérkedett a hatalmában esetleg kételkedők előtt a Fekete Győrhöz fűződő bizalmas viszonyával. A pártvizsgálat egyértelműen megállapította a vb-elnök felelősségét a mulasztások elkövetésében, az ellenőrzések elmaradásában, illetve az intézkedések hatástalanságában. [22] A közérdekű bejelentések elsüllyesztésében is érzékelhető a tanácselnök közreműködése. Varga Lajos ugyanis a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság társadalmi alelnöke volt, a megyei tanács ezt kihasználva úgy intézkedett, hogy a Heves Megyei Tanács Építőipari Vállalat vonatkozásában beérkezett panaszok végül az igazgatóhoz kerültek. Vargának így nem volt más dolga, mint cáfolnia a bejelentések tartalmát, érdemi vizsgálatokra ennél fogva nem kerülhetett sor. [23] Vasas Joachim egri párttitkár az üzemi pártbizottságon tartott 1981. április 1-i helyzetértékelésében szintén a megyei tanácsot vádolta amiért védelmébe vette és támogatta a korrupt vállalati vezetőket. „Külső segítséggel /megyei tanács/ olyan légkört teremtődött, amely mindig az apróbb hiányosságoktól eltekintve csupa „rózsaszínűre” festették a vállalat helyzetét, sorsát, jövőjét. A párttestület előtt nem volt ismeretes, hogy milyen pénzügyi „áthidaló” megoldások zajlottak le felügyeleti segédlettel.” [24] Fekete Győr Endre az egyre kellemetlenebb üzemi konfliktusok elsimítására is vállalkozott. 1980. június 9-én személyesen jelent meg több órás látogatásra a Heves Megyei Tanács Építőipari Vállalatnál, hogy magas funkcióját kihasználva végül sikertelenül próbálja rendezni Varga és Rudinkszy rossz viszonyát. [25]

Az sem a véletlennek köszönhető, hogy az Eötvös Lakásépítő Szövetkezet a kivitelezési munkákkal 1976. márciusától 1977-ig kapacitás lekötési szerződéssel a verpeléti Dózsa termelőszövetkezet egyik brigádját bízta meg. [26] A Dózsa tsz. elnöke ugyanis 1962. március 1-től 1969. január 1-ig Fekete Győr Endre volt, aki a Termelőszövetkezet Országos Tanácsának elnökségében is rendelkezett tagsággal. [27] Fekete Győr már megyei tanácselnökként egy interjúban így nyilatkozott: „1962 elején megválasztottak a verpeléti Dózsa Tsz elnökének. Nehéz község Verpelét, ott van rám szükség — mondták akkor a megye vezetői. Nem mondhatnám, hogy nagy lelkesedéssel fogadtak volna a községben […] Mindig benne voltam a sodrásban. Negyvenhétéves vagyok. Az én generációm akkor kezdett eszmélni, amikor arról harsogott az ország, hogy holnapra megingatjuk a világot. Húszéves koromban párttag lettem [A megyei tanács elnökeként] ezen a poszton nem érzem közvetlenül az alkotás jóízét. Legalábbis nem úgy, mint a téeszben. Itt is vannak sikerélményeim, például ha felépül egy lakótelep […] Mégis mikor vagyok dühös és kedvetlen? Amikor nemtörődömséggel, közömböséggel találkozom, amikor — érzésem szerint — a bürokrácia útvesztőiben elveszik az ember; amikor a törvény betűje, az ügyirat mögött nem mindig látom az embert. […] A köz szolgálata olyan tevékenység, ahol sohasem lehet elégedett az ember. Hiszen az igények mindig egy lépéssel megelőzik a lehetőségeket.” [28] Fekete Győrék a községben vályogházba kerültek (bár budapesti lakásukat nem kellett feladni), nem volt vezetékes víz, szórakozást csak a tévé jelentett. Vajon önmagára is gondolt-e, amikor az „igényekről” és a „lehetőségekről” beszélt?

További kérdés, hogy vajon tényleg „nehéz község” volt Verpelét? Netán büntetésnek számított volna a vidékre kihelyezés egy olyan bortermelő községbe, ahol korábban nagy beruházással még borpalackozó üzemet is létesítettek? Az MSZMP Egri Városi Bizottságának 1961. január 8-i ülésén a verpeléti Dózsa téeszt még mintaként említették: „a tapasztalat azt mutatja, hogy a parasztság már az első évben megtalálta ezekben a községekben a számításait, pedig a termés átlagok nem is voltak olyan jók, mint az előző években. […] A verpeléti Dózsa tsz-ben pl. a mostani zárszámadáson előreláthatólag 40-41 Ft-ot osztanak egy munkaegységre.” [29] Egy bő évvel később tehát Fekete Győr odakerülésének időszakában viszont már a „gyenge termelőszövetkezetek” listáján szerepel a Dózsa, a Megyei Végrehajtó Bizottság határozata szerint. A „megerősítésben patronálni, segíteni” feladatra a MESZÖV-öt (vagyis a megyei szövetkezetek szövetségét) és annak vezetőjét, Bartolák Mihályt jelölték ki. [30] Úgy tűnik, ezután néhány éven belül csoda történt, hiszen egy kommunistabarát amerikai magyar újságban (!) pr-cikk hirdette a Dózsa TSZ sikerét: „A tsz kitűnő szőlőt termel, sikeresen dolgozik, a bérek magasabbak, mint másutt.” [31] Annyi bizonyos, hogy Fekete Győrnek volt a szőlőtermelésben szakmai háttere, hiszen korábban a SZÖLFA (Szőlőoltvány és Facsemeteforgalmi Vállalat) egyik vezetője volt hosszú ideig, továbbá pártvonalon is ki tudta járni az érdekeit.

A szőlő- és bortermelés mellett azonban Fekete Győr már a mellékes üzletágak kiépítésén gondolkozott. Ismét néhány év múlva folyamatosan lobbizott, hogy az építőiparban is megvethesse a lábát. Egy Hazafias Népfront szakmai kongresszuson is felszólalt. „Fekete Győr Endre rámutatott néhány olyan jelenségre is, amelyek ma még gátolják a kiegészítő tevékenységek gyorsabb ütemű fejlődését.” [32] Rövidesen cikket is írt a témában. Ebben kifejtette: „saját területükön fakitermeléssel, tőzeg- és építőanyag kitermeléssel stb. is foglalkozhatnak. Szolgáltató tevékenységük során a termelőszövetkezetek elvégezhetnek minden olyan munkát, amire megfelelő felkészültséggel, kapacitással rendelkeznek, és amire az üzemben, vagy a lakosság köréből igény jelentkezik.” [33] Mint később kiderült, igény nem annyira a lakosság, mint a bűnös összefonódásban levő pártvezetők részéről jelentkezett. Megint egy kis idő elteltével, tanácselnöki tevékenységének tetőfokán Fekete-Győr már odáig merészkedett, hogy építőipari kongresszust is szervezett! „A Heves Megyei Csoport a Heves Megyei Beruházási Vállalat, a Heves Megyei AÉV, a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat és az ÉTK Miskolci Információs Irodája közreműködésével, június 12-14. között, háromnapos, országos konferenciát rendezett Egerben a Technika Házában, az alagút-zsaluzatos technológia témakörben. A konferencián 164 hazai szakember vett részt. A konferenciát Fekete Győr Endre, Heves megye tanácsának elnöke nyitotta meg.” – olvasható a beszámolóban. [34]

A régi kapcsolatait, befolyását és egyéni érdekeltségét figyelembe véve biztosra vehetjük, hogy az ő segítségével szervezték a munkaerőt Verpelétről a lakásépítő szövetkezetnek.

Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a vb-elnök Pálinkásnak személyesen engedélyezte a tanácsépítő vállalattól származó kedvezményeket. Utólagos magyarázkodásnak tűnik a Népújság 1981. október 14-i cikke, amelyben arról írtak, hogy Varga Lajos és Pálinkás István félrevezették az engedélyt kiadó vb-elnököt. A vizsgálatok azonban pont az ellenkezőjét állapították meg: Varga és Fekete Győr Endre hagyták ki a Pálinkást a vállalat kényesebb ügyeiből. A jogosulatlan előnyökből természetesen Fekete Győr Endre sem maradt ki. A visszaélésekkel terhelt időszakban 50% kedvezménnyel jutott a saját részre vásárolt építőanyagokhoz és szolgáltatásokhoz, de a TANÉP kivitelezésében épült az az ötcsaládos lakóépület is, amelyben a vb-elnök lakott. [35] A KEB vizsgálat egyértelműen rámutatott, hogy „Varga Lajostól ő és családtagjai jogtalan kedvezményt fogadtak el, ezzel lekötelezetté vált”. Így kerülhetett Fekete Győr nyaralójába új és olcsó nyílászáró, de a szauna elektromos beszerelése is ár alatt történt, a vb-elnök felesége pedig a vállalattól indokolatlanul magas munkabért kapott. [36] Jegyezzük meg: ebben az időszakban nemhogy lakóházakban, de még a szállodákban sem igen volt szauna.

Varga Lajos igazgató kapcsolatrendszerének és az érdekszövetségnek köszönhetően 1980-at megelőzően „sikerrel tisztázta magát” a Népi Ellenőrző Bizottság, de a BM Heves Megyei Rendőr-főkapitányság Társadalomi Tulajdonvédelmi Osztály nyomozója előtt is. A vállalat gazdasági igazgatóhelyettesének kezdeményezésére történt 1979-es Pénzügyminisztérium által feltárt hiányosságok megszüntetésére sem tettek intézkedést.

A helyzet feltárásának igénye és a hatóságok bevonása a közhangulat romlásával és az elkendőzhetetlenül rossz, csődközeli gazdasági helyzettel jelentkezett. A Nimród című vadászati lapban például a kommunista klubélet egyik szép jelenete olvasható 1980 nyár közepéről: „A küldött közgyűlés elnöke 14 küldöttnek adott szót a tisztségviselők választását megelőzően. A hozzászólásokban a vadgazdálkodást érintő kérdések mellett sok szó esett az egyesületi élet tisztaságáról, a pletykákról, a terjedő mendemondákról, az intrikákról. Fekete Győr Endre, a Heves megyei Tanács elnöke, Vallus Pál, a MAVOSZ elnöke, Barta Alajos, a megyei pártbizottság titkára is ez utóbbi témával foglalkozott hozzászólásában.” [37]

Rudinszky József 1980. szeptemberében közölte az üzemi pártbizottsággal, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság segítségét fogja kérni, ezek után közös elhatározásra kérelmezték az ÉVM vizsgálatot. [38] A rendőrhatóság által végzett nyomozást és az ügyészi vádiratot követően Varga Lajos és 8 társának ügyét a Miskolci Megyei Bíróság tárgyalta. A Legfelsőbb Bíróság a bűnperben 1982. december 1-én hozta meg határozatát, amelyben helyben hagyta az I-VII. rendű vádlottak főbüntetéseit. Varga Lajost 4 év börtönre ítélték, mellékbüntetésül 3 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától, a Legfelsőbb Bíróság ezen felül a vele szemben alkalmazandó vagyonelkobzást tárgyakra is kiterjesztette. Lukács László a TANÉP mélyépítési osztályvezetőjére, mint másodrendű vádlottra 4 év és 6 hónap börtönbüntetést szabtak ki, s 3 évre őt is eltiltották a közügyek gyakorlásától, szigorításképpen a vagyonelkobzást esetében kiterjesztették. A harmadrendű vádlott, Mohai Lajos, volt műszaki osztályvezető büntetése 3 év börtönt és ugyanennyi időtartamú közügyektől eltiltást kapott. A többi vádlott, Viszocsánszki Demeter, Mlinárcsik Zoltán, Együd István, Stibli László, különböző időtartamú, felfüggesztett szabadságvesztést és pénzmellékbüntetést kapott. Pálinkás József volt osztályvezetőre és Kovács Gáborra pénzbüntetést szabtak ki. [39] Vargát és Lukácsot kizárták a pártból, Pálinkás kizárását szigorú megrovás végső figyelmeztetésre módosították. A párt és tanácsi vezetők közül tehát egyedül Pálinkás került bíróság elé. A balhét tehát mások vitték el.

A funkcionáriusok felelősségét azonban más szerv, az ellenőrzési bizottság egyértelműen megállapította. A megyei pártbizottság azonban itt is a valóság elkenésére törekedett. „Az ő felelősségük tulajdonképpen független attól, hogy részesültek-e pártbüntetésben vagy nem. Felelősek döntően azért, mert a vállalat a csőd szélére jutása és a visszaélések sorozata a szemük előtt zajlott. Ellentétben a közhiedelmekkel, a vizsgálat az ő esetükben nem állapított meg egyéni visszaélést, egyéni haszonszerzést. Fekete és Pálinkás kedvezményeket fogadott el a vállalattól, ami különösen elitélendő, de – megítélésük szerint – a vezetők vállalattal kapcsolatos mulasztásait nem ez befolyásolta. Meggyőződésük szerint az érintett vezetők erélytelensége, határozatlansága, felületessége volt a döntő.” [40] – állt a vizsgálati anyag tárgyalásáról készült erősen szépítő pártbizottsági jegyzőkönyvben. Az érintett funkcionáriusok mindegyike ugyanis arra hivatkozott, hogy nem jutott megfelelő információkhoz, lényegében senki nem ismerte el saját felelősségét. Az MSZMP KEB végül Fekete Győr Endrét szigorú megrovás végső figyelmeztetés pártbüntetésben, Varga Józsefet, Barta Alajost dorgálás pártbüntetésben, Szalay Istvánt figyelmeztetésben részesítette. [41] A Pártéletben közölték is indoklást: „Fekete-Győr Endre a megyei tanács volt elnöke felelős azért, hogy a sorozatos bejelentések ellenére sem intézkedett, a vizsgálatokat halogatta, a tanács végrehajtó bizottsága határozatát nem hajtatta végre. Nem a valóságnak megfelelően tájékoztatta a megyei pártbizottságot. Varga Lajostól jogtalan kedvezményeket fogadott el, s ezzel lekötelezetté vált. Vétsége elbírálásánál a KEB figyelembe vette egész életútját, korábbi munkáját. A KEB szigorú megrovás végső figyelmeztetéssel pártbüntetésben részesítette.” [42] Pedig Fekete Győrnek nem ez volt az első esete. Még 1955-ben történt, hogy „a földművelésügyi miniszter a SZÖLFA dolgozói közül Fekete Győr Endre osztályvezetőt, Török Barna pénzügyi csoportvezetőt, Szakál József munkaügyi vezetőt, Derbák László tervcsoportvezetőt, Wünsch Pál számvitelicsoportvezetőt, Rendes Ferenc gondnokot, Lánczi Gyula számviteli előadót és Sipos József szakelőadót szóbeli feddésben részesítette a munkaterülétén elkövetett kisebb szabálytalanságok és hiányosságok miatt.” [43] Vajon ennél a szőlészeti vállalatnál is hasonló módon járt el Fekete Győr a társaival?

Visszatérve a Fekete Győrék lebukását hozó 1981-es esztendőre, lássuk mi történt a két főszereplővel! Varga József vb-elnökhelyettest, mint a TANÉP ellenőrzését ellátó osztály felelősét felmentették pozíciójából. Fekete Győr Endre vb-elnököt 1981 márciusában szintén leváltották. [44] A korabeli viszonyokat jól tükrözi, hogy a pártállam megyei nómenklatúrájának csúcsán állók karrierjét még egy ilyen mértékű botrány sem törte meg, sőt, éppen ellenkezőleg. Varga József 1981. április 1-étől az Állami Biztosító Heves megyei igazgatója lett.

Fekete Győrnek pedig a megyei pártbizottság szavatolta, amennyiben a személyével kapcsolatos intézkedések politikai indokoltságát nem vonja kétségbe, távozása után intézkednek afelől, hogy a „Fekete-ügy” ne legyen tovább napirenden a megyében. [45] Vagyonával sem kellett elszámolnia. Ráadásul a volt vb-elnököt, aki a KEB szerint hibáját csak részben ismerte el, mások, főleg a pártszervezetek mulasztásait hangsúlyozta [46] a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézet igazgatóhelyettesévé tették meg, ahol csaknem az évtized végéig dolgozott. [47] A vezetőképző intézetben nemcsak „értékes” tapasztalatait adhatta át, de még az intézeti tanári állások betöltésénél is komoly befolyással bírt. A Fekete-Győr ügy a tengerentúli magyar emigráció körében is visszhangot vert. A chicagoi magyar lap szerint: „Bunkóval ütötték agyon még a kiszivárgó híreket is Fekete-Győr Endre, Heves vármegye volt nagyhatalmú tanácselnöke, helyettese és a megyei építőipari vállalat igazgatójának mintegy 30 milliós panamázási ügyéről, csalárd módon Egerben egész utcasor felépítéséről, amit a javíthatatlan és borotvaéles magyar nyelv mindmáig „csaló köznek” becéz.” [48]

Beágyazottságát, alkalmazkodóképességét és a létező szocializmus viszonyait jellemzi, hogy a fentiek ellenére 1987. április 4-e alkalmából még érdemrendet is kapott. [49]

Jegyzetek:

[1] Lásd: Marton Zsigmond: Néhány gondolat a COCOM-hoz kötődő tévhitekről és a Magyar Népköztársaság külkereskedelméről, in: Valóság, 2018. december (12.sz.), 81-98.o.

[2] Fekete-Győr Endre: Az állampolgárok részvétele a közügyekben, in: Állam és Igazgatás, 1978. július 1. (28. évfolyam, 7. szám), 591-599.o.

[3] Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltára (MNL HML) XXXV.29. 28. d. 592. ő. e.

[4] MNL HML XXXV.29. m. 4. d.

[5] MNL HML XXXV.29. m. 9. d.

[6] MNL HML XXXV.29. m. 4. d.

[7] MNL HML 22.2. 28. d. 592. ő. e.

[8] Magyar Hírlap, 1981. október 15.

[9] MNL HML XXIX.1155. 102. d.

[10] Népújság, 1981. július 31.

[11] Talán nem mellékes tény, hogy Mohai Lajos a műszaki osztályvezetője is tagja volt a vadásztársaságnak. Népújság, 1981. október 14.

[12] MNL HML XXIX.1155. 102. d.

[13] Népújság, 1981. június 31.

[14] MNL HML XXIX.1155. 102. d.

[15] Népújság, 1981. június 31.

[16] MNL HML XXXV.29. 28. d. 592. ő. e.

[17] MNL HML XXXV.29. m. 4. d.

[18] Népújság, 1980. július 11.

[19] MNL HML XXXV.29. 28. d. 592. ő. e.

[20] MNL HML 22.2. 9. d. 146. ő. e.

[21] MNL HML 22.2. 28. d. 592. ő. e.

[22] Uo.

[23] MNL HML XXXV.29. m. 4. d.

[24] Uo.

[25] MNL HML 22.2. 28. d. 592. ő. e.

[26] Magyar Hírlap, 1981. október 15.

[27] Népújság, 1969. március 29.

[28] Szabad Föld, 1973. március 18. (29. évfolyam, 11. szám), 3.o.

[29] MNL HML XXXV.29.2 1. d. 28. ő. e. Eger város mezőgazdaságának szocialista átszervezése. 6.o.

[30] MNL HML 22.3. 9. d. 131. ő. e. Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve 1962. március 6.

[31] Amerikai Magyar Szó, 1965. szeptember 23., 11.o.

[32] Üzletek, feldolgozók közös vállalkozásban - Népfronttanácskozás a termelőszövetkezetek melléküzemeiről in: Magyar Nemzet, 1969. június 24. (25. évfolyam, 144. szám)

[33] Fekete-Győr Endre: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek kisegítő üzemági tevékenysége, in: Tudomány és Mezőgazdaság, 1969. szeptember 1. (7. évfolyam, 5. szám)

[34] Magyar Építőipar, 1974 (23. évfolyam) 10-11. szám

[35] MNL HML 22.2. 9. d. 146. ő. e.

[36] Uo.

[37] Nimród, 1980. július (100. évfolyam, 7. szám), 302.o.

[38] MNL HML 22.2. 28. d. 592. ő. e.

[39]Népújság, 1981. december 2.

[40] MNL HML 22.2 9. d. 150. ő. e.

[41] Uo.

[42] Pártélet, 1981. december 12. (26. évfolyam, 12. szám), 37.o.

[43] Mezőgazdasági Értesítő, 1958.február 5. (9. évfolyam, 5. szám), 43.o.

[44] MNL HML 22.2. 9. d. 146. ő. e.

[45] MNL HML 22.2 9. d. 150. ő. e.

[46] MNL HML 22.2 9. d. 150. ő. e.

[47] Figyelő, 1981. január 13.

[48] Chicago és Környéke, 1986. március 1., 10.o.

[49] A MEDOSZ Lapja, 1987.június 26. (31. évfolyam, 6. szám), 11.o.

Nyitókép: Fekete Győr Endre, a Heves Megyei Tanács elnöke megnyitja az Alagútzsaluzatos Technológia '74 konferenciát (Fotó: Magyar Építőipar)