Szerdán az euobserver oldalán „Romaellenes gyűlölet Budapest utcáin” címmel megjelent véleménycikkben Jacqueline Bhabha és Margareta Matache egy nemrégiben szélsőjobboldali radikálisok által vezetett tiltakozást használt fel arra, hogy Magyarországot egy olyan helynek írja le, ahol „a neofasiszta aktivisták gyűlölettel teli erőszakja a magyar politikai vezetők bűnrészességére épül”; olyan vezetőkére, mint Orbán Viktor miniszterelnök, aki „rasszista gyűlöletbeszéd arzenáljával” büszkélkedhet.
Ez egy aljas húzás. A szerzőpáros cikke opportunista, nem kissé elfogult és túlságosan is ismerős. Most, hogy úgy tűnik, sikerült felülkerekedni a koronavírus-járvány legrosszabb stádiumán és a liberális kritikusok kórusának szüneteltetnie kell kampányát a miniszterelnök állítólagos diktatórikus hatalommegragadása ellen, természetesen kellett valami más, ami miatt lehet őt támadni. És erre egy elítélendő, szélsőjobboldali radikális csoport tiltakozása tökéletes alkalmat kínál. Nyilvánvaló, hogy ezzel csupán az a szándékuk, hogy meggyőzzék az olvasókat az Orbán-kormány felelősségéről a radikális jobboldalért és annak romaellenes retorikájáért.
Ugyanakkor a „szakértők” írásainak gyakran a legérdekesebb részei pont azok a részek, amelyeket észrevehetően kihagynak munkáikból, olyan tények, amelyek aláássák vagy ellentétesek politikai indíttatású érveikkel.
Felütésként a cikk azt állítja, hogy „egyetlen nemzeti vagy EU-vezető sem ítélte el nyilvánosan az erőszakos gyűlöletbeszéd agresszív és nyílt terjesztését Magyarország fővárosában”. Ez egyszerűen nem igaz. Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter elítélte a tiltakozást, kijelentve: „Nincsen olyan, hogy cigánybűnözés, mivel a bűnözésnek nincs etnikuma.”
Mi több, Bhabha és Matache igencsak fontos részleteket hagy figyelmen kívül az Orbán-kormány 2010 óta folytatott roma politikájában. Korábban a szocialista vezetésű kormányok a roma közösség társadalmi kérdéseit és problémáit csupán a napirend szükséges sorainak tekintették, de soha nem tudtak felmutatni valós eredményeket a beilleszkedés terén.
Plakát Budapesten a Nemzetközi Roma Nap alkalmából
A 2008-ban és 2009-ben történt tragédiák után, amikor szélsőségesek egy csoportja gyűlölettől fűtve megöltek ártatlan roma állampolgárokat, az Orbán-kormány volt az, amelyik a miniszterelnök javaslatára döntött egy megsegítő csomag létrehozásáról az áldozatok számára. 2013-ban a bíróság háromszoros életfogytiglan és 13 év büntetést szabott ki, feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül a negyedrendű vádlottra.
Nem sokkal a 2010-es megválasztását követően az Orbán-kormány betiltotta a roma közösségeket megfélemlítő félkatonai szervezeteket, köztük a szélsőjobboldali és radikális Jobbik párt hírhedt Magyar Gárda mozgalmát. Ugyanannak a Jobbiknak, amelyet most a magyar liberális ellenzék tárt karokkal fogad és lép könnyedén túl rasszista múltján a nemzetközi sajtóval karöltve.
Az új Alaptörvényben a kormány bevezette a gyűlöletbeszéd legátfogóbb szabályozását, betiltva a közösségekre és az egyénekre irányuló gyűlöletbeszédet is. Ugyanebben az időszakban a Fidesz által vezetett parlament sarkalatos törvényeket fogadott el, amelyek megemelték a gyűlöletbeszéd és a gyűlöletkeltés büntetési tételeit.
A korai lemorzsolódás elleni küzdelem érdekében kormányunk bevezette a kötelező óvodai látogatást, aminek hatására a roma gyermekek beiratkozási aránya 79 százalékra emelkedett. Hasonlóképpen azon családok gyermekei, akik nem, vagy csak nehézségek árán tudták biztosítani a gyermekeiknek a rendszeres étkezést, most ingyenesen hozzáférhetnek ahhoz az óvodákban és az iskolákban; továbbá ingyenes tankönyveket is kapnak tanulmányaik folytatásához. A roma történelemről és kultúráról szóló órákat a nemzeti tanterv részévé tették.
Járóka Lívia, az Európai Parlament alelnöke az első roma nő, akit valaha ebbe a tisztségbe választottak a Fidesz-KDNP jelöltjeként.
Persze az olvasók sajnos ilyen, nem elhanyagolható részleteket soha nem fognak hallani olyan tudósítóktól, mint Bhabha és Matache, mert nem illenek a saját Orbán-ellenes kommunikációjukba.
A cikk eredetileg az euobserver oldalán jelent meg.