„A Szovjetunió összeomlásával megszűnt a Nyugat fegyverkezésének legkézenfekvőbb politikai indoka. A nyugati társadalmak egyik legfontosabb közös törekvése ugyanis, amivel mind egyetértünk, a béke fenntartására irányul. A béke biztosítása mindennél fontosabb, de megőrzését a hidegháború időszakában többek között a fegyverkezési hajsza által felhalmozott tömegpusztító fegyverek elrettentő hatása szavatolta. Emellett élveztük a hadiipari beruházások áldásait is. A hadiipar ugyanis alkalmas arra, hogy felpörgesse a gazdaságot. Munkahelyeket teremt, beindítja az ipart és működésbe hozza az innovációt. Minden műszaki találmány, ami modern világunk nélkülözhetetlen kellékévé vált, a hadiiparból jött. Mobiltelefon, internet, tépőzár, hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsem. Az Európai Uniónak nincs védelmi ereje, biztonságát az USA garantálja. Egy közös, európai hadsereg elmélyíthetné az európai nemzetek egymásrautaltságának, sorsközösségének érzését, erősíthetné az európai szolidaritást. Megnövelné az európai külpolitika súlyát, sőt közös büszkeségponttá válhatna. Mi lenne, ha hozzálátnánk a megteremtéséhez?”