„A család a fenntarthatóság záloga” címmel rendezték meg a IV. Budapesti Demográfiai Csúcsot 2021 szeptember 23-24.-én. A kétnapos konferencián 18 országból hetven előadó szólalt fel. A rendezvényen számos magas rangú politikai vezető is részt vett, ami jól mutatja, hogy a demográfiai leépülés folyamatát és ezzel összefüggésben a család válságát a politika, pontosabban a konzervatív politika súlyos problémának tekinti. Az alacsony születési számokból fakadó demográfiai válság tárgyalása során számos kérdés felmerült, dolgozatomban azonban csak a releváns ideológiai vélemények és álláspontok bemutatására koncentrálok. A gondolatok sokasága és gazdagsága miatt még ez az áttekintés is csak részleges és szubjektív lehet.

Baj-e a népességfogyás?

Aleksandar Vučić szerb elnök beszédében rámutatott: ha az eddigiek szerint folytatódnak a népesedési ráták Európában, illetve Afrikában, akkor 30 év múlva több lakosa lesz Nigériának, mint az Európai Uniónak vagy akár az Egyesült Államoknak. Milorad Dodik, Bosznia-Hercegovina államelnökségének szerb tagja szintén azt hangsúlyozta, hogy ha nem születik elég gyerek, akkor néhány évtized múlva az a helyzet állhat elő Európában, hogy nem európai, hanem többségében máshonnan érkezett népek lakják. Janez Janza, Szlovénia miniszterelnöke az Európai Unió jövőjéről folytatott vitára utalva a demográfia kérdését nevezte az egyik legfontosabb kérdésnek a kontinensen, mivel ez a probléma minden európai országot érint.

Marion Maréchal, a francia jobboldal meghatározó alakja, elmondta, hogy Franciaország csatlakozott azokhoz az országokhoz, amelyek az ENSZ „helyettesítési ráta” elnevezésű modelljét tartják Európára alkalmazhatónak. Ennek lényege, hogy az alacsony belső termékenységi rátát bevándorló családok letelepítésével kell javítani. A most zajló folyamat vége az lehet, hogy a társadalom átalakul, és 2060-ra egy új muszlim ország jöhet létre. Franciaország egyes régióiban már napjainkban is szó van a muszlim jogrend, a saría bevezetéséről, és ez megtörténhet az egész országban is.

A fejlett világot és elsősorban Európát sújtó demográfiai válság az őshonos lakosság alacsony születési arányszámaiból fakad. Míg a magas születési arányszámokból fakadó krízisre számos jól ismert fogalom utal: túlnépesedési válság, népességrobbanás, vagy egyszerűen a demográfiai válság, addig az alacsony születési számokból fakadó demográfiai válságra még egy frappáns fogalom sincs. Erre a problémára gyakran olyan kifejezésekkel utalnak, mint demográfiai tél, népesedési apály, elöregedés, népességfogyás. Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban a demográfiai tél fogalmát használom.

Közismert, hogy Nyugat-Európát az elöregedés és az alacsony születési és termékenységi arányszámok jellemzik, ami Kelet- és Dél-Európában kiegészül a népességfogyás folyamatával is. Ennek a folyamatnak a megítélése azonban vitatott. Ebben a kérdésben a fő frontvonal a haladók (globalisták, föderalisták) és a konzervatívok (nemzetiek, szuverenisták) között húzódik meg. Az előbbi csoport különböző okok miatt a demográfiai tél folyamatát nem tekinti problémának.

Sokan környezetvédelmi vagy klímavédelmi meggondolásból a népességfogyást kimondottan üdvözlik. Érvelésük szerint a csökkenő népesség csökkenő környezetterhelést jelent. Marion Maréchal előadásában elmondta, hogy Franciaországban főleg ökológiai és gazdasági szempontból beszélnek a családpolitikáról. Azt mondják, nem kell gyermeket vállalni, mert a gyerek növeli a szén-dioxid-kibocsátást. Schmidt Mária szerint „Trendi progresszív körökben újabban a környezetvédelem nevében mondanak le a gyermekvállalásról, igaz, ezt más kultúrájú társaiknak nem merik javasolni.”

A zöld globalista nézetek azonban több szempontból is problémásak. Először is, ahogy azt Andrej Babiš cseh miniszterelnök is hangsúlyozta abszurd és őrült dolog a gyereket kilóra – pl. CO2 kibocsátásban – mérni. Másrészt ezeket a zöld nézeteket egy globális vakság jellemez, mivel nem tesznek különbséget a túlnépesedő fejlődő országok, elsősorban Afrika, demográfiai helyzete és az „alulnépesedő” fejlett országok, elsősorban Európa között. Sőt, ahogy Schmidt is hangsúlyozta, elsősorban az elöregedő és fogyó európaiaktól várják el a születéskorlátozást, miközben Afrikában erről alig beszélnek. Azonban, ahogy arra a fórum számos előadója rámutatott az európai nemzetek kihalása nem lehet megoldása a környezeti és a klímaválságnak. Harmadrészt a különböző felmérések azt mutatják, hogy a nagycsaládosok sokkal környezettudatosabb életet élnek, mint a gyermektelen és az egyedülálló emberek, mondta Fűrész Tünde, a KINCS elnöke. Az utóbbi csoport tagjainak gyakran magasabb fogyasztási szokásai extrém környezetterhelést jelentenek az ökoszisztémák számára.

„Vajon baj-e a népességfogyás?” – tette fel ezt a kérdést a magyar kormányfő is. Szerinte az a tény, hogy a nyugati civilizáció nem képes magát demográfiailag fenntartani súlyos probléma, amit tovább mélyít az, hogy az Európai Unió még arra is képtelen, hogy ezt a folyamatot válságként azonosítsa. A technokraták azt mondják – folytatja a magyar miniszterelnök –, hogy a gépesítés és automatizáció miatt nem probléma, ha csökken a népesség. A népesség azonban nemcsak munkaerő szempontjából fontos. Az európai őshonos lakosság háttérbe szorulása és eltűnése nyilvánvalóan túlnyúlik a hiányzó munkaerő kérdésén.

Továbbá „vannak, akik érzékelik a népességfogyás problémáját, de a migráció eszközével akarnak válaszolni.” De a tömeges migráció, a Willkommenskultur által idecsődített milliók valójában az új munkásosztály betelepítésének globális tervét jelentik”. A tömeges migrációval azonban egy új identitás is megjelenik Európában, ami az európai nemzetek szétesését eredményezi. A fentiek alapján állítja Orbán Viktor, hogy „Európában a gazdasági megközelítésen alapuló utak járhatatlanok”. Hasonló állásponton van Andrej Babiš is, aki szerint: „Az ellenőrzés nélküli migrációnak semmi köze a mi jövőnkhöz. Az egyetlen kiút Európa hanyatlásának megakadályozására az, ha saját hatáskörben mindent elkövetünk azért, hogy a családok gyarapodjanak”.

Lorenzo Fontana, Olaszország volt család- és fogyatékosságügyi minisztere, szintén bírálta azt a balliberális előfeltevést, amely az embert csak anyagiasságában és mennyiségében veszi figyelembe. A nyílt társadalom hívei ezért is gondolják: ha Európában nem születnek gyerekek, akkor importáljuk a kész munkaerőt külföldről. Az embereket azonban nem lehet egy számra redukálni, mondta Fontana. Az ember nemcsak anyagból van, hanem a hagyomány, a közösség és a kultúra értékrendszere tesz minket teljes emberé.

Persze azt sem lehet kizárni, teszem hozzá én, hogy a globalista erők éppen azért támadják a családot és támogatják a tömeges bevándorlást, hogy kulturálisan megosszák és így meggyengítsék az erős nemzeteket és nemzetállamokat.

A család intézményének a válsága

A konferencián számos vezető politikus és szakember is rámutatott arra, hogy a család az ideológiai nézetek és harcok homlokterében áll. Mike Pence, volt amerikai alelnök hangsúlyozta, hogy "A világot egyik válság éri a másik után, és ezek között van az, amelyről ma itt beszélünk, amely szíven szúrja civilizációnkat, a család intézményének válsága, az egyre kevesebb házasságkötés, az egyre több válás, az egyre több abortusz." Szerinte„Közép- és Kelet-Európa országai elutasítják a modern baloldal posztkeresztény, posztnemzeti és a család intézményének meghaladottságáról szóló jövőképét.”

Schmidt Mária előadásában rámutatott arra, hogy a létező kommunizmusban a nőknek a férfiakhoz hasonlóan dolgoznia kellett. Ezért a kommunista országokban sokkal hamarább vált általánossá a kétkeresős családmodell és az emancipáció, mint Nyugaton. Ennek ellenére a nyugati elit a rendszerváltozás után az emancipáció terén is ugyanúgy kioktatta és leckéztette a kelet-európai társadalmakat, mint az élet minden más területén. A főigazgató szerint a Nyugati világot nem érdekelték a kelet-európai tapasztalatok, hanem saját erőszakos, dogmatikus, a férfiakat nagyüzemi módon kasztráló feminista felfogásukat kérték és kérik rajtunk számon. „A 21. század második évtizedében a nyugati társadalmak meghaladták a vallást, a családot, a nemzetet, kizárólag az egyén kiteljesedését és önmegvalósítását tekintik életcéljuknak. A családra sem úgy tekintenek már, mint a társadalom építőkövére; de ha nem a vallás, nem a család, nem a nemzet a társadalom összetartó ereje, akkor mégis mi fogja összetartani a társadalmakat?” Válaszában arról beszélt, hogy a nyugati progresszorrá vált elit Európát egy otromba neoliberális kísérleti laboratóriummá változtatta. Azzal próbálkozik, hogy földrészünket egy saját azonosság, saját arcél nélküli műveleti területté változtassa, ami nyitott minden mássággal, kultúrával, etnikummal és szexuális különbözőséggel szemben. Úgy biztosítanak a migránsok számára azonos vagy újabban egyre inkább többlet lehetőségeket, hogy a többség értékrendje, kultúrája, szokásai, vallásai egyértelműen hátrányba kerüljön. Ennek az elitnek az a legfőbb célja, hogy az európai polgárok ne azzal foglalkozzanak, ami rájuk tartozik, ne a saját jövőjükről gondolkozzanak, ne a sajátjaikkal szemben legyenek toleránsak és nyitottak, hanem az emberiség és a földgolyó elvont sorsáért aggódjanak és a nemzeti, lokális identitások helyett a multikulturalizmust hozzák helyzetbe.

Demográfia az ideológiai harcok szorításában

A konferencia pénteki napján két olyan szekció is volt, amelyben az ideológiai kérdések központi szerepet kaptak: „Család és demográfia az ideológiai harcok szorításában” (11.10-12.10), illetve „Nyilvánosság és a család” (15.30-16.30). Lássunk néhány véleményt ezekből a panelbeszélgetésekből.

Orbán Balázs szerint a nyugati társadalmakban a család és a gyermek fogalma túlpolitizált kérdésé vált. Phillip Blond filozófus, a ResPublica think-tank igazgatója úgy fogalmazott, hogy napjainkban a baloldal egy extrém liberális projektet akar megvalósítani. Ez az individualizmus egyik különleges formája, amit semmi nem korlátoz, és ebben a projektben a gyerek is csak egy korlát. Ezen felfogás szerint mindenféle hierarchia illegális és illegitim, forrása pedig az az akarat, amely dönthet például úgy, hogy az egyik nap férfi, a másik nap pedig nő lesz valaki. Blond szerint ez teljesen hibás felfogás, hiszen már pusztán azzal, hogy megszületünk, korlátok közé kerülünk: a test, amibe születünk, a család, amibe születünk, korlátoz bennünket. Az ember lényege, hogy más lények korlátozzák, hatnak rá. Ezért rá kell mutatni ennek a törekvésnek és ideológiának az abszurditására. Véleményem szerint korunk környezeti válsága mögött is ez az extrém liberális projekt áll, amelyet először Descartes fogalmazott meg. Például A lélek szenvedélyeiben a francia filozófus úgy fogalmaz, hogy a szabad akaratunk használata “...önmagunk urává tesz bennünket, az Istenhez hasonlóvá tesz minket...”. Tehát e projekt célja a külső, vagyis a környezeti és a belső, vagyis fiziológiai és társadalmi korlátok lebontása.

Frank Füredi, a University of Kent szociológus professor emeritusa azt hangsúlyozta, hogy a liberális ideológia képviselői szerint a család egy sötét, félelmetes és rossz hely. Ezért szerinte „rá kell világítani arra, hogy milyen pozitív, átalakító erővel bír a család, ami erőt ad az egyén és az emberiség kiteljesedéséhez, felvirágzásához.” Dan Schneider, az American Conservative Union ügyvezető igazgatója úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok baloldalijai utópistákká váltak, akik azt hiszik, rövid idő alatt el lehet érni a tökéletes világ állapotát. A baloldal most a saját tökéletességét szeretné elérni, amelyben az egyén autonómiája nem szenvedhet korlátokat, ezt pedig másokra is rá akarják erőltetni – mondta. Ebben a panelben felmerült a tömeges migráció kérdése is, mint a demográfiai tél megoldása, amit minden előadó elutasított.

A másik panelbeszélgetésben Szánthó Miklós kijelentette, hogy „a nyilvánosság totálisan kettévált, több releváns társadalmi ügyben – multikulturalizmus, migráció, abortusz, drogliberalizáció, az elnyomottnak tételezett kisebbségek ügye, gender vagy családtémaköre – két teljesen egymással szemben álló vélemény figyelhető meg.” A konzervatív oldal szembenéz a valósággal, míg a liberális oldal a saját ideológiájának a foglya. Ezért a konzervatív oldalnak meg kell védeni a családot és egy olyan civilizációt kell felépítenie, amely önerőből fenn tudja tartania saját népességét. „Nem a család fogalmának felülvizsgálatára és nem a vitára, hanem harcra van szükség.” Szilvay Gergely szerint Magyarországon még meg lehet védeni a család hagyományos elképzelését nyugaton azonban a család fogalmát már az LMBTQ-mozgalom tematizálja.

Éric Zemmour francia gondolkodó szerint az Európai Egyesült Államok az Európa-mániások délibábja, akik anélkül rombolják le a szuverén nemzeteket, hogy legalább európai szuverenitást helyeznék a helyébe. Ma ugyanúgy az iszlám és a kereszténység, a Kelet és a Nyugat civilizációs harcának korát éljük, mint a középkorban. Ennek a harcnak az egyik alapeleme a demográfia. A francia előadó azt is hangsúlyozta, hogy Nyugat szellemiségét az alávetettség és a dekonstrukció jellemzi. Az előbbi fogalom arra utal, hogy bűnösnek kell éreznünk magunkat a rabszolgaságért, a második világháborúért, a zsidók kiirtásáért, a gyarmatosításért, míg az utóbbi fogalom arra utal, hogy először a nemzetet, aztán a családot, majd az apai szerepet, magát az embert, a biológiai nemeket kell leépíteni. A Suicide Français (Francia öngyilkosság) című könyvében már rámutatott arra, hogy a dekonstrukciót a kigúnyolás követi, majd az elpusztítás. A nemzet, a család és az egyén elpusztításában szövetséges az iszlám is, ami a meggyengülésünket kihasználva a saját normáit erőlteti ránk.

Összefoglalás

A fentieket abban összegezhetjük, hogy a demográfiai témakörben is egy ideológiai háború folyik a nemzeteket gyengíteni és erősíteni akaró föderalista és szuverenista oldal között. Sőt, úgy gondolom, hogy ennek az ideológiai háborúnak éppen ez a legfontosabb csatatere.

Ma már mindenki láthatja, hogy a föderalistákat nem érdekli, hogy a fejlett országok őshonos lakossága gyorsuló ütemben épül le, öregszik és fogy. Erről az alapvető kulturális és civilizációs válságról mélyen hallgatnak. Ebben az értelemben joggal nevezte ezt az oldalt a konferencia néhány előadója „bölcsőellenesnek”. Másrészről a föderalisták szinte minden esetben bevándorláspártiak.

Mindez azonban nem zavarja a föderalistákat, sőt mindent megtesznek a születési számok gyorsabb ütemű csökkenéséért és a tömeges bevándorlás növekvő üteméért, mert bíznak abban, hogy ezek a folyamatok felőrlik a konzervatív pártokat és a patrióta mozgalmakat.

Európában ezeknek a folyamatoknak logikus következménye az „iszlamobaloldal”, vagyis a liberális baloldal és az iszlám erők bizarr szövetsége, amely Franciaországban már egyre nagyobb teret kap. Ennek a koalíciónak „egyetlen közös ellensége van: a fehér, keresztény, heteroszexuális férfi”. A liberális baloldal feltehetően abban bízik, hogy – a bevándorló muszlim népesség és szavazók segítségével – legyőzi politikai ellenfelét a nemzeti oldalt. Nagy a kockázata azonban annak, hogy ennek a folyamatnak a győztese nem a baloldal, hanem az iszlám lesz; azaz az iszlám fogja legyőzni – a liberális baloldal segítségével – az európai kultúrát. Michel Houellebecq Behódolás című könyve éppen ezt a folyamatot írja le Franciaország vonatkozásában.

Ezt a tragikus kimenetelt akarja elkerülni a konzervatív oldal. A patrióta erők kezdik felismerni, hogy a demográfiai tél a modernizálódó nemzetek végzetes betegsége, amit nem a tömeges bevándoroltatással, hanem egy családbarát társadalom felépítésével kell orvosolni. Ezért is hangsúlyozta Novák Katalin és sok más előadó is, hogy „A nyugati világban nem születik elég gyermek, gyermek nélkül viszont nincs fenntartható fejlődés.”Azaz „a család a fenntarthatóság záloga”.