Az ukrajnai „különleges katonai művelet”, úgy tűnik, az állóháborúból az intenzíven mozgó frontszakaszok háborújává vált. Ukrán részről eddig többnyire jól motivált emberek, időnként jó, de általában rossz fegyverekkel álltak ellen az orosz fölénynek. Ám az utóbbi időben egyre korszerűbb fegyvereket kapnak. Ennek folytán az oroszok óriási katonai fölénye nem érvényesül, miközben az ukránoktól arcpirító veszteségeket szenvednek, azok kifinomult precíziós fegyverei okán.

AZ AMERIKAI NAGYSTRATÉGIA

Obama elnök írt egy figyelemreméltó szöveget a Foreign Affairs-ben, amelyben arról beszélt, hogy az USA sok tekintetben el fogja veszíteni a vezető helyét a világban, ám, ha a nemzetközi rend működne, és jól lefektetett elvek lennének a viselkedési norma, akkor ez a helyzet kényelmes lehetne az USA-nak.

Ezt a kényelmesebb helyzetet a Demokrata Párthoz kötődő politikusok aktívabban gyakorolják, de nem találják, ezért intervencionista módon próbálják kezelni a helyzetet. Proaktív módon lépnek fel, és még akkor reagálnak, még mielőtt egy előrelátható helyzet kialakulna, amely számukra nem kedvező. Ilyen volt az Arab Tavasz, ilyen volt Brazília, a nagyon gyorsan fejlődő Brazília belpolitikai váláságba sodrása, az éléskamra Argentína folyamatos pénzügyi válságban tartása, Venezuela bedöntése, és végül ilyen a helyzet Németország és Oroszország gazdasági szétválasztása. Ilyen cselekvés az is, hogy Ukrajnának mindig egy kategóriával jobban használható fegyvereket adnak (el), mint amit az oroszok használnának.

Ezzel szemben az USA-nak egy világméretű szövetségesi rendszere van, első körben az angolszász országok. Kanada, Ausztrália, Nagy-Britannia, Új-Zéland és Dél-Afrika. Utóbbival azonban nem teljesen ideálisak a kapcsolatok. Ezen kívül még két tartós, és nagyon motivált szövetségük van. Az egyik Dél-Korea, amely Észak-Koreától fél, másrészt pedig Japán, amely demográfiai krízisben van, azokon a kis szigeteken már minden hasznosítható földet hasznosítottak, a gazdaságuk olyan mértékben fejlett, hogy már szinte a fejleszthetőség plafonját érték el, de második világháborús szerepük miatt Ázsiában mindenki gyűlöli őket.

Robert D. Kaplan (Monsoon c. könyvében) véleménye szerint ma az Indiai-Óceán értékelődött fel, ugyanis Afrika és Ázsia országai közül több olyan van, amelynek jó a kijárata erre az óceánra, és ha összeadjuk a lakosságukat, akkor az nagyobb, mint Kínáé – tehát a Kínába beinvesztált gazdasági erőt ezekbe az országokba lehet áthelyezni. Ezekben is lehet találni motivált munkaerőt. Indiával az USA-nak a kölcsönös tisztelet alapján kimért kapcsolatai vannak, amely az Indiai-Óceánon tartott közös katonai gyakorlatokon figyelhető meg, ezen kívül Narendra Mudi elnök Trump elnökkel nagyon hasznos szerződéseket kötött. Nincs információm arról, hogy ezeket felbontották volna. India szabad mozgása azt is jelenti, hogy az oroszokkal közös repülőket fejlesztettek, ezen kívül az oroszokkal hosszútávú atomerőmű építéseket írtak alá. Az USA ezt nyilvánvalóan figyelembe veszi, de India bizonyára biztosította az USA-t, hogy ezeket a fejlesztéseket nem fogja ellenük használni. Ezen kívül India Kína nagy riválisa, ugyanis az éghajlatváltozások miatt a gleccserek és hósapkák felfelé húzódnak, és a Himalájából eredő hatalmas folyók vízhozama csökkenni fog. Ez India elsőrangú problémája, hiszen Kína a szuverén Tibetben, és a folyói szabályosabb vízellátást kapnak, még akkor is, ha ez csökken.

Georg Friedman egyik interjújában azt emelte ki, hogy nem az az igazán lényeges, hogy Kína mikor fog miből többet termelni, mint az USA, hanem az, hogy ki tud a termelésével nagyobb profitot elérni. Ezen kívül az USA még így is sokáig első lesz az űrkutatásban, a chip gyártásban, valamint a fegyvergyártásban. A fegyvergyártás rendkívül jól átgondoltan folyik, cégeket versenyeztetnek, és a jobbik modell kerül gyártásra, ami nem jelenti azt, hogy a kevésbé jó modell egyes alternatív megoldásait nem felednék el. A USA-nak azonban két fő gondja van: a 31,4 ezer milliárd dollár államadósság, és az immár 770-ről 801 milliárdra emelt idei hadikiadások. Az bizonyos, hogy a nagy tervéhez a legjobb hadseregre van szükség, de ettől egy kicsit vízfejűvé válik az USA, azaz nem jut elég az autópályák, vasúti sínhálózat, óvodák, iskolák, egészségügy fenntartására (az olcsó egészségügyi biztosítást fizetők alig kapnak valamit cserébe). A fentiekből következik, hogy az USA-nak háborúznia kell, fegyvert kell eladnia.

És végül Kína. A kínaiak valójában mindenkivel a kölcsönös tisztelet és hűvös távolságtartás politikáját folytatják. Oroszországgal is. Az egy vágyvezérelt gondolkodás, hogy most a két nagyhatalom összefog. Nem fog összefogni. A kínaiak kihasználják a felmerülő lehetőségeket, de igazából nem barátai senkinek, de nem is ellenfelei. Kína saját pozíciójának biztosítása a célja, hogy ne történhessen meg az, ami a 19. században történt, hogy kiszolgáltatott legyen bárkinek, hogy érdekövezetekre osszák. Elképzelhető, hogy törleszteni is akarnak, megmutatva az európai hatalmaknak, hogy mégis felsőbbrendűek, mivel a 19. századi történelmüket a legnagyobb szégyenként élik meg. Azonban a kínai vezetők tisztában vannak azzall, hogy az USA még erősebb tőlük néhány fontos ágazatban, ezért az oroszokkal ellentétben nem kapták be a csalit, az USA provokációit, sőt szerintem még a Pelosi-féle látogatás után sem a legjobb fegyverekkel gyakorlatoztak.

Magyarországnak elnézik, hogy vásárol orosz földgázt, ha akarnának, tudnának elég erős nyomást gyakorolni, de a jelenleg hatalmon lévő magyar kormány megtalálja a kapukat, hogy az USA ne tekintse ellenfélnek, illetve renitensnek. A fennálló súrlódások csak felületi jelenségek.

A világon tehát pillanatnyilag a legnagyobb és legjobban érvényesülő érdek az USA pénzügyi stabilitása, ez motiválja minden cselekedetüket. Képességeiket pedig most mutatják be Ukrajnában.

MENNYIBE KERÜL AZ EMBERÖLÉS HÁBORÚBAN?

Az orosz támadás első lökete február 24-e és március 1-e között meghiúsult. Pedig nem számítottak erre. A kudarc nagyrészt az amerikai Javelin, vállról indítható rakéták miatt történt. A támadás második hetében már 1 200 orosz páncélost lőttek szét, köztük T-80-as tankokat, amelynek darabja kb. 3 millió dollár és T-90-eseket, amelyek legjobb változata 4,5 millió. A Javelin rakéta lézer vezérelt optikával rendelkezik, és amikor kilövik, követi a pontot, ahova céloztak, tehát nem lehet előle elbújni vagy elszökni. A Javelint már kipróbálták éles harcban Afganisztánban és Szíriában, tehát ismeretesek voltak a képességei. A „gyári” ára az optikai célzóberendezéssel és a csővel, amit újra lehet használni, 175 000 (de a legjobb fajta 250 000) dollár, kezeléséhez egy-két ember elégséges, (de inkább kettő) és a több millió dollárt érő sokféle páncélost és a benne található legénységet semmisíti meg. Ez hatékony módja a gyilkolásnak és rombolásnak. Ezzel a módszerrel annyi tankot lehetett kilőni, amennyit akartak, azonban az USA véges mennyiségű Javelint szállított, és nem is jutott el mind a harcterekre (a korrupció és az oroszok utánpótlást érő csapásai miatt), így az ukránok spórolásra kényszerültek, és a logisztika szempontjából fontos járműveket támadták, melyek üzemanyagot vagy lőszert szállítottak. Ezzel az ukránok megnyerték a háború első szakaszát.

Az ukránok hatékonyságát az elszántságuk mellett növelte, hogy azonos idejű szatellit képeket kaptak az orosz katonai járművek mozgásáról, így nem lehetett őket meglepni. Az összes katonai teoretikus és stratéga könyvének ismerete sem elég az USA információi ellen. Ha nem lett volna hírszolgálat és Javelin, valamint a hasonló brit eszköz, az NLAW, az oroszok gyors győzelmet arattak volna.

Így az oroszok visszavonulót fújtak és gyakorlatilag egy új háborút kezdtek. Az első hetek győzelme után az ukrán védők harci morálja és az elnökük népszerűsége a tetőfokára hágott. Az oroszoknak olyan fegyverekre volt szükségük, amelyet nem lehet 3-5 kilométerről lelőni. Ez pedig a nehéztűzérség, amellyel több tíz kilométerre is el lehetett lőni, és elkezdődött a háború következő szakasza, a felőrlő anyagcsata. Ebben nem célpontot, hanem területet lőnek, ami mindent földig rombol. A lerombolt területet aztán a gyalogság „tisztítja meg”.

DÁVID ÉS GÓLIÁT

Ha ez a cím nem lenne olyan találó, nem használnám, hiszen annyira elcsépelt, de emlékezzünk vissza a bibliai történetre (Sámuel első könyvének 17. fejezetéből). Dávidot mindenki alkalmatlannak látta Góliát megölésére, sőt ő maga is, amikor páncélt és kardot adtak neki. Viszont volt egy tarisznyája öt sima kővel, amelyet a csatatér közelében folyó patakból választott ki, és egy parittyája is volt. Ahogy a hatalmas ellenfél a közelébe ért, a parittyájával a homloka közepébe találta, és holtan rogyott össze az immár tehetetlen óriás.

Az első orosz sikerek után Zelenszkij ukrán elnök folyamatosan nehéz fegyvereket kért/követelt, amit végül sok ember elvesztése után meg is kapott. Közben az orosz tüzérség szörnyű pusztítást végzett, a fegyverek pedig Ukrajnának nem érkeztek azonnal (véleményem szerint az amerikaiak egy kicsit ki is vártak). Végül a HIMARS (High Mobility Artillery Rocket System) nevű fegyvert küldték, amely gyorsan mozgatható nehéz tűzérség, ennek rakétái a kiválasztott célpontot követni is tudják, valamint a lövés után a rakétát kilövők gyorsan el tudtak tűnni a helyszínről.

Gyakorlatilag az ismétlődött meg, mint a tankok és a Javelinek esetében, csak eggyel magasabb szinten. A nehéz fegyverek magasrangú tiszteket likvidáltak, üzemanyag- és lőszerraktárakat, és az orosz tűzérségi fölény nagy része eltűnt. Az ukránok rövid ideig ismét nagy veszteségeket okoztak az oroszoknak, de a HIMARS-ból sem kaptak túl sokat. A HIMARS lényege, hogy sokféle rakétát lőhet ki, ami lehet GPS-, vagy lézer vezérelt, és még egy tucatnyi fajta. Mindegyik nagy pontossággal találja el a célját. Gondoljunk csak bele, egy valós idejű képről tudni lehet, hogy mi folyik 30, vagy akár 300 kilométerre, a kép tizedmásodperc alatt érkezik a szatellitekről, és kb. egy másodperc után ki lehet választani a koordinátákat és lőni. Ezeknek az eszközöknek a kezdőára 3,8 millió dollár, de a lövedék ára is tetemes. Az USA az ukránoknak először a legolcsóbb fajtából adott, amelyeket májustól tudták használni, és azóta fokozatosan jutottak el addig, hogy Ukrajna mára már a 300 kilométeres modellből is kapott, így immár szinte bármit célba vehetnek.

Az oroszok néhány hétig komoly csapásokat kaptak az ukránoktól, ismét át kellett szervezniük a működésüket, de az orosz tűzérség ismét visszanyerte fölényét, ám az nem akkora, mint volt. Nekik is vannak szatellitjeik, és repülőik is (ami az ukránoknak pillanatnyilag nincs, illetve alig van), így le tudták vadászni a HIMARS-okat. Ezen kívül, ha az USA azt akarná, hogy tarackról-tarackra semmisítse meg az orosz tűzérséget, megtehetné, hiszen ezek GPS-helye bemérhető, de ez a „halálosztás” nem lenne gazdaságos, hiszen egy HIMARS-rakéta sokkal drágább, mint egy tarack.

Ám az USA fegyverei között volt egy más jellegű, az Excalibur. Ez gyakorlatilag egy intelligens ágyúgolyó. Hagyományos ágyúból lövik ki, és a röppályáját szükség szerint tudják módosítani, így viszonylag olcsón el tudnak találni egy orosz tarackot, amely csak „buta ágyúgolyót” tud kilőni, amely, ha elhagyja a csövet, röppályája a kiszámított vonalon halad. A Himars és az Excalibur is maximum 2 métert téved.

Az oroszok pillanatnyilag tehát légi fölényben vannak, noha azok ellen is vannak Stinger rakéták. A következő nagy lökést az ukrán haderő akkor kapja majd, amikor kiképezik azokat a pilótákat – a híresztelések szerint 54-et –, akik az F-15-ös és F-16-os repülőgépek legjobb változataival repülhetnek majd. Ezek a gépek gyakorlatilag a 3. vonalba tartoznak, hiszen már az F-18 is elavultnak mondható. Ezen kívül szintén elavult, de nagy tűzerejű A-10-es Thunderbolt II (nem hivatalos neve warthog, varacskosdisznó) repülőket is ígérnek az ukránoknak. Ezekből rendkívül sok van az amerikaiaknak, ugyanis régebben úgy számoltak, hogy a germán-lengyel alföldön fognak megvívni, ahol a szovjetek nagy páncélosfölényben lesznek, így ezek a szuperszonikus gépek az 1970-es években a páncélosok ellen készültek. Végül nem került sor a háborúra, de most elővehetik ezeket a gépeket. Vélhetően az oroszok sem a legjobb repülőiket vetik majd be, de lesz majd valamilyen válaszuk. Ez után jöhet a következő lépés… Egyszóval az ukrán háborúban még mindkét félnek vannak terveik, ám meglátásom szerint a háború a szatellitek szintjén dőlt el, mégpedig valamilyen optikai hatást javító szoftver miatt, amely jobban érzékeli a mozgást a fronton, mint az orosz megfigyelő szatellitok

CSAPDÁK

Az EU-tól kapott fegyverek pillanatnyilag nem igazán számítanak, egyedül a legmodernebb német Leopard tankok lesznek jók, és ezeket nagyon várják az ukránok. Kelet-Európában a szovjet időkből maradt felesleget adták át, hogy helyette modern, technikailag kifinomultabb amerikai fegyvereket vásároljanak. Az oroszok esetében a fő kérdés az, hogy miért nem használják még a legkorszerűbb fegyvereiket. A legjobb tankjukat, az Armatát még be sem vetették. Megfordulhat a megfigyelő fejében, hogy az orosz szupermodern fegyverek nincsenek is, vagy csak néhány példányban készültek el, és hogy nem is annyira jók. Eddig mindkét fél felváltva csak egyet emelt a téten, és ez egyre nagyobb területen jelent gondot, egyre hosszabbá teszi a háborút, ami mindkét oldalon egyre több áldozatot követel. Az oroszok a mostani állás szerint csak arra képesek, hogy szétrombolják az ukránok infrastruktúráját (áramellátás), ami nem számítana törvényes megoldásnak.

Ráadásul az ukrán háború kétszeresen is proxy-háború. Az ukránok vannak az első vonalban, az európaiak adják a fegyverek egy részét, és a pénzt, akiket az USA ösztönöz erre. Ez az a csapda, amibe Ukrajna belesétált. Borítékolható, hogy a hideg télben nem lesz elég áram, fűtés, és az ukránok milliói menekülnek majd nyugatra. Az is borítékolható, hogy a nyugati jóléti állam ezen a télen nem fog működni, hiszen egyrészt a gáz kiesését nem tudják pótolni, másrészt pedig spórolni kell majd mindennel. Ez az a csapda, amibe az EU sétált bele, ez közel sem olyan borzasztó, mint az ukrán csapda, de a hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk és lehet, hogy már nagyban dolgoznak egy eddig nem ismert megoldáson, de Európa látványosan kezd „nem számítani” a nagyhatalmak játszmáiban, és ki tudja, hogyan tud majd átállni, vagy visszaállni egy normális működésbe.

Az oroszok csapdája Putyin sematikus gondolkodása volt. Ő megbízható és szavát tartó politikus, nem akart háborút, de nem volt elég taktikus és hidegvérű, hogy ne kapja be a csalit, ami Ukrajna hónapokon át tartó provokációja volt. Putyin hosszan tűrt, de nem elég hosszan, és vélhetően ezt a csapdahelyzetet sem gondolta végig. Egy szóval Hszi Csin-ping türelmesebb, jobban számító. Putyinnak nem volt szüksége arra, hogy belemenjen ebbe a háborúba, különösen úgy, hogy ő támad. Ez döntő hiba volt és minden eredményt töröl, amit elnöksége alatt csinált. Ami nem kevés, hiszen működőképessé tette, a szétlopás és elkorhadás elől mentette mg Oroszországot. A békés megoldás azért is jobb lett volna Putyinnak, mert bizonyítékai vannak az orosz kisebbség veszélyeztetésére és veszteségeire Ukrajnában. Ezt a BT-ben, és más fórumokon is meg lehetett volna vitatni.

Azonban a legnagyobb csapdában az USA van. Óriási mennyiségű fegyvert halmozott fel, az F-35-ös rendszer a világ eddigi legösszetettebb fegyverrendszerének a repülője, de néhány év múlva ócskavas lesz belőle, ha nem vetik be, és nem hoz hasznot, ha nem veszik meg, eddig csak Izrael kapott belőle. Egy ideig lehet azzal játszani, hogy a régebbi fegyverrendszereket eladják a szövetségeseknek, de vajon azok meddig akarnak ilyen alárendelt helyzetben lenni? Az is csapda, hogy minden közép- és nagyhatalom dolgozik a saját fegyverrendszerein, és igyekeznek lehagyni az USA-t, amit az utóbbi úgy tud megakadályozni, ha még többet költ fegyverkezésre. Közben az államadósság és a katonai költekezés egyre több pénzt igényel, amelyet egyes amerikaiak kezdenek sokallani, a külföldiek meg a mögötte álló fedezéket keresik. Mindaddig amíg az USA lesz az elsőrangú katonai nagyhatalom, addig a dollár fontos pénz lesz. A kihívó Kína, lassan és módszeresen fog haladni, és célt érni.

Nem vitás tehát, hogy az USA van technikai fölényben, az ukránokat pedig az európai szövetségeseik segítségével optimális mértékben, optimálisan kiválasztott fegyverekkel küldik a frontvonalakra, ahol az emberélet – akár ukrán, akár orosz – nem sokat ér. A fegyverek árával mérik azt, és a háború gazdaságtanának megfelelően kalkulálnak a hősi halálukkal is.

Fotó: AP