1. Németországban ebben az évben európai parlamenti választást és három tartományi parlamenti választást tartanak. A három tartományi parlamenti választás azért fontos, mert mind Németország keleti részében kerülnek sorra. Mindhárom szövetségi tartományban – Brandenburg, Szász-Anhalt, Thüringia – az AfD messze a legerősebb párt – minden esetben jóval 30 százalék felett áll. Az AfD ezáltal a politika alakításának hatalmi pozíciója közelébe kerül.
2. Azt prognosztizálom, hogy az AfD politikai és civiltársadalmi ellenfelei meg fogják sérteni a demokratikus szabályokat és a hatályos jogot annak érdekében, hogy megakadályozzák azt, hogy az AfD a hatalomból részesedjen. A demokrácia is az uralom egy formája, tehát uralomról és hatalomról van szó, nem pedig naiv parlamenti és utcai beszélgetésről.
3. A német államot jelenleg az AfD politikai ellenfelei vezetik. Carl Schmitt alkotmányjogász párhuzamával élve: a pártok és a civil társadalom zsákmányként megszerezték az államot, amely az ő kezükben van. Ezek az ellenfelek immáron a korábbiaknál egyértelműbben állítják szembe jól előkészített kampányukkal magát az államot az AfD-vel és minden más nemzeti erővel. A német demokrácia védelmében az AfD betiltásáról vitatkoznak és azt állítják, hogy az AfD totalitárius struktúrákat akar felépíteni.
4. Ez a kampány azt állítja, hogy az AfD külföldiek millióinak elűzését tervezi. Ezt a tervet állítólag egy titkos találkozón dolgozták ki. Ez egyszerűen rágalom. Az AfD számára azonban nagyon nehéz ezt a rágalmat hatékonyan felfedni és egy másik történetet elmesélni. Ez azzal függ össze, hogy az állam és így az AfD ellenfelei túlsúlyban vannak a médiában: az elmúlt évben kereken 8,4 milliárd eurót hoztak a rádió és televízió kényszerű előfizetési díjai.
5. Az AfD elleni kampányt központilag vezénylik: állami eszközök, államilag finanszírozott médiahálózatok, az államtól függő civiltársadalmi struktúrák, egyházak és oktatási intézmények vették át a kampány „kereteit” kritikátlanul. Ez az a „nagy mese”, hogy a demokrácia ellenáll a demokrácia ellenségeinek, így most már a párt betiltásáról esik szó.
6. Ez a kampány három szempontból veszélyes az AfD számára: először is ez a rágalmazás korlátozza az AfD polgári potenciálját; másodszor a kampány tüzeli a párton belüli vitákat; harmadszor a párt a pártközeli kiadók, projektek és kezdeményezések körében párton kívüli bűnbakot keres. Elhatárolódásokra kerül sor és ezzel további „anyag” keletkezik a média számára.
7. Mi az AfD-ben látjuk az egyetlen komoly ellenzéki pártot Németországban. Az AfD eddig nem vállalt részt a demokrácia szimulálásában, egy olyan színdarabban, amelyet a kormány és az ellenzék ad elő. Németországban technokrata átalakulással van dolgunk, egy olyan, puszta intézkedésekre korlátozott állammal, amely a választásokat zavaró tényezőként, romantikus relikviaként fogja fel. Az AfD és minden igazi ellenzék számára Németországban ez a posztdemokratikus vízió jelenti a nagy veszély.
8. Az ellenzék célja továbbra is a normalitás elérése: politika a népért, pozitív emlékezetpolitika, az identitás és a nemzettudat védelme és erősítése, nemzeti külpolitikai érdekek megfogalmazása és az életbiztonság minden területen. Mérföldekre vagyunk ettől a normális állapottól. A németek jó részéből – mindenekelőtt a véleményalkotó csoportokból –, hiányzik az akarat ehhez a normalitáshoz. Más államcélt és más állameszmét követnek.
9. Németországban még nem létezik olyan nemzeti és jobboldali konzervatív civil társadalom, amely a nagyhatalmú rágalomhadjárattal szemben saját erőteljes narratívát tudna szembeállítani. A jobboldali konzervatív civil társadalom felépítésének komoly helyeken és képzési programmal kell megkezdődnie. Ez Németországban nagyon nehéz: a baloldali civil társadalom által gyakorolt nyomás erős: meghatározott helyek és meghatározott személyek elleni nyílt erőszakig terjednek. Sikerült már azonban folyóiratokból, kiadókból és internetes projektekből álló hálózatot felépíteni. Nagy jelentőséggel bír az alternatív nyilvánosság felépítésére irányuló ezen első lépés: lehetséges felvenni a küzdelmet a dezinformációval!
10. Kiadóként és publicistaként tehát nagy érdeklődéssel tekintek az olyan nemzetekre, mint Magyarország. Az a benyomásom, hogy Önöknek itt sikerült megcsinálniuk a normalitás politikáját és konzervatív, nemzettudatos civil társadalmat felépíteniük. Ha nem tévedek, ez az építkezés azzal a tapasztalattal is összefügg, hogy a parlamenti mandátumok nem elegendőek. Nem hatékonyak azok a mandátumok, amelyeknek nincs meg a civiltársadalmi, vagyis a hétköznapokban rejlő alapjuk. Hiszen nem értik és nem valósítják meg társadalmilag a világnézeti alapú parlamenti döntéseket; hiányzik továbbá a politikusokhoz illő olyan környezet, amelyben mozogni képesek anélkül, hogy idegennek éreznék magukat. Elmarad a politika és a társadalom közötti szükséges megtermékenyítés és hőcsere – Németországban mindkettő egyelőre egyáltalán nem, vagy csak csírájában létezik. Az eljövendő hónapok és évek fogják megmutatni, milyen mértékben sikerül ez nekünk Németországban s hogy tovább dolgozhatunk-e ezen.

A szöveg a XXI. Század Intézet szervezésében 2024. január 26-án megrendezett Európa az uniós választások előtt – A német ellenzék című rendezvényen elhangzott előadás szerkesztett változata.