Amerikában az egyetemi kampuszokon balos bürokraták, professzorok és hallgatók megfeszítve dolgoznak azon, hogy kiközösítsenek, elhallgattassanak, megrágalmazzanak és megalázzanak mindenkit, aki nem ért egyet politikai nézeteikkel. Vérfagyasztó és messzebbre vezető következmény, hogy erőfeszítéseiket a hivatalos szervek is támogatják, amikor a másként gondolkodók cenzúrázásában aktívan segédkeznek nekik, írja az amerikai Daily Beast szerzője.

A vádak ismerősen csenghetnek a konzervatív olvasók fülében, csakhogy a Daily Beast publicistája, Kirsten Powers nem épp a republikánus-libertárius tábor sorait erősíti. Liberálisnak vallja magát: közhivatalt vállalt a Clinton-kormányzatban, támogatja Barack Obama egészségügyi reformját, számos neves demokrata párti politikus mellett dolgozott, és a legnevesebb amerikai lapokban publikált. Most megjelent könyve, „Az elhallgattatás: így öli meg a baloldal a szólásszabadságot” (The Silencing: How the Left is Killing Free Speech) azonban érthetően a jobboldalon talált kedvező fogadtatásra.

Powers kritikája ugyanis éppen az általa illiberálisnak nevezett baloldalt veszi célba, amely szerinte épp azzal van elfoglalva, hogy korunk legfontosabb közéleti kérdéseiben elhallgattatja a tőle eltérő véleményen lévőket. Miközben a baloldal saját magát liberálisnak, toleránsnak látja és láttatja, ideológiai és politikai ellenlábasait igyekszik ellehetetleníteni, és beléjük fojtani a szót. A liberalizmust valaha az elfogulatlansággal és az ésszerűséggel rokonították, mára azonban az irracionális előítéleteket, egyhangú eszmeiséget, a különböző vélemények kiközösítését és megbüntetését jelenti. Mindenük az ideológia, ezért az igazság nem érdekli őket, von mérleget Powers. A baloldaliak önhitt vallási fanatikusokként viselkednek, akik képtelenek tolerálni, ha valaki nem vallja a hitüket, és akik szentül meg vannak győződve morális felsőbbrendűségükről.

Az egyetemek szerepe ebből a szempontból azért különleges, mert a szerző szerint kimondottan az új eszméknek, a különböző nézetek vitáinak, ütköztetésének kellene helyt adniuk. A különböző elméletek megvitatása, friss információk értékelése helyett azonban Orwell 1984-ét megidéző légkör uralkodik a kampuszokon, amelyet átjár a fenyegetettség és a félelem. Chris Rock, az ismert – egyébként fekete – komikus egy tavalyi interjúban közölte, már eszébe sem jut egyetemeken fellépni a sértődékeny közönség miatt, ami folyamatos öncenzúrára kényszerítette őt és pályatársait is.

A politikailag korrektté tett egyetem elaknásított vidékre hasonlít, írja Powers, és hozzáteszi, bármilyen ártatlannak vélt megjegyzést támadóként értékelhetnek. Amikor a Smith Egyetem elnöke tiltakozó és együttérzésre felhívó levelet írt a hallgatóságnak arról, mennyire felháborodott azon, hogy nem emeltek vádat feketéket agyonlövő rendőrök ellen, bocsánatkérésre kényszerítették. Hogy miért? Mert a tárgyban a „Minden Élet Számít” kifejezés szerepelt, amiben a hallgatók egyértelmű bizonyítékát látták annak, hogy el akarja terelni a figyelmet a feketéket érő „intézményes erőszakról”.

A kampuszokon az egyetemi újbeszél szellemében „szólásszabadsági zónákat” alakítottak ki, „különféleségi és toleranciairodákat” működtetnek, amelyek a tisztességes eljárás jogát sem biztosítják. A különvéleményt erőszakos támadásként értékelik, szabályzatokkal hallgattatják el a nekik nem tetsző hallgatókat, tanárokat, vendégelőadókat, ha nem a helyes világnézet szellemében nyilatkoznak. Helytelen felirattal bíró pólók, ártatlanul elejtett megjegyzések, követelménybeli előírások, vagy pusztán tiltólistára került kifejezések említése is azzal járhat, hogy az illetőt elmarasztalják rasszista zaklatásért, megbüntetik, megalázzák, oktatóként felfüggesztik, ügyét kiteregetik a médiában. Ami persze mindig vevő az efféle sztorikra.

A konzervatív Alaszkában liberálisként felnövő Powers persze nem ért egyet mindenben a jobboldal kritikájával. Hangsúlyozza, hogy a szólásszabadság fogalma vitathatatlanul liberális vívmány – noha jó kétszáz éve szerepel az amerikai alkotmány passzusai között is. Hogy milyen mélyen gyökerezik az amerikai gondolkodásban, és milyen halálosan komolyan vették az alapító atyák, talán elég George Washingtont idézni: „Ha a szólás szabadsága eltűnik, csendben és némán vezethetnek bennünket, mint a birkákat a vágóhídra.”

Powers nem megy ilyen messzire, mégis elég messzire megy azzal, hogy egyenesen új McCarthy-korszakot emleget. Ennek újdonságát és iróniáját pont az jelenti, hogy ma pont a korábban a szólásszabadságot zászlajára tűző baloldal igyekszik diszkriminálni politikai ellenfeleit.

Baranyi Márton