Március 15-e óta az ellenzéki térfél politikusai, az ellenzéki érzelmű bírák, újságírók és celebek egymás után kiáltják ki magukat önkéntesen „poloskának” („Je suis poloska”, „Szabadság, szerelem – Én is áttelelek”), sorra a gyűlöletbeszéd, az uszítás, a társadalmi megosztottság és a jogállamiság lábbaltiprása ellen emelnek szót, valamint aggódó tekintettel siratják a társadalmi békét. Mégis e hangos tiltakozók közül senki, de senki sem ítélte el nyilvánosan – sőt! – azt, amit egy nevéhez méltón eddig pontosan 1, azaz egy pillanatot megélt, alig létező ellenzéki párt képviselői a minap az Országgyűlés falai között elkövettek: füstgyertyák bevetésével próbálták meghiúsítani a parlamenti szavazást. Ez nem puszta feltételezés, maga Bedő Dávid, a Momentum Mozgalom frakcióvezetője ismerte el az ATV Egyenes Beszéd című műsorában, idézem: „Azt gondoltuk, igen, hogyha füstbe borul a Parlament ülésterme, akkor lehet, hogy kimennek a képviselők és nem szavaznak. Ennek ellenére végig nyomkodták a kis gombokat, szokás szerint, mint a jó kis droidok.”

Lépjünk is túl azon, hogy a „droid” mint jelző mennyire minősítő vagy sértő, és helyezzük el oda, ahová nyilvánvalóan szánta a képviselő: abba a jól ismert kategóriába, amelyben már korábban is olyan, a társadalmi „pacifikációt elősegítő”, így értelemszerűen az említett hangos tiltakozók által szintén némán eltűrt kifejezések kaptak helyet, mint a „patkányok”, a „trágyával etetett gombák”, vagy éppen a „rémisztő képződmények”.

Beszéljünk a tettekről, tudniillik a mai modern, digitalizált világban már csak így szokás, hogy a parlamenti képviselők kis gombokat nyomkodnak – még akkor is, ha nem értenek egyet egy adott törvényjavaslattal. Mivel arra is van: gomb. Technikailag ez a parlamentáris demokrácia törvényhozói ágának működési mechanizmusa, Magyarországon legalább húsz éve; ezen felül az Alkotmánybírósághoz is lehet fordulni utólagos normakontroll céljából. De nem hibáztathatóak a momentumosok: végülis még csak hét éve tagjai az Országgyűlésnek. Bár sejthető, hogy az akciójuk sokkal inkább azon úgynevezett „pozitív példák” sorát gyarapítja, amelyekre Tompos Márton, a Momentum elnöke politikai hitvallásában is ekképpen utal: „Abban hiszek, hogy nem elég beszélni valamiről, cselekedni is kell, ezért pozitív példákon keresztül szeretném bemutatni, hogy milyen lenne az a Magyarország, ahol a Momentum kormányon van.”

Lássuk!

„MEGSZOKSZ VAGY MEGSZÖKSZ” ELVE

A momentumosok láthatóan különös vonzalmat ápolnak a pirotechnikai eszközök, például a füstgyertya és a füstgránát használata iránt. Mint ismert, Fekete-Győr András, a párt egykori elnöke, a füstgránát rendőrsorfal felé történő elhajítása következtében veszítette el országgyűlési képviselői mandátumát és két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott, miután hivatalos személy elleni erőszak vádjában elítélték. Tegnapelőtt pedig a párt még megmaradt parlamenti képviselői füstgyertyával tiltakoztak az aktuális törvénymódosítás ellen, nem törődve a legfőbb népképviseleti szerv méltóságának csorbításával, valamint a nemzeti vagyon és az Országház megrongálódásának kockázatával sem.

Mi több, nem riadtak vissza a parlamenti képviselők, azaz közfeladatot ellátó személyek munkájukban (erőszakkal) való akadályozásától, sőt testi épségük veszélyeztetésétől sem: a füstgyertya nem szakszerű, kifejezetten tiltott beltéri használata ugyanis olyan körülményeket teremtett, amelyek egészségkárosodást okozhattak és emberi életet veszélyeztethettek. Az egyik kormánypárti országgyűlési képviselő, Bányai Gábor a füst hatására azonnali orvosi ellátásra szorult, míg Kunhalmi Ágnes erőteljes köhögőrohamot kapott.

Bedő ezzel kapcsolatban egy harmatgyenge sajnálat mormolása után, felelősséghárításként mindössze annyit volt képes mondani, hogy „aki nincs jól a füsttől, az menjen ki a teremből.” Ha jól értem, ez a „megszoksz vagy megszöksz” elve: ha a Momentum képtelen elsajátítani és betartani a törvényeket, a házszabályokat, sőt még a füstgyertya használati útmutatóját is, akkor legalább a többi pártnak „illik” számolnia azzal, hogy ők – jó ellenzékihez méltóan – mire képesek az alkotmányos gyülekezési jog védelmében, akár mások más alapvető alkotmányos szabadságjogának kárán is. Azok ugyanis – olybá tűnik – csak addig érvényesek, amíg a megfelelő politikai célokat szolgálják.

„BALKÁNI NYITÁS”

Furcsa és meglehetősen ritka, de Bedő interjújában akadt két olyan kijelentés is, amellyel egyetértettem. Az első: „Ez nem a pride-ról szól.” Ezt a kijelentését nem mellesleg Cseh Katalin, a Momentum másik országgyűlési képviselője is megerősítette az ATV Aktuál című műsorában, amelyben úgy fogalmazott: „Ez nem csupán a pride-ról szól.” Az Országgyűlés által elfogadott törvényjavaslat szövege valóban nem a pride-ot tiltja, amennyiben az alatt az azonos nemű párok és az LMBTQ+ közösség többi tagjainak gyülekezési jogát értjük, hanem annak a mikéntjét szabályozza – már más meglévő jogszabályok mellett – oly módon, hogy az ne veszélyeztesse a kiskorúak testi, lelki és erkölcsi fejlődését, illetve azok védelmét. Csakhogy a pride már régóta nem e társadalmi kisebbség szabadságáról, jogairól vagy képviseletéről szól. Mint ahogyan egyes politikusok tüntetőleges fellépése sem ezeknek a csoportoknak az érdekeit szolgálja. Hasonlóan Belgrádban sem a pótolhatatlan emberi veszteségeket okozó újvidéki tragédia felelőseinek feltárása áll a megmozdulások és a botránypolitizálás középpontjában.

A történtek beleilleszkednek az úgynevezett „színes forradalmak” mintázatába. A 2000-es évek elejétől napjainkig világszerte közel harminc „színes forradalom” zajlott le, de nem ritka jelenség térségünkben, Közép- és Kelet-Európában sem. A legismertebbek közé tartozik a belgrádi „buldózer-forradalom” (2000), a grúz „rózsás forradalom” (2003), az ukrán „narancsos forradalom” (2004) és az Euromajdan (2013–14), a kirgiz „tulipános forradalom” (2005), valamint a macedón „színes forradalom” (2016–17). Az utóbbi évtizedekben egyre gyakoribbá vált, hogy meg nem választott és fel nem hatalmazott külső szereplők közreműködésével szervezett demonstrációkkal, gazdasági nyomásgyakorlással és összehangolt nemzetközi médiakampánnyal igyekeznek befolyásolni a politikai folyamatokat. Rendszeressé vált a „forradalmak” mesterséges előidézése, amikor egyes meglévő társadalmi elégedetlenségeket nemcsak felerősítenek vagy kihasználnak, hanem célzott politikai, akár titkosszolgálati módszerekkel irányítanak is. Ez a „soft” megoldás lehetőséget biztosít arra, hogy a nyílt beavatkozás helyett kevésbé feltűnő, demokratikusnak tűnő eszközökkel mozdítsák elő a politikai instabilitást, majd hatalomátvételt. Ha úgy tetszik, ezeket tekinthetjük a budapesti színes forradalom „főpróbáinak”.

Ha a tegnapelőtti eseményekből ez még nem lett volna teljesen egyértelmű, Bedő Dávid maga is követendő példaként emlegeti a jelenlegi belgrádi történéseket. Ez egyben újfent rámutat a Momentum politikai ötlettelenségére és arra, hogy a pártnak nincs valódi mondanivalója.

A különféle társadalmi csoportok politikai, gazdasági és/vagy társadalmi vélt vagy valós elégedetlenségének látszólagos felkarolásával próbálják a tiltakozó akcióikat kormányellenes demonstrációvá szélesíteni, hogy ezáltal igazolják saját politikai létjogosultságukat – amelyből valljuk be, a Momentum épp híján van. 2015 és 2025 között ugyanis politikai pályafutásuk során pontosan egyetlen egy említésre méltó „momentumuk” akadt: a NOlimpia-kampány, amely szintén a rombolásra épült. Meg is lett a politikai böjtje: a 2024-es párizsi olimpia éve a NOmentum évének bizonyult. Úgy tűnik, hogy a korábbi párizsi muníció után a 2026-os országgyűlési választásokhoz ezúttal Belgrádból merítenek politikai ihletet.

DEMOKRÁCIA DEMOKRÁCIA NÉLKÜL

Bárándy Péter, az MSZP korábbi igazságügyi minisztere az ATV Egyenes Beszéd című műsorában éles kritikát fogalmazott meg Orbán Viktor március 15-ei ünnepi beszédével kapcsolatban. Olyannyira súlyosnak ítélte a miniszterelnök szavait, hogy azokat a gyűlöletbeszéd törvényi kategóriájába sorolta, kiemelve, hogy nem véletlen „szóbotlásokról”, hanem – már csak amolyan ünnepi beszédekre jellemzően – „előre megírt”, „megszerkesztett”, „tudatos” beszédről van szó. Mindeközben a Momentum akcióját a „véleménynyilvánítás tárgyiasult formájának” nevezte – jelentsen ez bármit –, amelynek Bedő Dávid szavait idézve, célja az volt, „hogy magát a parlamenti szavazást megakadályozzuk vagy elhalasszuk”.

Milyen szerencse, hogy miközben a közbeszédben folyamatosan az visszhangzik, hogy Orbán Viktor rendszerszinten bontja le a demokráciát, ebben az elnyomó környezetben a Momentum nemcsak elmondhatta vette a bátorságot és kifejtette, de (újfent) demonstrálhatta is, mit értenek saját értelmezésük szerint demokratikus működés, demokrácia alatt!

De mit is pontosan? Még egyszer: a cél a parlamenti szavazás „akadályozása” vagy „elhalasztása” volt.

Bedő nyilatkozatából világosan kiderül, hogy – bár Bárándy jogászként a Momentum esetében előszeretettel figyelmen kívül hagyta e jellemvonásokat – az elkövetők tudatosan és előre eltervezett módon alkalmaztak füstgyertyát annak érdekében, hogy a képviselők kivonuljanak, és így ne tudjanak szavazni. A frakcióvezető megfogalmazása nyíltan utal arra, hogy a cél a parlamenti munka ellehetetlenítése volt. Vagyis előre megfontolt szándék vezérelte őket egy demokratikus intézmény működésének akadályozására. Akciójuk erőszakos és kényszerítő jelleget öltött, célja fizikai akadályozásra irányult. Márpedig egy demokratikus döntéshozatali folyamat – például egy parlamenti szavazás – jogellenesen akadályozása, az nem tiltakozás, de még csak nem is a véleménynyilvánítás „tárgyiasult” vagy éppen „absztrakt” formája, hanem a demokratikus intézményrendszer elleni tudatos támadás.

A Momentum Mozgalom és annak tette nem a demokráciáról szól, hanem annak tagadásáról. Annak a politikai kultúrának a „tárgyiasult” szimbóluma, amely a demokrácián kívüli eszközökkel akarja érvényre juttatni a saját, önkényesen értelmezett demokráciáját.

Sokat hangoztatott jogállamisági elvek? Szuverén döntéshozatal? Többségi népképviselet? Ugyan!

Viszont majd’ elmaradtam a második Bedő Dáviddal közös egyetértési pontunkkal: „Van egy pont, amikor azt kell mondani, eddig és ne tovább!”

Vitathatatlan; de erről 2026-ban ismét a választópolgárok döntenek majd.