Látószög blog

Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

Áldozatok 2006: Az elszalasztott lehetőség

Skrabski Fruzsina a Facebook-oldalán büszkén írja, hogy még a Soros-féle Magyar Helsinki Bizottság is azt mondta, rendben van a gyurcsányi rendőrterrorról szóló Áldozatok 2006 című filmje. Büszkén közölte, hogy Karácsony Gergelynek is tetszett a film. Itt már gyanakodhat az ember, hogy valami nagyon nincsen rendben!

2006-ban 14 éves voltam, azonban már akkor is aktívan érdekelt a közélet, édesanyámmal ott voltunk az október 23-i Fidesz-nagygyűlésen is, ami után a Bajcsy-Zsilinszky út és az Andrássy út kereszteződéséhez érve belefutottunk a vízágyúk, gumilövedékek és paprikasprayk sorába. Gimnazistaként a saját szememmel láttam a Gyurcsány-féle rendőrterrort, akkor még talán fel sem fogtam, hogy egy történelmi pillanatnak vagyok a szemtanúja. Történelmi pillanat volt az, hiszen mind a mai napig alapjaiban határozza meg a jobb- és a baloldal viszonyát, a Fidesz szavazótáborának 2006 egy olyan fontos eredettörténet, ami összeköti őket.

Ezért is fontos, hogy a 15 évvel ezelőtti események ügyét ne hagyjuk elfelejtődni, minden lehetséges fórumon, minden egyes évforduló alkalmával emlékezni és emlékeztetni kell, el kell mesélni, be kell mutatni a 2006-os állami terrort. Ugyanis

MÉG MINDIG UGYANAZ A POLITIKAI GARNITÚRA VAN A BALOLDALON, AMELYIK EZT TETTE VELÜNK, MAGYAROKKAL.

Nem csak Gyurcsány Ferencről van szó, hanem Karácsony Gergelyről is, aki tanácsadóként és elemzőként is kiállt a 2006-os események alatt és azt követően is az akkori miniszterelnök mellett, sőt egyes nyilatkozataiban még mentegette is őt. Ha ez az ember ott van a film bemutatóján és még tetszik is neki, akkor valami nagyon nincsen rendben, valami nagyon nem stimmel vele.

Ezért is vártam érdeklődve az Áldozatok 2006 című dokumentumfilm vetítését a Duna Televízióban, hiszen reméltem, hogy egy olyan film kerül levetítésre, amely bemutatja mindazokat, akik áldozatok voltak, akik tettek valamit az áldozatok megsegítéséért és azokat is, akik erre az elképesztő brutalitásra parancsot adtak. Ehhez képest egy képi világában 10-15 évvel ezelőtti filmet láthattam, amiből nagyon sokan kimaradtak, ami egyáltalán nem mutatta be azokat a szereplőket, akik minden erejükkel harcoltak az igazságtalanság és a jogállamban elfogadhatatlan rendőri brutalitással szemben. Skrabski Fruzsina a Biszku-filmmel ugyan komoly elismerést kapott, hiszen egy olyan történetet mutatott be, ami lenyűgöző volt. Az Áldozatok 2006 című film azonban közel sem lett ilyen átütő, komoly csalódást keltett a jobboldalon.

Hol volt a filmből Morvai Krisztina? Hol volt Schiffer András? Pelle Andrea? Hol van Balog Zoltán? Ékes Ilona? Miért nem szerepelnek még a liberális jogvédők közül azok sem, akik tényleg ott voltak? Hol volt Kormos Valéria és a könyve, amiben részletesen fel vannak dolgozva a 2006-os események és az abban résztvevő személyek nevei hosszan fel vannak sorolva? És még tovább lehetne sorolni a hiányzó neveket. Miért az a fontos Skrabski Fruzsinának, hogy a Helsinki Bizottság vagy Karácsony Gergely rányomja-e a kóserpecsétet a filmre, és miért nem az a fontos neki, hogy mindkét oldal számára elfogadhatót alkosson?

A válasz egyszerű: az Átlátszó újságírójával, Bodoky Tamással együtt dolgozó Skrabski Fruzsinában van egy hatalmas nagy naivitás. Azt hiszi, hogy ha a Helsinki Bizottság vagy Karácsony Gergely láttamozza a dokumentumfilmjét, akkor majd a balliberális oldalt is meggyőzi arról, hogy a 2006-os események a jobboldal állításait igazolják. Ez azonban egy nagyon nagy tévedés: sem Karácsony Gergely, sem egyik balliberális véleményformáló sem fogja a filmet követően számon kérni Gyurcsány Ferencet azért, hogy miért nem távozott már a közéletből mindazért, amit 2006-ban művelt. Ugyanúgy beállnak mögé, ugyanúgy közösen akarnak majd kormányozni, mint a film megjelenése előtt.

Mindezek fényében kijelenthető: az Áldozatok 2006 ugyan bemutat sok, már egyébként régóta ismert történetet és felvételt, de újat nem hozott. Néhány gyenge próbálkozáson kívül nem szembesítette a felelősöket, nem mutatott be rengeteg olyan személyt, akik komoly szerepet vállaltak akkor és nem hozta azt a katarzist abban a témában, ami a jobboldal egyik legfontosabb eredettörténetének számít.