Tisztelt Főigazgató Asszony! Tisztelt Vezérigazgató Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Trianon 100. évfordulóját egyéves rendezvénysorozattal igyekszünk, igyekeztünk, igyekeztünk volna emlékezetessé tenni. Nyilván az a helyzet, amelybe mindannyian kerültünk február óta, sok mindent megakadályozott, de talán a lényegi mondanivalót nem. Nagy szükség van arra, hogy történelmünknek ezt a fordulópontját és mindazt, ami ebből következik, egyszer s mindenkorra értékeljük, emlékezzünk rá és a helyére tegyük.
Mit is jelent Trianon 100 év múltán? Erre nagyon egyszerűen és nagyon pontosan válaszol a bélyegen is megtalálható jelmondat: „Összetartoztunk, összetartozunk”. Trianon kollektív nemzeti tragédiát jelent: szétszakított családokat, tönkrement egzisztenciákat – etnikai tisztogatást és csaknem egy évszázadra befagyott konfliktust, amely lehetetlenné tette, hogy Közép-Európa újra megerősödjék, és szabad otthona legyen az évszázadok óta együtt élő nemzeteknek.
Mi vesztettünk, de ha az elmúlt évszázadot megnézzük, a szomszédaink sem nevezhetik győztesnek magukat. Olyan történet ez, amely nélkül nem érthetjük meg családunk sorsát, nem érthetjük meg a világot, de legfőképpen nem érthetjük meg a magyar nemzettudat e veszteségek által leginkább formált mélységét.
Trianon 100 év múltán is elsősorban azt jelenti, hogy a magyar nemzet akkor is túlél, ha halálra szánják. Volt erőnk megmaradni a legnehezebb időkben is, volt erőnk újra megtalálni, felvenni és – különösen a mögöttünk hagyott évtizedben – megerősíteni az elszakított nemzetrészekhez kapcsolódó kötelékeket.
Trianon 100 esztendő múltán sem csak a múlt. Száraz Miklós György szavait idézem:
„Trianon valóban történelem, de amíg a határokon túl összegyűlik csak tíz magyar gyermek egy óvodában, tíz férfi a kocsmában vagy a faluházban, tíz hívő lélek az imaházban, addig élő valóság is.”.
Trianon felelősség, amellyel minden magyar tartozik minden magyarért.
Trianon egy évszázad elmúltával figyelmeztetés: a szembenállás Közép-Európában nem járható út. Birodalmak ütközőzónájában élve csak akkor védhetjük meg szabadságunkat és csak akkor tudjuk megőrizni kultúránkat, mindazt, akik és amik vagyunk, és csak akkor alkothatjuk meg a magunk jövőjét, ha a Kárpát-medencében határokra tekintet nélkül lelhetünk valamennyien otthonra. Ehhez pedig méltányosságra, az alapvető közösségi és egyéni nemzetiségi jogok tiszteletben tartására van szükség.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Sokféle emlékjelet állíthatunk múltunk legfontosabb pillanataira emlékezve. A bélyeg is egy ilyen emlékjel a széles közönségnek, egy világszerte ismert közönségnek: a bélyeggyűjtők klubjának, amely évtizedeken át megőriz mindent, amit bélyegen megörökítettek. Olyan emlékezési lehetőség, amely garantálja azt is, hogy Trianon emléke ebben a szűkebb körben is fennmarad. Emléket állítunk a magyarságnak. Trianon 100. évfordulójára érdemes ebben a formában is emlékezni.
Köszönet a Magyar Postának, Schamschula György vezérigazgató úrnak, a tervezőknek és a kivitelezőknek, illetve a Posta minden dolgozójának, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez az emlékbélyeg létrejöhessen.
Az elmúlt néhány hónapban a járvány sarokba szorította az egész világot, benne Magyarországot is. Azt a szerteágazó programsorozatot, amelyet az emlékév szervezői annak idején megszerveztek, a maga teljességében most egyszerűen nem lehetett végrehajtani. A járvány elmúltával indokolt azonban, hogy erre sor kerüljön.
Köszönjük Schmidt Mária Főigazgató Asszonynak és a munkatársainak, akik ebben a nehéz helyzetben is elkötelezetten dolgoznak ezért a fontos ügyért!
Trianon után a magyarság nagy kérdése az volt: lehet-e élni végtagok nélkül? Lehet-e ölelni karok nélkül? Lehet-e egynek maradni szétdarabolva? 100 év után azt mondhatjuk, hogy a magyar nemzet saját sorsát is megtapasztalhatta: a test múlandó, a szellem örök, a haza pedig a magasban van.
Köszönöm a figyelmet!
A beszéd a "Trianon 100" elnevezésű bélyegblokk bemutatásán hangzott el 2020. szeptember 29-én, a Terror Háza Múzeumban.