Látószög blog

Schmidt Mária blogja
Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

Beletörődés

Akárhányszor halljuk Németországban, hogy „soha többé”, mégis nem kevesen vannak hatalmi pozícióban olyanok, akik hajlamosak szemet hunyni az antiszemitizmus megnyilvánulásai fölött, vagy belenyugvással reagálnak rájuk.  Ennek a gyáva magatartásnak meghökkentő példáját adta a múlt héten Felix Klein, a német kormány antiszemitizmus-ügyi biztosa. Újságírók előtt úgy nyilatkozott: az antiszemita bűncselekmények elszaporodása miatt „nem tanácsolhatja, hogy a zsidók mindig és mindenütt kipában mutatkozzanak”. Úgy is fogalmazhatott volna, hogy a zsidónak látszó emberek számára Németország ma már veszélyes no-go övezet.


Klein tehát kapitulációra szólított fel az antiszemita söpredék előtt, de ajánlata szerencsére Németországban és határain túl is viharos felháborodást váltott ki.  Tegyék a zsidók magukat láthatatlanná? Ez sok volt a németeknek! Klein a nyomás hatására meghátrált. A következő hétfőn arra szólított fel, hogy szombaton, amikor Berlinben éppen az Al-Quds-napi (Al-Kuds-Tag) megemlékezések zajlanak, mindenki kipát viseljen.

kép

Az Al-Quds-napon minden évben világszerte Jeruzsálem izraeli fennhatósága ellen tiltakoznak. A résztvevők egy része időnként nemcsak Izraelt teszi haragja céltáblájává, hanem általában a zsidókat is.  A német politikai elitnek az okoz nehézséget az antiszemitizmus ügyében, hogy szembe kell néznie a dolog forrásával. A hivatalos változat szerint Németországban a szélsőjobboldal megerősödése miatt nő az antiszemitizmus. Az uralkodó narratíva a régi vágású német nacionalisták és az Alternatíva Németországért nevű újsütetű párt, az AfD számlájára írja, hogy újabban megszaporodtak a zsidók elleni támadások.

A belügyminisztériumi adatok szerint 2017-ről 2018-ra csaknem 20 százalékkal nőtt az antiszemita gyűlöletbűncselekmények száma. A zsidók elleni erőszakos támadások pedig a 2017-es 37 százalékról egy év alatt 69 százalékra nőttek. Horst Seehofer  belügyminiszter azt közölte, hogy a bejelentett antiszemita cselekmények 90 százalékát szélsőjobboldali csoportok  hívei követték el.

A média Nyugat-szerte azt a narratívát terjeszti, hogy az antiszemitizmus németországi felerősödése a populizmussal van összefüggésben. Mint ahogy a populizmus más hivatalosan elfogadott magyarázataival is megesik, ez esetben is félremagyaráznak pár dolgot, ami éppen a vita tárgya lenne.

A zsidó vezetők, akárcsak sokan mások a zsidóság soraiból, nem adnak hitelt annak az állításnak, hogy szinte csak a szélsőjobboldal követ el támadásokat zsidók ellen. Egy  2018-ban készült európai uniós felmérésből kiderül, hogy a németországi zsidó válaszadók több mint felét érte antiszemita zaklatás az elmúlt évek alatt. Relatív többségük (41 százalékuk) úgy nyilatkozott, hogy az őket ért legsúlyosabb incidens elkövetője „szélsőséges iszlám nézeteket vallott”.

Hogyan lehetséges, hogy a hivatalos német statisztika egészen más képet fest a történtekről?  Egyszerű a megfejtés: amint James Angelos a New York Times Magazine hasábjain nemrégiben feltárta, valahányszor az elkövető ismeretlen, a német hatóságok azt az automatikus választ adják, hogy az antiszemita támadás szerzője szélsőjobboldali.  Amikor Angelos  azt firtatta Kleinnél, mennyire megbízható a statisztikájuk, az antiszemitizmus-ügyi biztos elismerte, hogy ezt a módszert alkalmazzák. Azt is hozzátette, hogy a módszerük „hibás”, ezért már neki is látott, hogy „megvitassa a kormányzattal, hogyan kellene változtatni rajta”.

Csakhogy nem csupán a módszerükben van hiba. A német politikai elit nem képes, de nem is akar szembenézni a muszlim közösségben tapasztalható zsidógyűlölettel. Klein ezt a hivatalos körökben érzékelhető tisztességtelen és gyáva felfogást jelenítette meg, amikor felszólította a zsidókat, hogy tartózkodjanak a kipa viselésétől.

Nem mintha nem létezne szélsőjobboldali antiszemitizmus, és ne lenne valós probléma. De ezt a problémát nagyban súlyosbítja az a hivatalos álláspont, amely szemet huny az iszlám antiszemitizmus felett. A régi vágású német antiszemitákat csak felbátorította, hogy a muzulmán közösség egy része ellenséges érzelmekkel viseltetik a zsidók iránt. Úgy érzik, ők is szabadabban adhatnak hangot érzelmeiknek.

A „ne viseljetek kipát”-botrány tanulsága úgy foglalható össze, hogy Németországban nem a jól ismert, leharcolt antiszemitizmus jelenti a fő fenyegetést, hanem az, hogy a hivatalos politika beletörődéssel fogadja a zsidógyűlölet új formáit.

 

(Az eredeti írás május 29-én jelent meg a Spiked-online-on, Németországnak szembe kell néznie a muszlim antiszemitizmussal címmel.)

 

(Kép forrása: itt)