Látószög blog

Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

A jogállamiság élharcosai nem az európai értékeket védik

Az EU-ban folyó költségvetési tárgyalásokat mindig heves adok-kapok kíséri, és ez alól az idei tárgyalások sem képeznek kivételt. A jelenlegi indulatos vita egyik oka, hogy egyesek továbbra is az úgynevezett feltételességi mechanizmust szorgalmazzák, amely bizonytalan jogállamisági kritériumok alapján állítana fel a költségvetés elosztására vonatkozó tagállami követelményeket.

A júliusi ülésszak következtetéseiben az Európai Tanács egyértelműen elutasította ezt az elképzelést, sőt Angela Merkel német kancellár is megerősítette, hogy valamennyi tagállam beleegyezése és a szerződések módosítása lenne szükséges bármiféle jogállamisági mechanizmus létrehozásához.

Tehát intézményi és uniós jogi szempontból a javaslat már születése pillanatában is kudarcra volt ítélve, de nem ez az egyetlen baj vele. Az ötlet maga is átgondolatlan. Ha valaki megkérdezi a felvetés támogatóit arról, hogy mit is értenek a jogállamiság alatt, miként határozzák meg és hogyan mérik azt, akkor a válasz nem más, mint sok szubjektív zagyvaság.

Lásd: az Európai Bizottság nemrég közzétett jogállamisági jelentése.

De mindez nem tartja vissza a jogállamiság élharcosait, akik sokkal inkább ideológiai harcként folytatják ezt a kampányt. Ha nem tudnak objektív kritériumokat támasztani és ésszerű érveket találni ügyük támogatására, az ügyüknek megfelelően torzítják el a tényeket.

Kiváló példa erre Donáth Annának, a magyarországi Momentum Mozgalom európai parlamenti képviselőjének az EURACTIV felületén hétfőn megjelent véleménycikke, melyben a következőket írja: „ha az európai értékek hívei le akarják győzni Orbánt”, akkor nem „kvantitatív és formális” megközelítést kell alkalmazniuk, hanem az „illiberális rendszerek valódi természetére” kell koncentrálniuk.

A Momentumos EP-képviselő egyetlen mondattal igyekszik megváltoztatni a jogállamiságról szóló vita értelmezési körét. A kritikusok az objektív kritériumokat hiányolják, mire Donáth Anna azt javasolja, hogy az „európai értékek támogatói” hagyjanak fel a tényeken alapuló érveléssel, és helyette tanulmányozzák a magyar demokrácia „valódi természetét”.

De vajon milyen a magyar demokrácia „valódi természete”? Donáth Anna rögtön azzal kezdi: a magyar demokrácia „nem rendelkezik a hatalomgyakorlással szembeni valódi korlátokkal”.

Kivéve persze a választásokat. A választások továbbra is a hatalom gyakorlásának (és korlátozásának) legalapvetőbb módját jelentik. A választások viszont vicces dolgok: azokat előbb meg kell nyerni ahhoz, hogy az ember utána gyakorolhassa a saját, vagy korlátozhassa az ellenfele hatalmát. A Donáth Annához hasonló kritikusok el akarják feledtetni velünk, hogy a magyar választópolgárok három egymást követő alkalommal is kétharmados parlamenti felhatalmazást adtak Orbán Viktor miniszterelnöknek. A parlamenti viták „sokszínűségének” hiányát hangoztatva azt állítják, hogy – valamiféleképpen – veszélyben van a magyar jogállamiság.

Ez úgy hangzik, mintha összetévesztették volna a magyar Országgyűlést – ahol, mint minden parlamentben, a győztes párt szerzi a legtöbb mandátumot – az ENSZ-közgyűléssel, ahol mindenkinek jut szavazat.

Ha már győzelemről (és vereségről) beszélünk… Az egyébként a Renew Europe frakció-tag Momentum október elején egy megüresedett parlamenti mandátum miatt megrendezett, rendkívüli figyelemmel kísért időközi választás alkalmával választási koalícióra lépett más pártokkal.

HR__9076.jpg

Ez a koalíció a szélsőjobboldali Jobbik párt egy felkavaró antiszemita és romaellenes retorikájáról ismert jelöltjét támogatta. Komoly vereséget szenvedtek. A magyar választópolgárok gyomra nem vette be ezt a gyűlölettől fűtött pluralizmust.

A jogállamiság élharcosai tudják, hogy meg kell változtatniuk a vita alapjait. A múlt hónapban Varga Judit igazságügyi miniszterrel tartott egyik televíziós vitában a momentumos EP-képviselő beismerte, hogy „nem érdemes a konkrétumokat („check listeket") nézni, mert ebben jól teljesít Magyarország”.

Mi több, a magyar sajtóhoz nemrég eljuttatott egyik videóban az EP-képviselő Donáth Anna elismerte: „jogi szempontból a Fidesznek és Varga Juditnak igaza van.”

Ezek az emberek kénytelenek a vitát átterelni a jogállamiság jogi kérdéseiről a demokráciánk „valódi természetéről” szóló szubjektív diskurzusra. Hogy miért? Mert az érveik elbuktak.

Sajnos ők könnyen politikai szövetségesekre találnak Brüsszelben, beleértve a Bizottságot is. A kiszivárgott videó alapján készített sajtójelentésekben Donáth Anna azzal dicsekszik, hogy „legalább három naponta informális megbeszéléseket folytat” Věra Jourovával, az Európai Bizottság alelnökével annak érdekében, hogy „politikai következményei legyenek a magyar kormány intézkedéseinek”.

A felvételek tartalmazzák Donáth arra vonatkozó kínos beismerését is, hogy az ellenzéki pártok korábbi állításaival ellentétben a koronavírus elleni védekezésről szóló törvény elfogadásával a magyar kormány idén tavasszal nem tett szert „teljhatalomra”. Donáth Anna elmondta: a diktatúra emlegetésével hamis állításokat terjesztettek Magyarországról és annak kormányáról.

Senkit ne tévesszen meg, hogy miről is szól a jogállamisági vita. A Donáth Annához hasonló jogállamisági élharcosok mindannyian saját politikai célokkal rendelkező politikai szereplők.

A tény, hogy ellenfeleink eddig képtelenek voltak kialakítani egy megbízható, objektív és tényeken alapuló jogállamiság-definíciót, most pedig a saját elképzeléseik szerinti, homályos disputákon alapuló vita irányába mozdulnak el, azt mutatja, hogy ez az egész egyáltalán nem az európai értékekről, hanem politikáról és ideológiáról szól.


Az írás eredetileg a brüsszeli EURACTIV oldalán jelent meg.