Több évforduló is emlékeztet idén a kommunizmusra és mindarra, amit ideológiailag és a gyakorlatban jelent: 170 évvel ezelőtt látott hozzá Marx és Engels a Kommunista kiáltvány megszövegezésének, 150 évvel ezelőtt jelent meg A tőke I. kötete és száz éve, 1917. november 7-én hajtották végre a bolsevik puccsot. De húsz éve látott napvilágot A kommunizmus fekete könyvének első, francia kiadása is. Kiáltványtól tömeggyilkosságig – így írható le a kommunista ideológia valóra váltásának íve.
A korabeli vicc szerint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom se nem volt nagy, se nem volt forradalom és nem is októberben történt. Egy másik történet szerint a Lenin halála utáni hatalmi torzsalkodások során a korábbi szövetségesei elárulásától eleinte vonakodó Krupszkaját Sztálin megfenyegette, mire az asszony kijelentette, hogy vele nem lehet így beszélni, hisz’ ő Lenin özvegye! – Erre Sztálint azt felelte: „Hogy ki Lenin özvegye, azt én mondom meg.”
Riválisaival vitatkozva egyszer Lenin a bűvésztrükköket leleplező módszert idézően kimondta: ne a számat, a kezemet figyeljék! 1913-ban egyenesen azt írta Szavak és tettek című cikkében, hogy „a lényeg nem a szavakban, hanem az objektív helyzetben rejlik, amely meghatározza a párt jelszavainak jelentését” – hogy mi az objektív helyzet értelme, azt persze ő mondta meg. A valóság efféle totális dekonstrukciójának igénye miatt a kommunizmus története egyben a szavak megváltoztatásának története is. Részben erről a folyamatról szól Orwell kultikus, 1984-e, amelynek főhőse a szótár-bizottságban dolgozik. Ebben két, egymással szorosan összefüggő feladatot végzenek: ritkítják és egyszerűsítik a fogalmakat, amelyek értelmét egyúttal az uralkodó párt éppen aktuális irányvonalával megegyezően magyaráznak. Ehhez hasonlóan lettek a kambodzsai rizsföldeken létesített „átnevelő táborok” milliók temetői, a „beszolgáltatás” éhínséghez vezető, államilag szervezett rablás, a világtörténelem legtisztább forradalma, 1956 meg „ellenforradalom”.
A szótárak, enciklopédiák és lexikonok fontosabb részei gondolkodásunknak, mint hinnénk. Ezt bizonyítja, hogy mint lerombolt ház után az alap, egy-egy politikai konstrukció összeomlása után is helyén marad az általa használt nyelvi keret, s tégla gyanánt annak szavai. Ma sem mondhatjuk ki anélkül az „élettér”, a „faj” vagy az „akarat diadala” kifejezéseket, hogy ne jutnának eszünkbe azok az esztelen borzalmak, melyeket nevükben a Harmadik Birodalom elkövetett. – Ezzel szemben a kommunizmushoz kapcsolódó kifejezések (például: kulák, Munkásőrség, osztályharc, proletárdiktatúra) még mindig valami kellemes borzongást, nosztalgiát vagy nevetséges retró hangulatot váltanak ki, noha a sarló-kalapács és a vörös csillag emblémája alatt százmillió halálos áldozatot követelt az, amiről egyesek még mindig hiszik: „szép eszme, csak a megvalósítása volt hibás”. Nem elég, ha kijelentjük a posztendékás traumát feldolgozó, szellemes német film címével szólva, hogy Good bye, Lenin, ha beszédszerkezetünk mélyén megbújik a diktátor.
Huszonhét évvel a rendszerváltoztatás, több mint negyedszázaddal a Szovjetunió megszűnése és jó pár évvel a posztkommunizmus politikai–gazdasági struktúráinak lebontása után a kulturális hegemónia alapjának számító szóhasználat még mindig őrzi a kommunizmus örökségét – bizonyos mértékben a Szovjetunió máig a fejünkben él, szavaink pedig a Párt foglyai. E bolsevik szemantikai környezet marandósága egyfelől létrehozói taktikájának sikerére, másfelől a nemzeti és demokratikus gondolkodás előtt álló, még elvégzendő munka mennyiségére utal. A bolsevikok pontosan tudták, hogy a valóság néven nem nevezése, a tetteikkel kapcsolatos megtévesztő szavak (vö.: államosítás, béketábor, népi demokrácia) alkalmazása és az eszméik terjesztését szolgáló propaganda nehezen legyűrhető álvalóságot teremt. Politikai rendszerüket ugyanis anélkül nem lehet legyőzni, hogy előbb kulturális szövevényükkel le ne számolnánk. – Ez volna a „felépítmény” bosszúja az „alapon”! S ezért jelentett fordulópontot, amikor Reagan „a gonosz birodalmának” nevezte a Szovjetuniót, megfosztva kínosan sokáig tartó legitimációjától.
Húsz szócikk következik, amelyek nemcsak dekonstruálják a kommunizmus mondanivalóját, de visszatérést jelentenek a normalitáshoz. Az új gondolkodás régi szavaink ismételt birtokbavételével kezdődik.
BOLSEVIK – Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt forradalmi szárnyának elnevezése. A szó oroszul „többségit” jelent, miközben Lenin csoportja éppen, hogy kisebbségben volt a párton belül, ahol a szociáldemokraták alkották a nagyobb frakciót (mensevik). A bolsevikok az 1917. novemberi puccsal kerültek hatalomra Oroszországban, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja egészen 1952-ig nevében is utalt rájuk.
CSEKA – Az Összoroszországi Rendkívüli Bizottság rövidítése. Az 1917. novemberi bolsevik puccsot követően létrehozott politikai rendőrség, amely különböző elnevezések (GPU, NKVD, KGB) alatt egészen a Szovjetunió 1991-es felbomlásáig állambiztonsági szolgálatként működött.
GULAG – Orosz mozaikszó, jelentése: Javítómunka-táborok Főigazgatósága. A rendszer politikai ellenségeit hurcolták ide, 1934-től egészen 1960-ig. Egyes becslések szerint Sztálin uralma alatt többezer telepén összesen húszmillióan raboskodtak. Általánosságban a Szovjetunió egészét behálózó kényszermunkatábor-hálózatot értjük alatta. Borzalmait Szolzsenyicin rögzítette A Gulag-szigetvilág című monumentális művében. Amint a nemzetiszocialista embertelenség örök mementója Auschwitz, úgy a kommunizmus emberiesség elleni bűneinek egyetemes jelképe a Gulag.
INTERNACIONALIZMUS – Más néven nemzetköziség. A kommunizmus hamis ígérete szerint ennek jegyében a világ népei mind szabadok és egyenlők lesznek. „Nemzetközivé lesz holnapra a világ” – szól az Internacionálé refrénje. Ennek leple alatt 1917 és 1991 között valójában a Szovjetunió érdekszféráját terjesztették ki a világ minden tájára, ügynökeik és katonáik segítségével. Gyakran folyamodtak a forradalom fegyveres exportjához, a Komintern irodáin keresztül terjesztették a kommunizmust, „internacionalista segítségnyújtásnak” pedig a szabadságra vágyó népek elnyomását és országaik megszállását (Magyarország – 1956, Csehszlovákia – 1968, Afganisztán – 1979) nevezték.
KOLLEKTIVIZÁLÁS – A kommunizmus által ígért „közösségi tulajdon” megvalósítása érdekében erőszakkal államosították a magán- és egyházi tulajdonban lévő földeket, ingó- és ingatlanvagyont. A kollektivizálás során a gazdákat megfosztották földjeiktől és állatállományuktól, majd kolhozokba és szovhozokba (termelőszövetkezetekbe és állami gazdaságokba) kényszerítették őket. Az erőszakos kollektivizálás Ukrajnában 1921 és 1947 között mesterségesen előidézett éhínségekkel járt együtt, amelyben mintegy 6–10 millió ember pusztult el.
KOMMUNIZMUS – Az osztály- és magántulajdon nélküli társadalom erőszakos ideológiája, amely azt követeli, hogy minden tulajdon az egyeduralkodó párt által vezetett állam tulajdonában és közvetlen irányítása alatt álljon. Alapító okirata az 1848-ban megjelent, Marx és Engels által közösen írott Kommunista kiáltvány. Az eszme gyakorlata az 1917. november 7-i bolsevik puccsal kezdődött. Különböző eszmei és gyakorlati változatai (leninizmus, sztálinizmus, trockizmus, maoizmus, valamint Tito, Fidel Castro, Enver Hoxha, Ceauşescu rendszere és a Vörös Hadsereg Frakció terrorizmusa) szoros rokonságban állnak egymással. Ma is hat kommunista diktatúra létezik (Észak-Korea, Kína, Kuba, Laosz, Venezuela, Vietnam) és a kommunista pártok tucatnyi országban (köztük Brazília, Dél-Afrikai Köztársaság, Görögország, Nepál, Portugália) részei a kormányzó koalíciónak, Indiában pedig három, összesen 115 milliós lakosságú tartományt irányítanak. A Kínai Kommunista Pártnak a lakosság 6 százaléka tagja, ami közel 89 millió párttagot jelent. Ezzel ez a legnagyobb politikai párt a világon. A közkeletű magyarázat, mely szerint „az eszme jót akart, csak a megvalósítás volt hibás”, nem igaz, mert a kommunista ideológia kezdettől fogva gonosz gondolat volt, amit terrorral ültettek át a gyakorlatba.
KONCEPCIÓS PER – Előre megtervezett, egy éppen aktuális politikai cél elérése érdekében rendezett bírósági eljárás, amely koholt vádakon alapult. A vádak között gyakran szerepelt kémkedés, „népi demokrácia megdöntésére irányuló szervezkedés”, összeesküvés és szabotázs. A kommunista diktatúrák kiépítésének kedvelt eszköze volt, és minden esetben szovjet recept alapján állították össze. A Rákosi-diktatúra leghíresebb koncepciós és kirakatpere (vagyis nyilvánosságnak szánt bírósági eljárása) az 1949-es Mindszenty-ügy volt, amely a katolikus egyházzal való leszámolást célozta.
KULÁK – Az orosz szó jelentése: ököl. A kommunista propaganda ezzel az elnevezéssel sugallta, hogy a tehetősebb parasztok mindent a kezükben tartanak. Az 1917-es bolsevik puccstól kezdve a sztálini Nagy Terroron át a mesterségesen előidézett ukrajnai éhínségekig a kommunista párt üldözte a nagyobb földbirtokkal rendelkező gazdákat. A kulákellenes terrornak többmillió áldozata volt. Magyarországon a Rákos-diktatúra folytatott kampányt ellenük.
LENINIZMUS – A német katonai hírszerzés segítségével, 1917 novemberében puccsot végrehajtó V. I. Lenin ideológiája, amely a „proletárforradalom” kirobbantását célozta a kommunista párt „élcsapata” segítségével. Lenin többek között az 1903-ban írott Mi a teendő? és az 1917-es Állam és forradalom című írásaibanfoglalta össze teóriáját.
MARXIZMUS–LENINIZMUS –A kommunista diktatúrák hivatalos ideológiája, amely Marx és Lenin művein alapul. A kapitalizmus erőszakos forradalommal való megdöntését tanítja, amely után ígérete szerint proletárdiktatúra következik, amely kiirtja az „osztályellenségeket” és létrehozza az „osztály nélküli társadalmat”. A hivatalosan egyenlőséget hirdető ideológia mindenütt, ahol megvalósult, szegénységet, elnyomást és zsarnokságot hozott.
OSZTÁLYHARC – A kommunisták által kirobbantott polgárháború elnevezése. A marxizmus szerint a kizsákmányoláson alapuló „osztálytársadalmakban” a kibékíthetetlenül ellentétes érdekű társadalmi rétegek harca folyik a hatalomért és a megtermelt javak tulajdonlásáért. Az osztályharc a társadalom, a gazdaság, a politika és a kultúra területeire egyaránt kiterjed. Az osztályharc jegyében 1917 óta a kommunizmus világszerte százmillió áldozatot szedett.
PERMANENS FORRADALOM – A marxizmus leninista átértelmezése, amely szerint a kapitalizmus nem magától fog szocializmussá átalakulni, ráadásul a legfejlettebb „tőkés országban”, hanem forradalommal kell elősegíteni a „történelem menetét”, méghozzá a legelmaradottabbakban. Lenin 1917-es Áprilisi téziseiben hirdette meg a permanens forradalmat, amikor az addig lezajlott oroszországi polgári forradalom „szocialista forradalommal való meghaladását” követelte. Később a Sztálin által eretnekké nyilvánított Trockij vette át a permanens forradalom tételét, a folyamatos kommunista világforradalom ábrándját szőve belőle.
PRAVDA – Orosz kommunista napilap, címének jelentése: igazság. 1912-ben jelent meg először Szentpétervárott illegálisan, a világháború alatt a német titkosszolgálat finanszírozta. Az 1917. novemberi bolsevik puccs után a kommunista párt hivatalos lapja lett, egészen a Szovjetunió 1991-es felbomlásáig.
PROLETARDIKTATÚRA – A marxizmus–leninizmus ideológiája szerint a proletariátus, vagyis a munkásosztály uralkodó osztályként funkcionál, diktatúrája pedig addig áll fenn, amíg „az állam magától el nem enyészik”. A gyakorlatban a kommunista párt egyeduralmát megvalósító totalitárius államot jelenti. Magyarországon 1919-ben 133 napig, majd 1948/49-től kezdve egészen 1989-ig állt fenn, második alkalommal kizárólag a szovjet Vörös Hadsereg megszállásának segítségével.
PUCCS – Államcsíny, egy kisebb csoport fegyveres felkelése a politikai hatalom megszerzéséért. Az 1917. november 7-ei „nagy októberi szocialista forradalom”, nem volt sem nagy, sem pedig forradalom. A bolsevik puccs szó szerint „palotaforradalomként” játszódott le, amikor fegyvereseik a Téli Palotában ülésező Ideiglenes Nemzeti Kormányt szétkergették. A kommunisták Magyarországon első alkalommal, 1919. március 21-én szintén puccsal jutottak hatalomra.
SZTÁLINIZMUS – A Lenin halála után hatalomra kerülő J. V. Sztálin diktatúrája, amely az 1920-as évek második felére szilárdult meg a Szovjetunióban és a „Generalisszimusz” 1953-ban bekövetkezett haláláig tartott. Sztálin minden joggal a „lenini út folytatásának” nevezte rendszerét, amelynek jellemzője a politikai tömegterror, az erőszakos kollektivizálás, a kirakat- és koncepciós perek sokasága, a kíméletlen iparosítás, a Gulág kényszermunkatábor-rendszere, a személyi kultusz és a nagyorosz nacionalizmus volt. A hivatalosan a „dzsúcse” (önerőre támaszkodás) eszméjét követő, atomfegyvert birtokló, agresszív Észak-Korea a mai napig elszigetelt, sztálinista diktatúra.
SZOVJET – Az orosz szó jelentése: tanács. Az 1905-ös forradalom során létrehozott munkástanácsok az 1917-es februári forradalmat követően újjáalakultak, de döntő politikai szerepük nem volt. A Lenin vezette bolsevikok a pétervári szovjetben egy idő után vezető szerepre tettek szert, a tényleges hatalmat azonban az Orosz Kommunista Párt és az irányítása alatt álló kormány, a Népbiztosok Tanácsa gyakorolta. A bolsevik állam nevében (Szovjet-Oroszország, majd 1922-től Szovjetunió) is visszaköszönt a kifejezés. A valódi, demokratikus társadalmi önkormányzatokat (mint az 1956-os nemzeti és munkástanácsok, forradalmi bizottságok) a szovjetek és kiszolgálóik kíméletlenül üldözték.
SZOVJETUNIÓ – Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, orosz rövidítése: CCCP. Az 1917. novemberi bolsevik puccsot követően megalakult Szovjet-Oroszország jogutódja. 1922. december 30-án jött létre és a hidegháború végén, 1991-ben bomlott fel. A II. világháború végén ellenőrzése alá vonta Közép- és Kelet-Európát, majd kliens-rendszert épített ki Kelet-Ázsiában, Afrikában és Közép-Amerikában. 1945 és 1989 között a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok versengése határozta meg a világpolitikát, amely Ronald Reagan elnöksége idején, a ’80-as évek második felére az USA győzelmével végződött.
TERROR – Politikai megfélemlítés, megtorlás, büntetés, elrettentés érdekében gyakorolt szervezett erőszak. Az egyéni politikai terrort 1917 végén Lenin intézményesítette és tömeges, szervezett erőszakká változtatta. A politikai ellenfelekkel, „osztályellenségekkel” és egyházakkal szembeni terrort a legkülönfélébb eszközökkel (átnevelőtábor, bebörtönzés, deportálás, kényszermunka, kiéheztetés, kitelepítés, kivégzés, koncepciós perek, rekvirálás) folytatták a kommunista rendszerek. Jellemző módon a saját soraikban folytatott tisztogatásért (Rajk-per, sztálini perek) időnként bocsánatot kértek, de az egész társadalom elleni terror miatt soha.
TOTÁLIS DIKTATÚRA – A társadalom egészét ellenőrzése alatt tartó zsarnokság. A diktatórikusan működő egypártrendszerben minden a pártállam, amely pedig az állampárt ellenőrzése alatt áll. A két totalitárius eszmerendszer, vagyis a német nemzetiszocializmus és az internacionalista kommunizmus a Hitler–Sztálin-szövetség keretében 22 hónapon keresztül, 1939 augusztusától 1941 júniusáig egymás katonai-politikai szövetségese volt, amelynek során együtt összesen 15 ország ellen vívtak háborút, felosztották egymást között Kelet-Európát és a II. világháború kezdeteként közösen szállták meg Lengyelországot.
A lexikon a Terror Háza Múzeum Az akció fedőneve: Lenin – Német pénzen Oroszország ellen című, 2017. november 7-én, a bolsevik puccs századik évfordulója alkalmából megnyílt időszaki kiállítás része.
(A kép forrása: Terror Háza Múzeum)