Látószög blog

Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

A biológiai nem eltörlésének veszélyei

Mióta egyáltalán létezik tudomány, kétségbevonhatatlan és igazolt ténynek számított, hogy az emberi nem férfiakból és nőkből áll, ezek különböznek egymástól, és más nemek nem léteznek. Napjainkban sokan kétségbe vonják a két nem közti megkülönböztetést, és azt állítják, hogy a két nem társadalmi konvenció csupán. Mindenesetre a Rasmussen közvélemény-kutató intézet adatai szerint az amerikaiak túlnyomó többségének meggyőződése, hogy csupán két nem van, igaz, egy jelentékeny kisebbség nem ért ezzel egyet.

A megkérdezettek 17 százaléka minősítette gyűlöletbeszédnek J. K. Rowlingnak azt a kijelentését, hogy két egymástól megkülönböztethető biológiai nem van. A demokratapártiak közül jóval többen (29%) vádolják Rowlingot gyűlöletkeltéssel, mint a republikánusok között (8%), illetve a pártot nem választók között (12%).

A transznemű előítélet leginkább a tehetős (évi legalább 200 ezer dollár jövedelmet bevalló) amerikaiakat hatja át, s ők vetik el a legnagyobb eséllyel azt a nézetet, hogy az emberiség két nemre oszlik.

A Rasmussen kutatási jelentése úgy fogalmaz, hogy „csupán” egy kisebbség (17%) tekinti gyűlöletbeszédnek azt az állítást, miszerint az emberiség két különböző nemből áll. A „csupán” módosítószó még inkább illik azonban arra az elkeserítő adatsorra, amely azt tanúsítja, hogy a republikánusok mindössze 78%-a, a demokratáknak alig 41 %-a, a pártot nem választóknak pedig csak 60%-a ért egyet J.K. Rowlinggal, s véli úgy, hogy az emberiség két, biológiailag megkülönböztethető nemből áll. Más szóval

az amerikaiak igen jelentékeny kisebbsége magáévá tette a transzideológia propagandistáinak babonás dogmáját, s köztük messze felül vannak reprezentálva a társadalom aránylag jómódban élő és befolyásos rétegei.

A transzlobbi befolyását nehéz lenne túlbecsülni. A kormány hivatalos álláspontja, hogy bárki, minden erre vonatkozó dokumentáció nélkül is megváltoztathatja nemét az útlevelében, holott az amerikaiak nagy többsége nem ért ezzel egyet. Az amerikaiak többsége nem értett továbbá egyet Joe Biden elnökkel sem, aki elrendelte, hogy a transznemű sportolók elindulhassanak a női versenyeken. Ez nem tartotta vissza az elnököt a rendelet kihirdetésétől. Ugyanebben a szellemben, a szülők többségének véleményével mit sem törődve az iskolákban nemileg semleges gondolkodást igyekeznek a tanulók fejébe verni, hogy aztán majd fel se tűnjék nekik a nők és a férfiak megkülönböztetésének eróziója.

Semmi kétség, a politikai döntéshozók, a kulturális és a politikai elit tagjai ügyet sem vetnek arra, mit gondol a nagy többség a biológiai és a társadalmi nemről. Mára a transzideológia a kulturális hatalmat birtokló réteg gondolkodásának szerves része lett, és ez az elit mérhetetlen közönnyel tekint a tudatlan, előítéletes tömegre, amely ósdi nézeteket vall a biológiai és a társadalmi nemről. Azt gondolja ugyanis, hogy Istentől származó felhatalmazása van az alsóbbrendű kulturális analfabéták átnevelésére, „tudatosságuk felélesztésére”.

Kulturális és tudományos intézmények sora halad a transzideológia kampányának élvonalában. A nyugati társadalmakban a celebek, a médiasztárok és a kommentátorok monopolhelyzetben vannak: ők diktálják, hogy kell értelmezni a nemek ügyét. A hatalmas hírveréssel beharangozott Harry Potter osztálytalálkozó, amely a HBO Max (Magyarországon az HBO GO) csatornán tekinthető meg, kiváló alkalmat nyújtott a transzneműség ünneplésére, s egyben arra is, hogy a közönség értésére adják, erkölcsi értelemben mennyire rossz útra tévedt J.K. Rowling. A film szereplőit annak az üzenetnek a hirdetésére sorakoztatták fel, miszerint, ha a néző kedveli a Harry Potter-műveket, akkor szükségképp szembe kell fordulnia J.K. Rowling nézeteivel. A Harry Potter osztálytalálkozó funkciója lényegében az volt, hogy erkölcsi vád alá helyezzen mindenkit, aki kétségbe vonja a nemi semlegesség dogmáját. Végül is afféle valóságshow lett belőle, amely manipulatív céllal használta fel a Harry Potter-könyvek és filmek jelentős kulturális tekintélyét, s ezen a réven a nem bináris táborba igyekezett csábítani a sorozat olvasóit és nézőit.

0110 jk rowling.jpg

A Harry Potter osztálytalálkozó csak egyetlen példa arra, miként igyekszik a média elérni, hogy a nemek közötti különbség fokozatosan egyre kevesebbet számítson az emberek gondolkodásában. Ennek az igyekezetnek a jelenléte évek óta fokozódó mértékben tapasztalható a képernyőkön. Alison Stine, a Salon internetes webmagazin kommentátora azzal dicsekszik, hogy „2021 rendkívüli év volt: mindennapossá tette a nem bináris felfogást”. Majd a következőket fűzi hozzá: „Hála a coming out-oló hírességeknek, valamint a befogadóbb tévéműsoroknak és a popkultúrának. Ők vezették a támadást, mely csapást mért a bináris nemfelfogásra”.

Nemhogy nem nevetség tárgya többé a felfogás, amely szerint az emberiség sok-sok nemből áll, hanem egyre inkább ez válik kulturális eszménnyé. A tévéműsorok és filmek nem bináris szereplői rendszerint sokkal rokonszenvesebbek és erkölcsösebbek, mint a heteroszexuálisok, vagy akár a melegek. A Netflixen és más csatornákon a nem bináris identitású szereplők jóval érdekesebbnek bizonyulnak, mint a többiek. Jellemző példa erre a Netflix Szexoktatás című alkotása. A Szexoktatás kimondatlanul ugyan, de a nemi normákkal kapcsolatos hagyományos elképzelések hiteltelenítéséről szól.

Asia Kate Dillon, aki Taylor Mason szerepét alakítja a Milliárdok című tévésorozatban azt testesíti meg, milyennek képzeli a kulturális oligarchia a nem bináris embert. Az egész műsorban ő a legárnyaltabb, legsokoldalúbb és legérzékenyebb jellem. Mellesleg kiemelkedően okos is. Az a fajta intelligencia az övé, amely, ha a médiából a különféle nemekről sugárzó képnek hihetünk, csakis a nem bináris ember sajátja. Bezzeg a többi szereplő többnyire igencsak sekélyes jelelem és persze működésképtelen párkapcsolatban él.

A média tehát igen vonzó képet fest a „nem binárisról”, és ezért nagy szerepet játszik abban, hogy változóban van az embereknek a biológiai nemekkel kapcsolatos felfogása.

Kivált, ami a fiatalokat illeti. A média kifejezetten arra szólítja fel őket, hogy biológiai nemüket ne tekintsék épülő identitásuk fontos elemének. Ezt tovább erősíti az a sok iskola, ahol a növendékeket arra biztatják, tekintsék nemüket fluidnak, s ne vegyék túlságosan komolyan „születéskor kijelölt nemüket”.

A transzideológia iránti viszony alapján élesen elkülönülnek az új divattal tisztában lévők csoportjai a többiektől. Az angol-amerikai elitnek ez alkalmat ad egy olyan narratíva kidolgozására, amelynek alapján erkölcsileg megkérdőjelezhetetlenül felsőbbrendűnek érezheti magát a nemiség dolgában visszamaradott alsóbbrendűekhez képest. Ez pedig arra utal, hogy ez az oligarchia válságba juttatta erkölcsi tekintélyét, amikor a nem bináris többneműség képzelt világáért könnyedén elvetette a biológiai nem tudományosan igazolt felfogását.

Ha ezt a képzelgést nem érik erős kihívások, csak idő kérdése, mikor lesz a világ nemileg semleges felfogásából norma. 1997-ben, amikor az első Harry Potter-kötet megjelent, a transzlobbi elméletei semmiféle befolyással nem voltak a társadalomra. Nem telt bele sok idő, és ez a fajta felfogás, amely korábban a tudatlanság jelének számított volna, megnyerte magának a társadalmi elit jelentős részének támogatását, és meghódította a kulturális elitet. Ma még nem késő, hogy megállítsuk ezt a süllyedést a zűrzavar identitáslabirintusába. Az emberek túlnyomó többsége nagyon is tart a transzideológia roncsoló hatásától, de nincs hangja, hogy aggályainak nyilvánosságot adjon. Korunk egyik legfontosabb kihívása, hogy a közvélemény ráleljen a hangjára.