„Eleintén használatban volt a szabadelvű máz. De csak is eleintén, és csakis a máz.”
Asbóth János
Soros György ismét félti a nyílt társadalmakat. Nem először és vélhetően nem is utoljára. Most az éghajlatváltozás, az orosz–ukrán háború és a mesterséges intelligencia van soron, nem elfeledkezve a gombamód szaporodó „autokráciákról.” S ahogy ő, úgy gyaníthatóan trónörököse is egyre többet fog nyilvánosan aggódni. A Soros-birodalom valódi támasztéka ugyanis a globális szorongás.
A FÉLELEM OLYKOR LEGYŐZI AZ EMBERT
Az együttélési viszonyok erősebbek, mint az emberek, ám a viszonyokat erős emberek hozzák létre. Ilyen erős ember Soros György és ilyenné szeretne válni fia, Alexander Soros is. Az apa viszont – ugyan már öröklődésről beszélnek – továbbra is biztonságpolitikai konferenciákra jár és havonta publikál olyan viszonyokról, melyek miatt rettegnünk kell.
A nyílt társadalom eszméje nagyvonalakban három átverésre épül: (1) a kritikai gondolkodás dicséretére, (2) a zárt társadalmakkal szembeni kizárólagos öndefinícióra és (3) a globális félelemre. Utóbbi értékelődött fel az elmúlt években.
A ma élő liberálisok szerint féltenünk kell a szabadságunkat, a félelem viszont egy ponton olyan elviselhetetlenné válik, hogy végül önként kell lemondanunk szabad akaratunkról.
Ez a neomarxista logika alapján működő kortárs szabadelvűek trükkje, amit sokszor tagadnak, vagy éppen ideiglenességét hangsúlyozzák. (Minden progresszív ideológia számol az „átmenetiséggel.”) Ezt tapasztaltuk a pandémia idején, és ezt látjuk most a háborús pszichózisban, illetve az ezzel párhuzamosan erősödő ruszofóbia mögött is.
Soros György – szolgai módon követve Karl R. Popper filozófiáját – ismeretelméleti alapokra helyezi a társadalomszemléletét. Nézete szerint, ahogy az ismétlődő cáfolati kísérletek vezetnek a tudományos állítások megerősítéséhez, úgy haladunk a fennálló együttélési viszonyok kritikája által az ideális társadalom felé.
A nyitott társadalom tehát úgy születik, hogy megkérdőjelezünk mindent, amit az elődjeinktől kaptunk, majd saját világnézetünk szerint változtatunk rajta.
A nemzeti közösségek léte háborúhoz vezet, a vallások elhomályosítják az ész hatalmát, a hagyományos családmodell keretrendszere pedig túl szűk a modern ember számára – érkeznek egymás után az elfogult cáfolatok. Jöjjön tehát helyettük valami más! Ez a progresszív szemlélet alapja, ugyanakkor maga a soha véget nem érő társadalmi destrukció. Ez lenne a nyílt társadalom eszméjének, mint feladat-orientált ideológiának első mozzanata.
A második viszont kevésbé körmönfont, csupán egy átlátszó logikai cselvetésen alapszik. Soros – szintén Popper nyomán – önkényesen két társadalomtípust különít el egymástól: a nyitott, azaz a liberális demokrácián alapuló társadalmat a „zárt társadalommal” szemben, amely szerinte az ókori császárságoktól kezdve az autoriter rendszereken át a 20. századi nemzetiszocialista és a kommunista diktatúrákig terjed. Középút nincs, csak „fejlődési fokozat”. Aki mindezt vitatja, az a nyílt társadalom ellensége. Az elmélet valójában azon önkényes kijelentésen alapszik, hogy egy diktatúrával szemben csak és kizárólag a liberális demokrácia lehet a helyes és jó. Ez az álltás pedig önmagában téves, így a következtetést sem fogadhatjuk el.
Végül, a harmadik cselvetés – ami az elmúlt években felértékelődött – a félelem gerjesztésében keresendő. Ha a politika mélyrétegeiben és a társadalmak kulturális szövetében véget nem érő félelmet tudsz gerjeszteni, akkor hatalmad alá tudod rendezni az embereket.
Ha félsz az autokráciáktól, akkor hajlandó leszel utcára menni és tüntetni bármilyen fennálló rend ellen. Ha aggódsz a klímaváltozás végett, akkor kész leszel változtatni az életmódodon. Ha rettegsz a pandémia miatt, akkor otthon maradsz. Ha féled az oroszokat, akkor beállsz az ukránok mögé és magadévá teszed a mindent átható ruszofóbiát. És így tovább…
POLIKRÍZIS, A FÉLELEM EGYÜTTHATÓI
A dinasztiaalapító Soros György most éppen a mesterséges intelligencia térhódításától, az éghajlatváltozás okozta problémáktól és az orosz–ukrán háború következményeitől félti a nyílt társadalmakat. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a „szaporodó autokráciák” már ne töltenék el páni félelemmel emberbarát szívét, de nagyon úgy tűnik, hogy a pandémia utáni globális szorongás új lendületet kapott az Ukrajnában folyó háború miatt. Mindezeket egyben polikrízisnek, a 21. század együttható válságjeleinek nevezi.
A polikrízis fogalom (a poli előtag a görög polüsz szóból származik) arra utal, hogy egyszerre több válsággal kell szembenéznie globálisan az emberiségnek. A kifejezést először Edgar Morin és Anne Brigitte Kern használta a kilencvenes években, ám a mai jelentéstartalmat, ami összeköti a 2008-2009-es pénzügyi válságot, a klímakatasztrófát és a pandémiát az orosz–ukrán háborúval, már Adam Tooze gazdaságtörténész írja le. Szerinte a polikrízis azért alkalmas eszköz a világ helyzetének elemzésére, mert használatával úgy lehet egyszerre többféle kihívásról beszélni, hogy közben nem jelölünk ki egyetlen konkrét válságokot vagy feszültséggócot a rendszerben. A kifejezés olyan divatossá vált tavaly az amerikai közbeszédben, hogy januárban a Financial Times az év szavának választotta.
Soros tehát ebben az esetben sem talál ki semmi újat, csak ügyesen adaptál. Érdemes azonban aggodalmát röviden körbejárni. Nem a háborút, a klímakatasztrófát és a mesterséges intelligenciát, hanem Soros félelmeinek célját. Mert az elmesélt szorongás mögött hatalmi szándék húzódik.
FÉLELEM A HÁBORÚ KÖVETKEZMÉNYEITŐL
Soros rendszeresen azt kéri a nyugati országoktól, hogy még több fegyvert küldjenek a frontra. Minden háborúban ott tolják ekhós szekerüket a Kurázsi mamák, hisz a háború mindig is nagy üzlet volt, ám Sorost nem csak a konfliktusból kihozható haszon érdekli. Ott van benne a küldetéstudat, az ideológiájának kizárólagosságába vetet hite (veszélyesebb is, mintha „csak” az anyagi haszon mozgatná). Soros így félti a nyílt társadalmakat a háborútól, tehát tanácsokat ad Oroszország legyőzésére és Kína meggyengítésére. Már ő is Kínában látja a valódi kihívót, ám meglehetősen lebecsüli, ami egyébként is egyre elterjedtebb nézet az amerikai sajtóban.
Soros tehát nem az ukrán embereket félti, hanem a nyugati életmódot biztosító nyílt társadalom kereteit.
Ráadásul úgy ír a háborúról, mintha azt egy sakktáblánál vívnák, az ukrán katonák pedig a feláldozható parasztok lennének. Titkot sem csinál abból, hogy a sakktábla két oldalán az Egyesült Államok és Oroszország áll, utóbbi mögött pedig Kína foglal helyet.
KLÍMASZORONGÁS
Soros azt állítja – összhangban a globális napirenddel –, hogy ha vége lesz a háborúnak, akkor végre neki lehet látni a gazdaságok szerkezetének átalakításához, azaz a világ „zöldítéséhez”.
A témát kisajátító európai baloldal kitermelte a kontinens zöldmozgalmait, amelyek élen járnak a globális szorongás kialakításában. Apokaliptikus jövőt vizionálnak és olyan kifejezésekkel ijesztgetnek, mint a „klímakatasztrófa”, vagy a „klímakataklizma”, illetve megmosolyogtató fogalmakat gyártanak: klímaaktivista, klímavédelem, klímasemlegesség. Mindezt azért, hogy a félelem által politikai előnyhöz jussanak. Soros György nem talál ki új dolgot itt sem, csak rácsatlakozik a már létező, progresszív mozgalmakra.
Joggal merül fel azonban a kérdés, hogy mindennek mi köze a nyílt társadalom eszméjéhez, és miért kellene félteni emiatt a liberális demokráciákat. De ahogy a háború esetében, úgy ebben a kérdésben sem feltétlenül a megoldás a fontos. Sőt!
Mi lenne a „klímaszorongásnál” alkalmasabb egy globális félelem fenntartásához? Erre a témára a trónörökös is több energiát fog fordítani – legalábbis az eddigi megszólalásai alapján.
AGGODALOM A MESTERSÉGES INTELLIGENCIÁTÓL
Mintha fordítva ülnének a progresszívek azon a bizonyos lovon, mikor a szabadságot féltik az embert meghaladó mesterséges intelligenciától. Hisz éppen a tőlük származó anyagi fejlődésbe vetett naiv hit a technikai újítások motorja. A felvilágosodás optimizmusa – miszerint a természet megismerhető és átalakítható – mára mindent elborított. A teremtés lehetőségével kacérkodik a tudomány, az ember pedig Istennek hiszi magát.
A mesterséges intelligenciától nem a nyílt társadalmakat, hanem az emberi együttélés hagyományos, így biztonságos kereteit kell féltenünk.
Ha valaki kommunikált már a ChatGPT-vel, az tapasztalhatta, hogy bele van kódolva az a fajta mindent kritika alá helyező logika, amit a progresszív gondolkodók, valamint a politikai csoportok (és persze a nyílt társadalom hívei is) oly fontosnak tartanak, és ami végül minden korlátot elbont.
ÉRKEZIK A TRÓNÖRÖKÖS?
Alex Soros a Wall Street Journalnak adott interjújában jelentette be, hogy átveszi apjától a birodalom irányítását. Habár a jogi aktus decemberben megtörtént, nyilvánosságra csak most hozták. A cikkben számos tanulságos mondat olvasható, s mivel ezerszer végiggondolt, átnézett PR-interjúról beszélünk, így abban minden állításnak oka és célja van.
Alex Soros kitapinthatóan fenn akarja tartani a globális szorongást. Sőt, elmélyíti és kiterjeszti azt, mikor arra utal, hogy ő sokkal „politikusabb” az apjánál és új lendületet adhat több progresszív témának. De legjobban most Trump elnöki ambícióitól kell félni – mutat rá az első célpontra.
Amióta New York klubjainak egykori fenegyereke megkomolyodott és „filantróp” apja nyomán alapítványokat hozott létre, számos progresszív politikai kérdésben szólalt meg. Azt látjuk, hogy a migrációról és a multikulturális társadalomról (mint a nyílt társadalmak előszobájáról) ugyanúgy vélekedik, mint a nagy betelepítési tervet megfogalmazó apja (egymillió migráns szétosztása Európában, illetve közös hitel felvétele az integrálásuk érdekében). Ahogy a háborúban is ugyanazt a képletet követik, ugyanazt az ellenségképet rajzolják és ugyanazt a félelmet tartják életben. Ám két területen hangsúlyosabb elképzelései vannak. A Soros-birodalom alapítványai a drogliberalizációt és az LMBTQ-jogok előmozdítását eddig is nyomokban tartalmazták, ám Alex Soros megszólalásai alapján joggal várhatjuk azt, hogy ez a két terület fel fog erősödni. Ahogy az abortuszhoz való jog előmozdításába is több energiát fog fektetni.
Ki tudja, talán hatékonyabban működik majd a birodalom a koronaherceggel a trónon...
Fotó: Alexander Soros Twitter