Az Európai Unió legabszurdabb produktuma az a Jean-Claude Juncker, akiből a vicces kedvű európai döntéshozók az Európai Bizottság elnökét csinálták. Juncker dülöngélését, akadozó nyelvét, magatartási és viselkedési zavarait mindenki többször megtapasztalta már. Emellett zsinórban enged meg magának olyan lépéseket, amivel aláássa azokat a közös európai értékeket, amelyeket állítólag védenie kellene. Európa keleti fele ugyanis több mint negyven évet szenvedett kommunista diktatúra alatt. Illene ezt a tényt a kontinens nyugati, ideológiailag nagyon fejlett felének is tudomásul vennie, főleg mert ők azok, akik napi szinten duruzsolnak az állítólagos közös értékekről, melyek közé az antikommunizmus szemmel láthatólag nem fér bele. Fidel Castro halálakor Juncker, aki nyilvánvalóan azt sem mindig tudja, hol van, kivéve, ha valami adóelkerülő és adócsaló ügyletet intéz, már kinyilvánította, hogy nagyra becsülte a kubaiak ezreit meggyilkoló, bebörtönző, és a fékek és ellensúlyok szerepét semmibe vevő diktátort. Most pedig azzal az indoklással avatja fel az Európai Unió nevében Marx szobrát, hogy „Gondoljanak akármit is Marx Károlyról, azt senki sem tagadhatja, hogy valamilyen módon formálta a történelmünket. ”

Az avatásra váró Marx-szobor Trierben

Ne akadjunk fenn azon az intellektuális sekélyességen, ami ezt az embert jellemzi. Nyilvánvaló, hogy megbízói pont azért ültették oda, ahova, mert egy ilyen színvonaltalan, zsarolható, semmirevaló idiótára volt szükségük, akit úgy mozgathatnak, ahogy nekik tetszik. Ha valakire, hát Adolf Hitlerre is igaz, hogy valamilyen módon – sőt talán nem túlzás kijelenteni, hogy jelentősen – formálta a történelmünket, Junckernek és mozgatóinak mégsem jutna eszébe szobrát felavatni. De ne menjünk ilyen messzire! Marx jelentős gondolkodó volt – mondják, ahogy Heidegger is kétséget kizáróan az volt. Vajon az ő Németországban felállítandó szobrát merészelné-e vállalni valamelyik német város és felavatná-e ez a közbohóc? Ja, hogy ő a harmincas években néhány évig Hitler híve volt? Marx pedig a kommunista terrorista diktatúra szimbóluma. Ahogy a vörös csillag, és a sarló és kalapács is. Hóman Bálint tervezett szoborállítása ellen Obama elnöktől kezdve a német diplomácia (van olyan?) és az általuk kitartott sajtó összehangolt támadást indított, pedig szimbolikus jelentősége össze sem mérhető Marxéval. Hóman jelentős történész és kultúrpolitikus volt, hatásköre és hagyatéka azonban nem lépi túl a határainkat, míg Karl Marx szoboravatása egyértelmű tisztelgés a kommunista eszme és gyakorlat előtt. Világpolitikai jelentőségű üzenet. Ha az Unió vezetői ezt nem értik, akkor nagy a baj, de ha nagyon is értik, akkor még sokkal nagyobb, mert akkor a köztünk levő ellentét áthidalhatatlan. 

A magországok szemmel láthatóan nem tisztelnek minket, csak a kirablásunkban, a leckéztetésünkben és a zsarolásunkban érdekeltek. Az ő perverzitásuk miatt újra azokkal a kommunistákkal kell hadakoznunk, akikről már bebizonyosodott, hogy majdnem félszáz évre zsákutcába kényszerítettek, terrorizáltak és elnyomtak minket. Ha a nyugati „fejlettek” ennek ellenére ki akarják próbálni a szocializmust, hát tegyék. De mi ebből a kalandból nem kérünk repetát!

Az Unióban mára mindennapossá váltak a fenyegetések, a pénzelvonással való zsarolások, a kohéziós alapok átcsoportosításának lebegtetése, a szavazati jogunk korlátozásának kilátásba helyezése. Visszatérően jelentéseket készítenek rólunk nem létező szélsőbalos politikai szereplők, akik saját hazájukban nem jutnak szóhoz, és ahogy a rájuk kiosztott magyarellenes feladatukkal végeznek, egyszer és mindenkorra el is tűnnek a színről. Tavares, Sargentini? Kik ők? Miért nem Portugáliában vagy Hollandiában felügyelik a fékek és ellensúlyok érvényesülését? Mert ott nem kellenek? Nekünk sem!  

Ha ők, a nagyon fejlettek létrehozzák azt az új típusú, „kevert fajú” embert, akikkel ezt a régi-új szocializmust meg akarják valósítani, akkor ehhez tényleg a legjobb módszer az az erőltetett migráció, amit annyira forszíroznak. Legyen ez az ő dolguk.

A mi feladatunk pedig az, hogy jövőre, az uniós választásokon olyan képviselőket küldjünk az Európai Parlamentbe, akik véget vetnek a nyugati kommunisták nyomulásának és elküldik őket oda, ahova valók: a süllyesztőbe.