Látószög blog

Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

Biden woke imperializmusa

Hetek óta egyik kommentátor figyelmeztet a másik után arra a növekvő veszélyre, hogy az Ukrajna elleni orosz agresszióból kinövő konfliktus Washington és a Kreml közti proxyháborúvá válhat. Zajlik azonban egy másik konfliktus is, amely proxyháborúra hasonlít, ez pedig még az Ukrajna elleni orosz támadás előtt kezdődött. Elindítója Biden elnök volt, fő célpontja pedig az úgynevezett nemzetközi autoriter populizmus. Biden elnök keresztesháborújának hátterében belpolitikai igyekezet áll, a Fehér Ház lakója ugyanis Trump támogatóival és az amerikai társadalom politikailag inkorrekt részével igyekszik leszámolni, ámde úgy állítják be, mintha a harcot a demokrácia vívná az autokráciának minősített nemzetközi ellenséggel szemben.

A Biden-kormányzat egyik fő törekvése, hogy a kínai és az orosz rezsimmel szembeni fellépést közös nevezőre hozza a populista rendszerek és mozgalmak elleni küzdelemmel.

Az elnök azt reméli, hogy e képzettársítás révén lejárathatja belföldi ellenfeleit.

A gonoszok Biden-féle panoptikumában első helyen az elnök hazai ellenfelei láthatók, mindenekelőtt természetesen Trump hívei. Mellettük ugyancsak a főgonosz szerepén osztozik Kína és Oroszország, őket pedig szorosan követi Magyarország és Brazília. Mint Magyarország és Brazília felfedezhette, nem kell a demokrácia ellenfelének lenni ahhoz, hogy valaki autokratának minősüljön. És fordítva: Biden Fehér Házában Szaúd-Arábiát és Egyiptomot, ahol is a demokrácia csakis teljes hiányáról ismerszik meg, egyáltalán nem nevezik autokráciának. Biden tehát a maga meglehetősen szűk szükségletei szerint alkalmazza az autokrácia és a demokrácia fogalmát.

Mint majd kifejtjük, jóllehet Biden kereszteshadjárata az emberi jogok és a demokrácia leplébe burkolózik, valójában a kulturális imperializmus 21. századi változatának tekinthető. A mai Fehér Ház nem a demokrácia és a szabadság klasszikus elveit viseli a szívén, hanem a kulturális identitáspolitika woke értékeit.

Mint „Az interszekcionális imperializmus és a woke polgárháború” című kiváló írásában N.S. Lyons kifejtette, Bidennél a „demokratikus haladás” és az „emberi jogok” fogalma egészen mást jelöl, mint amit a hidegháborús korszakban jelentett. Nála a demokrácia és az emberi jogok jelentése annyi, hogy féltérdre kell ereszkedni, a transznemű ideológiának kell behódolni, és el kell ítélni a heteronormativitást és a maszkulinitást.

Biden alighogy hivatalba lépett, máris kereszteshadjáratot indított – úgymond – az autokrácia globális erői ellen. Egy hónappal azután, hogy 2021. január 19-én beköltözött a Fehér Házba, a virtuális müncheni biztonságpolitikai értekezleten bejelentette: „Amerika visszatért!” Amikor új aktivista szerepet képzelt el Amerikának, voltaképp a hidegháborút találta fel újra. Csakhogy az első hidegháború a kommunizmus ellen mozgósította a Nyugatot, 2.0-ás kiadása viszont a Biden szótárában autokratának minősített populista mozgalmak és kormányok ellen irányul.

A 2021-es évben Biden újra és újra megismételte, amit azon a virtuális müncheni tanácskozáson jelentett be. Márciusban a Kínához és Oroszországhoz fűződő kapcsolatokat olyan csatának nevezte, amelyben „a 21. századi demokráciák állnak szemben az autokráciákkal.” Akkor Bident mindenekelőtt Kína aggasztotta. Arra figyelmeztetett, hogy Kína agresszíven igyekszik a világ leghatalmasabb országába válni.

Az autokrácia elleni bideni kereszteshadjárat 2021. december 9-én és 10-én, egy Washingtonban megrendezett virtuális összejövetelen hágott tetőfokára. A demokráciacsúcsnak nevezett találkozó kimondott célja az volt, hogy „megújítsa a demokráciát otthon és szembeszálljon az autokráciákkal külföldön”. Ez a woke propaganda-gyakorlat, amely papíron száz kormányt, továbbá aktivista és civilszervezetek valóságos hadseregét tudhatta támogatói között, minden korábbinál jobb alkalmat teremtett arra, hogy a Biden-kormányzat amerikai kultúrharcos woke értékeit nemzetközi szintre emeljék és külföldön is terjesszék. A konferencián „a demokrácia védelmének és az autoritarizmus elleni fellépésnek” témájához olyan célok társultak, mint „az aktivisták, a nők és a lányok, a fiatalok, az LMBTQI+ személyek, a fogyatékkal élők és a peremre szoruló népeségcsoportok emberi jogai”. A Biden-kormányzat tudatosan nemzetközivé transzponálta az amerikai kultúrharcot, és közben a Trump követőinek „populista hordája” képviselte veszedelmet a Peking és Moszkva képviselte veszéllyel állította párhuzamba. Miután Biden elnök 2022 januárjában elmondta az Unió helyzetéről szóló beszédét, egy kommentátor úgy fogalmazott, hogy Biden „kiterítette kártyáit”, éspedig abban az értelemben, hogy „a stratégiai konfrontáció korában... a világnak egyszerre kell háborút viselnie a demokráciáért, és az olyan típusú elnyomás ellen, mint amely az Egyesült Államokban a január 6-i eseményekhez vezetett”. Eszerint Putyin legyőzése gyakorlatilag egyúttal egy jókora csapást mér Trumpra is. A két fronton, a hazain és a nemzetközin vívott kultúrharc stratégiája már azelőtt is teljes lendülettel működésben volt, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. A Fehér Ház PR-szakemberei által kiagyalt mesterterv értelmében a hazai ellenség egyáltalán nem jelent kisebb veszélyt a demokráciára, mint a külföldi.

Biden támogatói teljes mértékben magukévá tették az elnöki stáb narratíváját, amely úgy szól tehát, hogy globális méretű összecsapás zajlik a demokrácia és az autokrácia között. E narratívát eközben a civil szervezetek valóságos hadserege lelkesen terjeszti.

Az egyik globális civilszervezeti hálózat alapítója Soros György multimilliárdos a Davosi Fórumon rendezett szokásos évi vacsoráján tartott beszédében úgy fogalmazott, hogy „a világ egyre inkább két, egymással szögesen szembenálló kormányzati rendszer harcának színterévé válik”. A woke kereszteshadjáratra felszólító beszédében Soros még emelte is a tétet, amikor arra figyelmeztetett, hogy Ukrajna megtámadása „a harmadik világháború kezdete lehet, és nem biztos, hogy civilizációnk túléli”.

A LEGÚJABB TALÁLMÁNY: A WOKE HIDEGHÁBORÚ

Biden 2.0-ás hidegháborúja a faji, nemi és nemiségi ügyekben dívó woke értékek világméretű exportja révén hivatott legitimitást kölcsönözni az USA geopolitikai érdekeinek. Az amerikai külügyminisztérium egy régivágású hittérítő buzgalmával vallja, hogy ezen értékek nélkül nem létezik emberi jogokat tiszteletben tartó demokratikus rendszer, vagyis elfogadásuk nem lehet vita tárgya.

Az amerikai kulturális elit kedvenc értékeiről az egész világot kioktató külügyminisztérium körülbelül úgy viselkedik, mint egy buzgómócsing egyetemi aktivista.

A diplomácia nyelvét gyakran a hangoskodás váltja fel.

A külügyminisztérium klasszikus neokolonialista stílusban oktat ki más országokat arról, milyen kulturális értékeket kell vallaniuk. Tavaly kínai külügyi illetékesek arra figyelmeztették Anthony Blinken külügyminisztert, hogy nem tűrik a leereszkedő hangnemet, amelyet az emberi jogokkal kapcsolatban üt meg. 2021 májusában, a Biden-kormányzat és a kínai vezetők közötti személyes találkozó előkészületeinek során egy magasrangú kínai diplomata, Jang Zsiecsi azzal vádolta meg Washingtont, hogy leereszkedő magatartást tanúsít a tárgyalásokon, s hozzátette, hogy az amerikai küldöttségnek nincs joga az emberi jogok megsértésével vádolni Kínát, sem pedig kioktatni a demokrácia mibenlétéről. Van Amerikának éppen elég baja a Black Lives Matter mozgalommal – fejtegette –, nincs tehát abban a helyzetben, hogy más országokat kioktasson rasszizmus dolgában. „Nem hiszem” – folytatta – hogy a világ országainak túlnyomó többsége magáévá tenné az Egyesült Államok által hirdetett elveket, és azt sem, hogy az Egyesült Államok a nemzetközi közvélemény képviseletében léphetne fel”.

Legalábbis úgy tűnik, az amerikai külpolitikai apparátus az interszekcionális ideológia zászlóvivőjének szerepében lép fel. Például a Biden-kormányzat olyan tényfeltáró vizsgálat elvégzését kérte az Egyesült Államok Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságától, amely elősegíti a nemi, a faji, az etnikai és a munkajövedelmi viszonyokat figyelembe vevő kereskedelempolitikai kezdeményezések megjelenését, különös tekintettel arra, milyen hatással lesznek ezek a hátrányos helyzetű rétegekre. A Biden-Harris páros méltányossági kezdeményezése tehát a kereskedelem eszközével egyfajta interszekcionális kolonializmus ügyét hivatott szolgálni.

A maga részéről a Blinken vezette külügyminisztérium a lehető legbuzgóbban igyekszik bizonyítani, mennyire odaadóan szolgálja az interszekcionalizmus ügyét. 2021 júniusában azzal dicsekedett, hogy

Washington „húsz ország hozzájárulásával első ízben szervezett kísérő rendezvényt a transznemű nők emberi jogairól, amelyen külön kiemelték a színesbőrű transznemű nőket sújtó erőszakot, valamint strukturális, jogi és interszekcionális korlátokat.”

Néhány hónappal később arról értesülhettünk, hogy a külügyminisztérium szabályzatot készül kidolgozni a külügyi apparátus számára a „sokszínűségről és a befogadásról”, hogy a diplomáciai testület sokszínű szervezet legyen. Hogy bebizonyítsa, mennyire komolyan gondolja a dolgot, a külügyminisztérium bejelentette, hogy elkészült az első nemileg nem bináris útlevél. Október elején pedig nagy csinnadrattával ünnepelte meg a Személyes Névmások Nemzetközi Napját. A külügyminisztérium saját blogján arra biztatta látogatóit, hogy „osszák meg” a többiekkel harmadik személyű személyes névmásukat: választhatnak, alkothatnak nemileg semleges névmást is maguknak. A külügyminisztérium azzal is eldicsekedett, hogy a Fehér Házzal kapcsolatba lépni kívánók kérdőívén a szokásos Mr, Mrs, Ms megszólításokon kívül megjelent az Mx is, amely nem árulja el az illető nemét.

2022 áprilisában aztán a külügyminisztérium megjelentette Méltányossági Akcióprogramját, mely azt célozza, hogy „előmozdítsa a faji méltányosságot és támogassa a hátrányos helyzetű közösségeket a külpolitikában.” Blinken sajtóközleményének szavai szerint a jövőben a sokszínűséget és a „történelmileg peremre szorított és sérülékeny csoportok” befogadását támogató politika az amerikai politika szerves része lesz. A sérülékeny csoportok kirekesztése – folytatódik a közlemény – csak táplálja a gazdasági migrációt, a bizalmatlanságot és az autoritarizmust. A Méltányossági Akcióprogram pedig – úgymond – nem valósítható meg az amerikai kulturális identitáspolitika világméretű exportja nélkül.

2022 márciusában, az Ukrajna elleni orosz támadás másnapján a Fehér Ház a jelek szerint nagyobb sürgetést érzett kulturális hegemóniájának megszilárdítására, mint az ukrán nép hősies ellenállásának támogatására. Ekkor látta Biden elérkezettnek az időt arra, hogy hozzálásson egy, a woke értékekre épülő világrend létrehozásához. Amerikai nagyvállalati vezetők előtt kifejtette, hogy a világ változóban van: „Új világrend készül, s ezt nekünk kell vezetnünk, nekünk kell eközben egyesítenünk az egész szabad világot”. Biden összetévesztette a vezető szerepet a fennhéjázó kioktatással. E tekintetben külpolitikája nem tér el elődjéétől, Barack Obama volt elnökétől. Még 2014-ben, amikor Oroszország megszállta a Krím félszigetet, Obama válaszul nagy felhajtás közepette mondta el „Üzenetét az Európai Ifjúsághoz”.Ebben a beszédében a legnagyobb nonsalansszal hozta közös nevezőre a Krím félsziget ügyében tanúsított orosz magatartás, illetve az ő belpolitikai programját ellenzők elítélését. Lelkesen ünnepelte az identitáspolitikát és a szabadosság politikáját, s ítélte el „a hatalom régebbi, hagyományosabb felfogását”. „Ahelyett, hogy célpontnak tekintenénk meleg és leszbikus testvéreinket” – kérkedett – „törvényeink segítségével meg tudjuk védeni jogaikat”. Obama, miközben elítélte Oroszországot, egy füst alatt leszedte a keresztvizet az európai populista és konzervatív pártokról is, amiért vonakodnak magukévá tenni a multikulturalizmust és üdvözölni a migrációt. Oroszország itt csak látszólag volt egyéb, mint alkalom arra, hogy az elnök támadást intézzen otthoni hagyományosan gondolkodó ellenfelei ellen.

Az elképzelés, miszerint az új hidegháborút a woke ideológiával lehet megnyerni, a terv kiagyalóinak naivitására vall. A woke gyarmatosító küldetést megalapozó értékek vonzereje még Amerikán belül is korlátozott. Az Egyesült Államok lakosságát mélyen megosztják azok az ügyek, amelyeket az interszekcionalitás ideológusai reklámoznak. Az antipopulista hisztériának kétségkívül van támogatása az amerikai kulturális és médiaelitben, ámde aligha fog messze hangzó visszhangot kelteni a közvéleményben. Nem úgy annak idején a hidegháborús szovjetellenes ideológia, ami egyesítette a nyugati közvéleményt. Akkor ugyanis világos erkölcsi választóvonalat lehetett vonni a jó és a gonosz birodalma között. Az interszekcionális ideológia viszont ellenkező hatást vált ki. Élesen megosztja a közvéleményt, és elkeseredett politikai szembenállást eredményez. Ugyanígy a demokrácia és az autokrácia közti állítólagos globális konfliktus jelszava sem sokat fog lendíteni Biden és más nyugati vezetők legitimitásán. Ugyanis miközben a Biden-kormányzat azt hangoztatja, hogy a demokrácia angyalainak oldalán áll az autokrácia ördögeivel szemben, szoros szövetségben működik együtt olyan rendszerekkel, mint amilyen Szaúd-Arábiáé. Washington igen szelektíven alkalmazza az „autoriter” bélyeget. Miközben szüntelenül moralizál, mégiscsak kénytelen bizonyos mértékű reálpolitikát folytatni. Mint a The Financial Times egyik kommentátora megjegyezte, „Az Egyesült Államok nem nélkülözheti egyes illiberális államok segítségét ahhoz, hogy felülkerekedjék Oroszországon és Kínán”.

A woke gyarmatosítás programja sehogyan sem simul össze az amerikai – vagy inkább általában a nyugati – érdekek érvényesítésével. A világ jelentős részét kifejezetten taszítják az USA woke értékei, és népeik rossz néven veszik, ha elő akarják írni neki, hogyan éljenek. Erre mutatott rá nemrégiben José Ramos-Horta, a Nobel-díjas író, a csendes-óceáni Kelet-Timor elnöke. Felhívta a figyelmet arra, hogy a dél-csendes-óceáni térség szigetei azért fordulnak Kína felé, mert Ausztrália és a Nyugat fölényesen kezelte őket. Külön kiemelte a Kínával a közelmúltban szoros biztonsági szövetségre lépő Salamon-szigetek esetét. „Ugyan miért pont Kínához fordult a Salamon-szigetek tengeri biztonságának és belső közrendjének szavatolásáért?” – kérdezte, és a következő választ adta: „Talán mert legközelebbi szomszédjától, Ausztráliától nem kapta meg, amire szüksége volt. Talán mert az a szomszéd az emberi jogokról tartott kioktatást, ahelyett, hogy megpróbált volna segítséget nyújtani.”

A jelek szerint Washington szentbeszédekkel akarja kiszúrni a dél-csendes-óceáni országok szemét, és arról papol nekik, milyen értékeket kell magukévá tenniük mindennapi életükben. „Az Egyesült Államok csendes-óceáni jelenléte korántsem nevezhető jelentősnek” – jelentette ki Anna Powles, az új-zélandi Massey Egyetem vezető biztonságtan-előadója. „Mindig döbbentem hallom tőlük, hogy igen jelentős a jelenlétük, miközben erről valójában szó sincs” – tette hozzá.

A woke diplomácia geopolitikai analfabetizmusának következtében Kínának sikerült olyan biztonsági megállapodást kötnie a Salamon-szigetekkel, amelynek értelmében csapatai műveleteket végezhetnek a szigetek területén. A jelek szerint a Csendes-óceán déli térségében Biden 2.0-ás hidegháborúja meglehetősen rosszul kezdődik.

A Nyugat kultúrharcának nemzetközivé fejlesztése az őrültségig fajuló geopolitikai irányvesztésre vall. A kulturális imperializmus nem elég hatásos kifejezés ahhoz, hogy jellemezni lehessen vele a gyermeteggé vált amerikai politikai elit keltette zűrzavart. Az amerikai soft powert azonban hiba volna lebecsülni. Arra bizonyára nem alkalmas, hogy kézzelfogható geopolitikai eredményekre vezessen, viszont képes rátukmálni a világra a maga woke értékeit, és ezzel világszerte zűrzavart és irányvesztést előidézni az emberek fejében. Nincs szükségünk még egy hidegháborúra, és semmi esetre sincs szükségünk arra, hogy Amerika oda is exportálja irracionális woke értékeit, ahol még szerencsére nem hódít a fertőzés.