Neil Simon nagy sikerű, megfilmesített komédiáját eredetileg két férfi játszotta, de újabban nők is előadják, talán már travik is. Magyarországon, alig több mint egy évvel a választások előtt egy vallási szervezet, a MAZSIHISZ, és a legnagyobb ellenzéki párt, a Jobbik próbálja a két szerepet. Vezetőik, Heisler András és Vona Gábor láthatóan bíznak abban, hogy ugyanakkora sikert aratnak majd, mint egykor Oscar szerepében Jack Lemmon és Felixként Walter Matthau. Kettőjük gátlásokkal terhelt közeledésének nem egy manhattani lakás, hanem a magyar média a színhelye, és időnként közvetítők révén zajlik, egészen meglepő orgánumokban. Legutóbb a Jobbikhoz közel álló Alfahír portálon, mely eddig az agyament antiszemita uszításban jeleskedett, méltó utódjaként a Kuruc.info-nak.

Radnóti Zoltán rabbi, a MAZSIHISZ Rabbitestületének elnöke március tizedikén interjút adott az Alfahírnek. Nyilvánvalóan a világi vezetés jóváhagyásával állt szóba az internetes portállal, illetve a mögötte álló Jobbikkal, folytatva a Magyar Narancsban, januárban megkezdett „médiaoffenzívát”. Pedig szegény rabbinusunknak úgy kellett ez a nyilvános szereplés, mint reggelire a véres hurka. Nem holmi „magánakcióról” volt szó, hiszen hasonló témákról beszélt, mint Heisler András a március 13-i Magyar Hírlapban megjelent interjúban. Aznap a Szombat internetes kiadásában az egyik elnök már cáfolta a másikat, Radnóti pedig egy interjúban visszavonta azt, amit előzőleg mondott. („Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyesmi a MAZSIHISZ háza táján, ilyen súlyos ügyben előfordulhat.”) Szóval a Síp utcában hagyományosan átgondolt kommunikáció folyt, az „ellenkezője sem igaz annak, amit mondunk” elvet követve.

De milyen politikai céljai vannak a neológ zsidó szervezetnek a 2018-as választások küszöbén? Úgy tűnik, közeledni szeretne egy nemrég még nyíltan antiszemita, Izrael-ellenes álláspontot valló párthoz, mely 2014-ben a szavazatoknak több mint 20%-át szerezte meg, s jelenleg is a kormánypártok legveszélyesebb ellenfele. A MAZSIHISZ vezetői tisztában vannak azzal, hogy a Jobbikkal kötött szövetséget nehezen emésztené meg a tagság, és maguk is öklendeznek tőle. Viszont a szélsőjobboldali párt vezére, Vona Gábor pontosan tudja, mire törekszik a „cukiságkampánnyal”. „Kósersági pecsétet” szeretne, hogy a nyugat-európai szélsőjobboldali pártok és vezetőik, Marine Le Pen, Geert Wilders és Frauke Petry ne közösítsék ki őt antiszemitizmusa miatt, mintha pestises lenne.

Heisler és Radnóti szavaiból kitűnik: nem képesek elfogadni, hogy rajtuk kívül, tőlük függetlenül létezik egy másik zsidó szervezet is, mely ugyanúgy a kormányzat partnere kíván lenni, mint az övék. Radnóti annyira sérelmesnek találta a rivális zsidó szervezetet, hogy a „jobberektől” próbált ellenük támogatást szerezni. Ezt állította az Alfahírnek: „Az EMIH a magyarországi zsidó közösségen belül egy minoritás, ha jól tudom, kettő saját tulajdonú zsinagógával bír a mintegy harminc magyarországi közül. Tehát Köves Slomó nem tudom, még mit tenne meg azért, hogy a hangját hallassa, hogy a kormánypárt pozitívan beszéljen róla, és elérje, hogy ott azt gondolják róla, »ő a mi zsidónk«.”

A MAZSIHISZ vezetői láthatóan tartanak a magyar zsidóság kizárólagos képviseletének elvesztésétől. Lehet, hogy megőrzése érdekében a Jobbik jövő évi kormányra kerülésével is megbarátkoznának, feltéve, hogy Vona Gáborék nem bolygatják a „felekezeti status quo”-t? Heisler nyilatkozata a hanukai üdvözletet küldő Jobbikról a Magyar Hírlapban nyitva hagyta a közeledés lehetőségét, miközben tovább görgette a nyilvánvaló ellentmondást: „Kétségtelenül érzékeljük a változást a párt vezetőinek kommunikációjában, de szavazóbázisuk megnyilvánulásai továbbra is szélsőségesek és rasszisták. Természetesen figyeljük a folyamatokat, hiszen ez a dolgunk, ám a párbeszéd ideje nem jött el.” Vagyis a jövőben nem zárja ki az együttműködést. Figyelemre méltó, hogy a MAZSIHISZ politikai szerepvállalásával szimpatizáló értelmiségiek egy ideje már nyíltan pedzegetik a „technikai jellegű választási koalíciót a Jobbikkal, Orbán Viktor leváltására”.

Radnóti meg is fogalmazta, persze csak az általánosság szintjén, mit várna a Jobbiktól, ha kormányt alakít: „A mindenkori kormány pártállása sokat nyom a latban, hiszen sokan prejudikálnak, hogy milyen a kormányrúdnál az MSZP, az LMP, a Fidesz, a KDNP, illetve a Jobbik. De ha egy politikus felelősségteljes pozícióba kerül, akkor nem teheti meg, hogy személyes érzelmei alapján határoz az állam nevében egyes közösségekről, legyenek azok romák, melegek, keresztények, metodisták vagy bárkik. Egy felelős politikus nem teheti meg, hogy ez alapján nem szerződik tovább közösségekkel, vagy felrúgja az érvényes szerződéseket többek között a kórházak, az iskolák fenntartására vonatkozóan. Lehet a hangsúlyt tologatni balra vagy jobbra, de egy politikusnak az a kötelessége, hogy az országot elvigye a lehető legjobb irányba, magánemberként bárhol is álljon ő, bal- vagy jobboldalon.”

Elképzelem, amint a MAZSIHISZ vezetői Vona Gáborral, illetve a Jobbik „hardcore” vezetőivel tárgyalnak a Sorsok Házában berendezendő kiállítás „üzenetéről”, vagy a Rumbach utcai zsinagógában költségvetési forrásból létesítendő Együttélés Házáról. Nem férhet kétség ahhoz, hogy mindenkit kielégítő megoldásra jutnának a Jobbik szakértőivel a józsefvárosi Holokauszt oktatási központ „üzenetéről”. Tudjuk, hogy Heisler, ahogy ezt a Magyar Hírlapnak nyilatkozta, a Sorsok Háza „korábban megbízott vezetését” nem látta alkalmasnak arra, hogy tárgyaljon vele az ott létesítendő kiállításról. De talán a 2018-as választások meghozzák a megoldást, mi legyen a sorsa a több mint hétmilliárd forintért múzeummá átépített Józsefvárosi pályaudvarnak.

Úgy tűnik, hogy a MAZSIHISZ „politikától tartózkodó” világi vezetése, értelmiségi tanácsadóival együtt, sőt, a rabbitestülete is, mélyen érdekelt a kormányváltásban. Bár még háborog a gyomruk a Jobbiktól, szívesebben működnének együtt vele, mint a jelenlegi FIDESZ-KDNP koalícióval. Ennek fejében lehetőséget látnak arra, hogy a költségvetésből támogatást szerezzenek a Rumbach utcai zsinagógában elképzelt Együttélés Házának létrehozásához, melynél képtelenebb ötlet jó ideje nem merült már fel.

Miért kell bizonygatni, hogy a Magyarországon született, illetve magukat magyarnak valló zsidók mennyi nagyszerű tudományos, gazdasági és kulturális teljesítménnyel gyarapították a hazát? Ezt ugyanis minden épelméjű ember tudja, csak a legelvakultabb antiszemiták vonják kétségbe. Efféle múzeumra talán szükség lehetett volna a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején, de azóta soha. Mi szükség van napjainkban a reprezentatív „dicsőségtáblára” egy költségvetési pénzen felújított műemléki zsinagógában, mely semmi másra nem alkalmas, csak arra, hogy templom legyen?

Úgy vélem, ilyesféle múzeumra csak akkor lehet szükség, ha a Jobbik hatalomra jut. Szerencsére erre a jelenlegi közvélemény kutatások szerint kevés az esély. De ha 2018-ban mégis Vona Gábor lenne a miniszterelnök, akkor a táborában most is jelen lévő, a „cukiság-kampánnyal” csak ideiglenesen háttérbe szorított radikális antiszemita nézetek átitatnák a magyar közvéleményt. A MAZSIHISZ vezetőinek naivitására vall, hogy azt hiszik, a következő ciklusban, mintha mi sem történt volna, még anyagi támogatást is szerezhetnek a Jobbiktól az Együttélés Házának berendezéséhez.

(Fotó: freedvdcover.com)

Rátvai János