Látószög blog

Schmidt Mária blogja
Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

Vita indul a softpolitikáról

0403 streaming.jpg

Magyarországon a hardpolitikában kétségtelenül jobboldali konjuktúra uralkodik, hiszen immár 13 éve vezeti az országot a nemzeti oldal, és miután ellenfelei megújulásra képtelenek, ezáltal nemcsak alternatívát nem képesek nyújtani, de egyre reménytelenebb helyzetbe is kerülnek. Azonban a softpolitika terén kézzelfogható a baloldali erőfölény, ezért a jobboldalnak ideje lenne újragondolnia eddigi stratégiáját, hiszen ez utóbbi szolgál terepéül a kulturális küzdelemnek, amely a mindennapi életünket befolyásoló normák meghatározásáért folyik. Emellett érvel G. Fodor Gábor politikai filozófus, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója Kell-e nekünk softpolitika? című vitaindító írásában. Vagyis a jobboldal hiába nyeri sorra a választásokat, ha az általa nyújtott kulturális minták vonzereje kimerül a szörnyülködés és az áldozatiság passzív szerepében, amelyek nemcsak kilátástalan, de végső soron vesztes pozíciókat is eredményeznek. A politikai filozófus meglátása szerint a történetmesélés módja napjainkra drasztikusan megváltozott, és az embereknek olyan történeteket kell mesélni, amelyek bevonzzák őket, és mivel a baloldal erre már jó ideje rájött, jelentős versenyelőnybe került e téren. Kellően példázza ezt, hogy a progresszív filmipar és streaming szolgáltók saját társadalomformáló szemléletük mentén folyamatosan ontják a nézőkre az újabbnál újabb tartalmakat, azt az érzést keltve a fogyasztókban, hogy „valamiről lemaradnak”, holott ez közel sem igaz. Ám ezzel olyan történeteket mesélnek el, amelyek vonzerőt gyakorolnak az emberek számára. G. Fodor Gábor vélekedése alapján abban rejlik a jobboldal tévedése, hogy ezt a tevékenységet „agymosásként” könyveli el, amely éremnek a másik oldala, hogy „mi itt a jobboldalon még mindig azt hisszük, hogy a history a sztori. Pedig a mikrotörténetek ideje jött el, ezeket kell vonzó módon elmesélni, hogy így jelenjen meg a history és váljon átélhetővé a norma.” Emellett azonban az emberekben is jobban lehetne bízni, hogy milyen tartalmakat fogyasztanak, miben hisznek és milyen életformát folytatnak. Talán nincs is jobb softpolitika a szabadságnál, amely önmagában egy érv a jobboldal mellett.

L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója G. Fodor Gábor vitaindító írására Tartalom és minőség címet viselő hozzászólásában reagált, amelyben úgy fogalmaz, hogy „a történetmesélés nem korlátozódhat csupán a nagy képre, a mikrotörténetek legalább ilyen fontosak”. A közös identitáskeret kialakításának és megtartásának éppen a jó, mindig érvényes mikrotörténetek ágyaznak meg, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a nagy történetek minden időben átélhetők és érvényesek lehessenek. L. Simon László szerint az amerikai filmipar zsenialitása abban rejlik, hogy miközben a historyt keretnek használja, valójában az események forgatagában lévő hős mikrotörténete láncolja a székhez a nézőt. Noha a magyar történetmesélés is valaha képes volt erre, amire példaként az Egri csillagok és a Kőszívű ember fiai említhetők, napjaink magyar filmjei nem versenyképesek, érzelmileg katartikus élményt nyújtó alkotássá pedig végképp nem képesek válni. L. Simon László szerint ezért indokolt lenne önvizsgálatot is tartani azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt 12 évben – de főképp 2018 és 2022 közötti ciklusban – jó helyre kerültek-e, és jól hasznosultak-e azok a hatalmas összegek, amelyeket a kulturális kormányzat tartalom-előállításra szétosztott. A softpolitika terén tehát bőven lehet vitatkozni annak irányáról, tartalmáról, és minőségéről, de legfőképp arról, hogy a jobboldali politika miképp viszonyul a művészet történetmesélő erejéhez.

G. Fodor Gábor és L. Simon László rávilágítottak arra, hogy a hősökben és elképesztő történetekben gazdag magyar történelem bőven nyújtana lehetőséget olyan filmek, vagy sorozatok elkészítésére, amelyek mikrotörténeteken keresztül erősítik a jobboldal identitásának sarokkövéül szolgáló normákat. Mindez pedig hozzájárulhatna a jobboldal softpolitikájának erősödéséhez, amelyet tartalommal és értékkel egyaránt feltöltene.

A softpolitika szükségességéről szóló vita a továbbiakban a Látószög blogon lesz olvasható.


Fotó: Shutterstock