A formálisan még ma is létező, de egyre inkább virtuálissá váló Irakban és Szíriában berendekező Iszlám Állam elégedetten közölte honlapján, hogy a „bűnös paktum”, melynek alapján a a két ország közötti határt megvonták, immár végérvényesen a múlté, az átkelők útlevél- és vámvizsgálatra szolgáló épületeit pedig, a sorompókkal együtt lerombolták. Al-Bagdadi és fanatikus terroristái nyilvánvalóan úgy képzelik, hogy az imperialisták által létrehozott mesterséges államok helyett ezen a területen az idők végéig újra kalifátus lesz, egészen az idők végezetéig.

De miből állt ez a bizonyos paktum, melyet kormányaik nevében 1916 május 16-án írt alá Paul Cambon, Franciaország londoni nagykövete és Edward Grey, a brit külügyminisztlérium államtitkára? Előre kell bocsátani, hogy a két szakértő, Mark Sykes és François Georges-Picot által kidolgozott titkos egyezmény a Fekete tenger, a Földközi tenger, a Vörös tenger az Indiai óceán és a Kaspi tenger között elterülő óriási térség felosztását irányozta elő, és a szerződést jóváhagyta a térségben érdekelt két másik antant-hatalom, Olaszország és a cári Oroszország is. Mivel a szerződés titkos volt, nagy feltünést keltett, amikor a bolsevik forradalom győzelme után az oroszok 1917 november 23-án az Izvesztija és a Pravda hasábjain nyilvánosságra hozták. (A szöveget három nappal később a brit The Manchester Guardian is közölte.) Megjegyzendő, hogy Lenin 1918 januárjában elküldette a szerződés szövegét Isztanbulba is, ily módon közölve az ottomán kormányzattal, milyen sorsot szán az Antant azoknak a tartományoknak, melyet akkor még a szultán fennhatósága alatt álltak.

A Sykes-Picot egyezmény brit és francia fennhatóságú területekre osztotta fel a Közel-Keletet. A franciák kormányzását irányozta elő Libanon, a mai Dél-Törökország (Kilikia), Észak-Szíria és az iraki Moszul tartomány felett. Ugyanakkor a britek uralták volna Mezopotámiát és a mai Kuvaitot, Szíria déli részét, a mai Jordániát és Palesztinát. Tervbe vettek még egy nemzetközi mandátum-területet is, mely Akkó, Haifa és Jeruzsálem területét ölelte volna volna fel, oly módon, hogy a mai Izrael kikötóit a britek ellenőrzik.

Megjegyzendő, hogy, hogy a Sykes-Picot egyezmény nem tekintette a hagyományos értelemben vett gyarmatoknak az ottomán birodalomtól elcsatolni tervezett tartományokat. Nagy-Britannia és Franciaország 1919-től, amikortól a paktum de facto életbe lépett, a Népszövetség mandátuma alapján kormányzott a birtokába jutott területeken. Amikor a törökök 1918 februárjában eljuttatták a paktum birtokukba került szövegét az ellenük harcoló Husszein mekkai serifnek, a szaudi uralkodóház megalapítója felháborodva továbbította a szöveget Londonba. Az angolok ugyanis, szolgálataiért cserébe még 1915-ben „nagy arab birodalmat” igértek neki, és nem említették, hogy gyámkodni akarnak fölötte. A brit kormány ezért 1918 februárjában magyarázkodásra kényszerült. A Mekkába küldött levélben ezt írta: „Őfelsége kormánya és szövetségesei nem adták fel azt a politikát, mely az elnyomott nemzetek felszabadításához nyújtott legnagyobb segítséget foglalja magában. Ennek jegyében el vannak szánva, hogy támogatják az arab népeket egy olyan arab birodalom létrehozásában, melyben a törvény váltja fel az ottomán önkényt, és amelyben az egység kerekedik felül a török adminisztráció által kiprovokált, mesterségesen megosztó intrikákon.”

Szíriát a franciák a húszas években négy tartományra osztották: Damaszkusz és Aleppo szandzsákra, az alavita államra, Latakia székhellyel, Dzsebel drúz államra és a törökök által lakott Alexandretta szandzsákra, melyet utóbb Törökországnak adtak. Az egész területből 1926-ban választották le Libanont, mely ettől kezdve maronita többségű köztársasággá vált.

A Sykes-Picot egyezmény kétségtelenül feldarabolta a Közel-Keletet, hatása mindmáig érezhető. Létrehozása idején Nagy-Britannia és Franciaország nem számolt az ifjútörök nacionalizmussal, a kemalista mozgalommal, és nem látta előre a zsidó állam, Izrael megszületését sem. Ma úgy tűnik, az antanthatalmak két olyan országot is létrehoztak, Irakot és Szíriát, melyek jelenlegi formájukban már nem tarthatók össze. De hogy helyettük milyen országok születnek, és miféle határok között, arról jelenleg még senkinek sincsen konkrét elképzelése.