Látószög blog

Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

Vanek úr Ukrajnában


Rejtő Jenő Reich Jenő néven született 1905. március 29-én Budapesten, polgári családban. A legendárium szerint bár rengeteg csínytevést követett el az iskolában, mégsem érezte jól magát. A polgári utáni kereskedelmi iskolából például egyenesen kicsapták, mert szájon vágta az egyik tanárát. Szenvedélyesen tanult bokszolni, majd Rákosi Szidi színiiskolájában próbálkozott, de csak statisztaszerepekig jutott el. Azokban sem remekelt igazán: az egyik előadáson egyszerűen leejtette a híres színészt, Törzs Jenőt, s ekkor mennie kellett a színháztól. A következő két évben végigkalandozta Európát: Berlinben újra a színészmesterséget tanult, miközben lovat csutakolt, hogy valahogy megéljen, aztán továbbállt, Hamburgban, Svédországban, Genovában, Zürichben, Franciaországban alkalmi munkákból próbált megélni. Észak-Afrikába is eljutott, állítólag beállt légióba is, ahonnan fél szappan elfogyasztásának és egy ezredorvos jóindulatának köszönhetően megszökhetett. Kalandos útjairól riportokban számolt be a pesti lapokban, ezek honoráriumaiból tért végül haza. Írói pályája 1932-ben indult el Nádassy Lászlónak köszönhetően, aki ekkor a Royal Orfeum egyik háziszerzője volt. Barátja arra biztatta, írjon a kabarénak. A Gengszteridill című mű egy éjszaka alatt megszületett, Rejtő ezzel debütált színpadi szerzőként.

kép

Hősei kisemberek voltak, akiknek legnagyobb kincsük egy rojtos nyakkendő, vagy egy zálogcédula-gyűjtemény volt, és akik abban bíztak, hogy egyszer majd jobb lesz, hogy egyszer majd valamilyen különös módon nagy vagyonhoz jutnak. Szereplői egy kis pénzért bármit elvállaltak, ha kellett 30 pengőért felbérelhető, előkelő vendégként a kirakatban ettek, hogy becsalogassák a vendégeket, de 100 pengőért már mesterséges házasságtörővé is váltak.

Egyéni humora meghozta a sikert, pár év alatt befutott színpadi és prózai szerző lett, 1936-ban megjelent első pengős regénye a Nova Kiadónál, amelyet aztán a következő három évben 13 könyv követett. Hihetetlen munkatempóban, gyakran a Japán kávéházban írt. Számos szereplőjét ebből a környezetből mintázta, például A tizennégy karátos autó fura titkára a Bucsinszky kávéház tulajdonosáról, a világlátott Vanek Józsefről kapta a nevét. Bár Rejtő befutott szerzőként már jelentős honoráriumot kapott, kiadója neki is csak kéziratért fizetett. Ekkor alakult ki az a legendás gyakorlat, hogy számláit három-négy sorral egyenlítette ki. A főpincér aztán az éppen készülő regényből letépett fecnivel átment a kiadóhoz, és beváltotta azt, a cetlit pedig hozzáragasztották a kiadónál lévő félkész regényhez.

kép

A szakadatlan munka lassan felőrölte az idegeit, közben kitört a háború, s zsidó származása miatt kezdett elfogyni körülötte a levegő. Saját néven már nem írhatott, más írók műveibe segített be, akik „zsebből” fizettek Rejtőnek.  

Ez sem tartott sokáig: „Bemutatjuk a Piszkos Fred szerzőjét” címmel 1942-ben cikket jelentetett meg az „Egyedül vagyunk” nyilas folyóirat, amelyben gunyoros hangnemben kritizálták műveit, s nehezményezték, hogy az író ugyan zsidó származású, mégsem kapott még munkaszolgálati behívót. Rejtőnek a cikk után nem sokkal behívóparancsot kézbesítettek és Ukrajnába hurcolták.

Az embertelen körülmények és a hatalmas hideg hamar tönkretették, flekktífuszos lázálmában még nagy, megírandó regényéről beszél, amely teljesen a fejében van, csak le kell jegyeznie. Aztán 1943. elején, mindössze 38 évesen meghalt. Pontosabban: eltűnt, mert a korabeli katonai gyakorlat szerint halottnak csak azt tekintették, akiről ezt három tanú igazolta. Így a személyét övező legendák nemcsak életében, halálában is továbbszövődtek.

Művei a Rákosi-korszakban tiltólistán voltak, 1956 előtt csak a feketepiacon lehetett hozzájuk jutni. Új kiadásban A láthatatlan légió 1956 nyarán jelent meg elsőként a Magvetőnél. Ekkor állítólag a feketepiaci zugárusok névtelen levélben megfenyegették a kiadó vezetőjét, hogy lelövik, ha kiad még egy regényt... Akár egy Rejtő-regényben...

Szerencsére a kiadók később sem ijedtek meg, művei a ’60-as évektől folyamatosan jelennek meg, így újabb nemzedékek nőhetnek fel utánozhatatlan szóviccein, különc figuráinak történetein, s talán megsejthetik azt is, hogyan lehetett a rettegés kellős közepén nevetni a borzalmakon.

 

(Forrás: szineszkonyvtar.hu; literatura.hu, wikipédia)

(Fotó: oszk.hu; szineszkonyvtar.hu)