A jugoszláv média szorosan figyelemmel kísérte a magyarországi történéseket 1956 októberében és novemberében. Végtére is Magyarország három jugoszláv köztársaság területén is határos volt Jugoszláviával: Szlovénia, Horvátország és Szerbia. Mindhárom köztársaságban, különösen a Szerbia északi részén fekvő Vajdaságban jelentős magyar kisebbség élt, ami miatt különös figyelmet kellett szentelni a magyarországi fejleményeknek. A Slovenski poročevalec, a legmeghatározóbb szlovén lap a magyar forradalom első napjaiban meglehetősen pártatlanul, a magyar rádiók jelentéseire támaszkodva tudósított. A belgrádi székhelyű Borba, a Jugoszláv Kommunista Párt fő lapja sokkal alaposabb információkkal rendelkezett az eseményekről. Már 1956. október 25-én teljes terjedelmében közölte Nagy Imre október 22-i beszédét, valamint a Központi Bizottság és a Politbüro új összetételét. A Borba a Slovenski poročevalecnél jóval erőteljesebben hangsúlyozta a „reakciós elemek” befolyását, azt állítva, hogy ők térítették el a magyarországi tüntetéseket. A következő napokban a Slovenski poročevalec már nem kapott információkat az eseményekről, így csupán a Borba lefordított cikkeit publikálta. Arra azonban egészen október 30-ig kellett várni, hogy mind a Slovenski poročevalec, mind a Borba saját budapesti tudósítóitól kapjon tájékoztatást a fejleményekről. Az újságok akkoriban terjedelmes – többnyire semleges hangvételű – cikkekben számoltak be az eseményekről, beleértve Nagy Imre állásfoglalását is, miszerint a tüntetéseket nem a reakciós erők vezették. Mindkét újság kifejezetten széleskörűen számolt be az eseményekről, beleértve az ENSZ körüli fejleményeket, a magyarországi történésekre adott európai reakciók összegzését, valamint a Szabad nép és a szovjet Pravda közötti vitát.

amely a jugoszláv médiában is középpontba került. Magyarországról ettől kezdve kevésbé részletesen és már nem az újságok címlapjain számoltak be.

A Borba riportjai megegyeztek a Slovenski poročevalec riportjaival – vagy inkább fordítva. Tito levele a Magyar Dolgozók Pártjához [1], az új nyilatkozat közzététele, az új nemzetőrség [2] megjelenése és természetesen a Pravda és a Szabad nép [3] párharca. Október 31-én Magyarország a Borba címlapjára sem került fel, mivel az izraeli erők egyiptomi bevonulása került a lap fókuszába. November 3-án a Slovenski poročevalec budapesti tudósítójának beszámolóját közölte, mely szerint jobboldali, fasiszta elemek kommunistákat, sárga cipőt viselő embereket (amelyeket állítólag Rákosi titkosrendőrsége, az ÁVO tagjai kaptak hovatartozásuk jeleként), valamint zsidókat gyilkoltak – bár ez utóbbit nem sikerült bizonyítani. Ugyanezek az emberek állítólag „kidobták” lakásaikból a kommunistákat. Az írás szerint a helyzet valamelyest rendeződött, de még mindig jellemző volt az erőszak. A tudósító egyfajta kormányzati átszervezésről is beszámolt, de a szövegből világosan kiderült, hogy erről alig van információja. A helyzet némileg világosabb volt a Borbaújságírói számára, akik november 1-jén közöltek egy írást Nagy Imre felkelőkkel folytatott tárgyalásairól, valamint a jugoszláv nagykövet, Dalibor Soldatić és Nagy találkozójáról. Másnap ezt egy hosszas Borba-cikk követte, amely Magyarország semlegességének kinyilvánításáról, Nagy külügyminiszteri kinevezéséről és egy éppen szerveződő új szocialista pártról szólt. A Kádár-kormány megalakulásával a jugoszláv média tudósításai egészen új irányt vettek: már egyetértettek a szovjet beavatkozással azon értelmezés alapján, mely szerint a helyzet kezelhetetlenné vált, az események pedig állítólag túlságosan is emlékeztettek a Horthy-korszakra és a nyilasokra. Az új kormány hivatalba lépése után alig jelentek meg tudósítások Magyarországról. Csupán november 24-én érkezett a hír, hogy Nagy Imre a jugoszláv nagykövetségen keresett menedéket, de útban Jugoszlávia felé letartóztatták.

Meglepő módon másnap a Slovenski poročevalec-ben alig foglalkoztak Magyarországgal. Egyetlen nagyon rövid cikk jelent meg arról, hogy Kádár a szocialista országokhoz intézett felhívást, hogy a testvériség jegyében élelmiszer, üzemanyag, építőanyag és gyógyszeradományokat kérjen. [4] Egy másik cikk az ENSZ-ben zajló, Magyarországot illető tárgyalásokra összpontosított. [5] Másnap, november 7-én a Slovenski poročevalec nem foglalkozott Magyarországgal. Publikáltak egy cikket a magyar Központi Bizottság kiáltványáról, mely szerint Nagy Imre kormánya teret engedett az ellenforradalmi folyamatok elburjánzásának, és amely szerint csak egy egységes munkáspárt járhat sikerrel. [6] Az, hogy Nagy Imre és társai családjukkal együtt a jugoszláv nagykövetségen tartózkodtak, csak november 24-én derült ki, amikor Jugoszláviába tartva letartóztatták őket, ami ellen a jugoszláv kormány „határozottan” tiltakozott. [7] Bár a Borba már november 16-án beszámolt arról, hogy Nagy „külföldön” keresett menedéket, Jugoszláviáról nem esett szó.

Kezdetben a jugoszláv média tárgyilagos hangnemben számolt be az 1956-os magyar forradalomról, de időközben az eseményeket háttérbe szorította a közel-keleti konfliktus. Amikor a jugoszláv kommunisták tudomást szereztek arról, hogy a szovjet beavatkozás a küszöbön áll, a média az új helyzetnek megfelelően negatívabb megvilágításba helyezte a magyar helyzetet, majd igazolta a szovjet beavatkozást.

Az írás angolul a Kommunizmuskutató Intézet oldalán olvasható.

Nyitóképünk 1956. október 25-e délután, a „véres zászló” tüntetésen készült (Fortepan / Nagy Gyula).

Jegyzetek:

[1] “U ime CK generalni sekretar SKJ drug Tito uputio pismo predsjedništvu Partije mađarskih trudbenika”, Borba, 30 October 1956, no. 289, p. 1

[2] “Deklaracija nove Mađarske vlade nailazi na podršku”, Borba, 30 October 1956, no. 289, p. 3.

[3] “Odgovor Sabad nepa na članak moskovske Pravde”, Borba, 30 October 1956, no. 289, p. 3.

[4] “Poziv Madžarske”, Slovenski poročevalec, 6 November 1956, no. 262, p. 1.

[5] “Resolucija OZN o Madžarski”, Slovenski poročevalec, 6 November 1956, no. 262, p. 3.

[6] “Blaginja države in mir”, Slovenski poročevalec, 7 November 1956, no. 263, p. 1.

[7] “Kršitev sporazuma”, Slovenski poročevalec, 24 November 1956, no. 277, p. 1.