Utódja, a jelenlegi pártelnök-kancellár Angela Merkel, ez év április 3-án, elődje és mestere 85. születésnapján Kohlt a bizalom kancellárjának nevezte, aki áldás volt a németeknek.

A német sajtó és közvélemény elég kutyafuttában és szűkmarkúan emlékezett meg második honalapítójáról, a német egység atyjáról, arról a Helmut Kohlról, akinek teljesítménye csak Bismarckéval és Adenauerével rokonítható. Mindennél többet mond ez a mai identitásválságtól szenvedő Németországról, mely a pénzen és a spóroláson kívül más értékmérőt nem ismer, közvéleményének formálását pedig teljesen eluralta középszerű, megúszásorientált elitje. Németországból ezért egy ideje már nem jön ki sem gondolat, sem jelentős kulturális produktum. Önfeladásból ugyanis még soha nem született említésre méltó teljesítmény. Ennek a német értelmiségi és médiaelitnek része a vele egyívásúvá szervült politikai vezetőréteg is. Kohl nem tartozott közéjük, nem akart olyanná válni, mint ők. Ezért nem süvegelik meg, nem ismerik el a teljesítményét még utólag sem.

Az, ahogy egy ország emlékszik, mindent elmond arról, mit tart a tiszteletről mások és saját maga iránt – kesergett Michael Stürmer történész a Die Welt hasábjain. Igen, pont erről van szó: a németek nem tisztelik a nagyságot, érzéketlenek nemzeti sorskérdéseik iránt, pont ezért veszik semmibe Kohl teljesítményét.